Vendéglősök Lapja, 1931 (47. évfolyam, 1-24. szám)
1931-04-05 / 7. szám
i VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1031. április 5. Meglepetések és fantasztikus intézkedések a szikvízgyártásról szóló rendelettervezetben. A kereskedelemügyi minisztérium rendeletét a közfogyasztásra szánt szikvíz előállításáról és for- galombahozataláról megküldötte a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarának és a többi érdekelteknek. Átnéztük ezt a rendelettervezetet s valóban megleptek fantasztikus elgondolásai. A szódavízkészítés művészete nem hasonlítható össze egyéb gasztronómiai művészettel, mert ez nem áll másból, mint a víznek egy elzárt csövön üvegbe, tartályba való vezetéséből, amibe a szénsav gázalakban elzárt csövön vezettetik bele. Mégis a szódavízkészítést olyan előírásokhoz kívánja a kereskedelemügyi minisztérium kötni, amit nem kíván meg olyan élvezeti cikkeknél, vagy táplálék készítésénél, amelyeknél a manuális munkának és nem a gépnek van főszerepköre. Hogy milyen csodabogarak vannak ebben a rendelettervezetben, annak illusztrálására ismertetjük több rendelkezéseit. Azt mondja például a rendelet- tervezet, hogy aki szódavízkészítéssel kíván foglalkozni, annak magát orvosi vizsgálatnak kell alávetnie. Aki ellenben tétszát gyúr és aki hurkát, kolbászt tölt, szóval, aki a szakácsművészet többi ágaival foglalkozik, vagy tehenet fej, annak nem kell orvosi bizonyítvány, pedig a szódavízgyártás a kézimunkát csak annyiban veszi igénybe, hogy egy kereket, ami a szódavízkészítőgépen van, egy párszor megforgat. A rendelettervezet azt mondja, hogy aki szódavizet a rendelkezésére álló vízből kívánja készíteni, az előbb a vizet a Vegyvizsgáló Hivatalnak, Budapestre köteles vegyvizsgálat céljából elküldeni. Pedig mielőtt szénsavval nincs telítve a víz, addig bátran odaállíthat mindenféle vizet az asztalra és senki nem kutatja, hogy a víz egészséges-e, a víz tiszta-e, pedig a szénsav a víz minőségén semmiesetre nem ronthat, csak javíthat, de ha rontana rajta, azzal még a Vegyvizsgáló Hivatal véleménye nem változtat. A rendelettervezet szerint 5^ liternél nagyobb tankban nem szabad készíteni | szódavizet, csak akkor, hogy ha erre az 5 liternél nagyobb készüléknek elhelyezésére egy 25 m2 terület áll rendelkezésére és az is 2 méter magas fallal lesz elkerítve és mindenféle hatósági előírásokkal garnirozva. A szokott mindennapi munkán és a megélhetés fárasztó küzdelmein kívül a mi szakmáinknak egyéb kötelezettségei is vannak, ezek kellemesebbek és könnyebbek, mint az előbbiek, mégis könnyen elkerülik szakmáink embereinek a figyelmét. Ilyen fontos kötelezettség a nyilvánosság előtti szereplésnek bizonyos foka. Hiszen egyetlen szakemberünk se képes a nyilvánosság nélkül megállani. A tank alatt nem lehet és nem szabad mást elképzelni, mint egy fémből készült 10—20 literes tartályt, amit teletöltenek vízzel és azután megfelelő szénsavmennyiséggel keverik. Teljesen irreleváns az, hogy a tartály most 5 literes vagy 20 literes-e, ennek megint nincs az egészséggel semmi közössége, mert ha jó vizet tudok 5 literes tankba tölteni, éppen olyan jó vizet tudok 20 literes tankba is tölteni, tehát minek ehhez 25 m2 hely, mikor egészen jól tudjuk, hogy sajnos, 25 m2 férőhely Magyarországon nem mindig jut egy-egy családra sem és mégis ilyen területet kívánnak egy magában álló kis tank részére előírni. A rendelettervező úgy látszik nem ismeri a szódavízgyár mibenlétét és nem is ismeri a tankot, mert a szódavízgyártáshoz előír 25 m2-t és a tankhoz is ugyanennyit, holott a tank még nem szódavízgyár, az nem egyéb, mint egy nagy szódásüveg. Hogy még egy rovartani csodát ragadjunk ki a rendeletből, rámutatunk arra az előírásra, hogy aki vízszűrőkészüléket akar alkalmazni, azt csak az egészségügyi hatóság engedélyével használhatja, de a A szentesi városháza tanácstermében működött italmérési adófelszólamlási bizottság a működését befejezte. Körülbelül mintegy 90 vendéglőst, italmérőt idéztek meg a tárgyalásra, akiknek dolgával, fellebbezésével három napon keresztül foglalkozott a felszólamlási bizottság. Az érdekelt vendéglősök egyáltalában nincsenek elragadtatva a tárgyalások eredményétől, sőt néme- lyikök szinte kétségbeesetten vette tudomásul azt az eredményt, hogy az ő adótételén nem változtattak s mindegyikben megszületett nyomban az Mozogni kell előtte, beszéltetni magáról, ismertetnie a nevét és jó tulajdonságait. Pár tollvonással és egyetlen arcképpel tizenkétezer intelligens szakember előtt lesz ismeretes, ha beküldi az Album számára ingyen leközlendő arcképét rövid életleírásával együtt bármely vendéglős, kávés, korcs- máros vagy szállodás. A cím : Budapest, IX., Viola ucca 3. vízszűrő alkalmazása nem feltétel, hanem feltétel csak az, hogy ha alkalmazni kívánja, akkor azt be kell mutatni. Hát ha vízszűrőt alkalmaznak, az a vizen mindenesetre csak javít, miért kell tehát azt még be is mutatni. Mindent betetéz azonban az a rendelkezés, hogy minden esetben csak birtokon kívül lehet fellebbezni, ami egyet jelent azzal, hogy aki szódavizet akar készíteni, annak 1—2 évig végig kell járni az összes fórumokat, míg odakerül, hogy szikvizet elő is állíthat. Bátorkodunk felvetni a kérdést, nem lehetne-e egy rendeletet úgy elkészíteni, hogy az ne legyen százféleképen magyarázható ? Nem lehet az Iparfelügyelőség, vagy a Technológiai Intézet, vagy a Műegyetem által jóváhagyatni egy készüléket, amit azután mindenki saját tetszése szerint használhat és kezelhet ? A szabályrendelet mélyen belenyúl a vendéglősök, korcsmárosok, italmérők és rokonszakmák exiszten- ciájába. Az egész világon minden előírás nélkül szabad szódavizet készíteni, kivéve Ausztriát, ahol ez egy nagyon régi törvény alapján koncesszióhoz van kötve, de ott is éppen most van ez a törvény átdolgozás alatt. Nálunk pedig most akarják a szódavízgyártást akadályok tömegével komplikálni, vagy lehetetlenné tenni. elhatározás, hogy a felszólamlási bizottság határozatát megfellebbezi. Volt alkalmunk beszélgetést folytatni egyik vendéglőssel, aki a következőket mondotta : — Az én italmérési adómat 520 pengőben állapították meg és a bizottság álláspontja szerint a múlt évi fogyasztást véve tekintetbe, változatlanul meghagyták. Hiába való volt minden érvelésem, hogy a fogyasztásom úgyszólván napról-napra fokozatosan csökkent, nem ért semmit, maradt minden a régiben és mondhatom, hogy nagy csalódás fogott el, amikor a határozatot tudomásomra hozták. Körülbelül negyvennégy-negyvenöt pengőre tehető az egy hónapra eső italmérési illeték részlet és aki tud számolni, az könnyen kiszámíthatja, hogy ha nekem havonta három és fél hektó fogyasztásom van, akkor egy liter borra nem kevesebb, mint 12 fillér teher jut csak az italmérési illetékből. — Kiszámítottam — folytatta, — hogy ha mindent számításba veszek, csak az üzletet terhelő költségeket, akkor nekem egy liter bor, míg a vendég elé nem teszem, 82 fillérbe van, már pedig manapság egy pengőnél többet egy liter borért nem lehet kérni vendéglőben. — A fogyasztás napról-napra csökken, viszont azonban a terhek maradnak, hogy azonban ez meddig mehet így, arra én határozott feleletet nem tudok adni. — Ez az én helyzetem — fejezte be — de azonban vannak mások, akik még rosszabb helyzetben vannak, például bért fizetnek a helyiség után és kölcsönpénzzel dolgoznak. — Hogy lehet az mégis — kérdeztük — hogy úgyszólván minden hónapban van változás a vendéglősiparban ? — Hogy, hogy lehet ? — kapjuk a választ — ez nagyon egyszerű. Valamikor hajdanában, amikor még nem százan, csak legfeljebb húszán voltunk és a forgalom is sokkal jobb volt, akkor azt hireszA MI ÉRTÉKEINKBŐLj £ SZILÁGYI MIKLÓS vendéglős és neje, Dunaalmás. Letárgyalták Szentesen az italmérési illetékek ellen beérkezett felszólamlásokat. Az érdekelt vendéglősök egyáltalában nincsenek megelégedve az elért eredménnyel. — Egyik vendéglős szerint a bor ára literenkint az illeték által 10—12 fillérrel van terhelve.
