Vendéglősök Lapja, 1931 (47. évfolyam, 1-24. szám)

1931-11-20 / 22. szám

XX XX VII. ÉVFOIiVAM 33. SZÁM 1931. NOVEMBER 30. (VENDÉGLŐ-, NKÁLLÓ-, KAVÉSIPARI ÉS KÖZGAZDASÁGI SZAKLAP) M. ktr. postatakarékpénztár csekkszáma 45.255 Megjelenik havonta kétszer, 5-én és 20-án Előfizetési díj félévre IS pengő Hirdetési díj szövegoldalon 50 fillér, hirdetési oldalon 40 fillér liasábmilliinéterenkint AJLAPÍTOTTA: IHÁSZ LlÖItGl Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, IX., YIOLA-UTCA 3. SZÁM Telefonszám: „József“ 322—81 HIVATALOS ÓRÁK: DÉLELŐTT 9 ÓRÁTÓL DÉLLTÁV 3 ÓRÁIG EK* A szikvíz háború úgy elmérgesedett lassankint, hogy már kezd az elevenébe vágni a legvitálisabb szakmai érdekeinknek. A vendéglősök­nek, kávésoknak, italmérőknek és korcs- márosoknak igazán kevés közük volt ahhoz, hogy szabad-e bizonyos szikvíz- tank vállalkozóinak úgy hirdetniük a készülékeiket, hogy azokat ingyen osz­togatják. Mert egy darabig főleg ekörül folyt a küzdelem, pörösködés, egyre vál­tozó fordulatokkal és ítéletekkel. Most azonban már egyébről is szó van. A szikvízgyárosok a küzdelem hevé­ben nagyon nagy lépést tettek olyan irányban, amelyet a mi szakmáink nem nézhetnek többé tétlenül. Nem akarnak kevesebbet, mint azt, hogy a szikvízkészítés — képesítéshez kötött iparág legyen ! Más szóval, hogy ezentúl minden szakmai vállalkozásunk kizárólag a gyárakból szerezhesse be a szikvízszükségletét, tehát egyetlen ven­déglős, kávés, vagy italmérő se készít­hessen a maga házában annyi szikvizet, amennyi a maga üzemének az ellátásá­hoz szükséges. Már pedig ehhez nekünk is lesz sza­vunk. Hiszen a mi szakmáink valósággal fölszabadító harcokat vívtak a drága idegen szikvíz-készítmények ellen és na­gyon sok üzemünk igen sok pénzt takarít meg azzal, hogy saját maga- gyártja a szikvizet a vendégei számára. Senki sem csodálkozik azon, hogy a házi készítésű szikvizet a megfelelő gazdaságos kezelés olcsóbban tudja előállítani, — amint azon sem, hogy lehetnek üzemeink, amelyek­ben nem gazdaságos a szikvíz otthoni készítése. Ebben a kérdésben igazán csak a szakembereink dönthetnek, akik ismerik a fogyasztásukat, a vízanyagu­kat és egyéb körülményeiket. A szikvízgyárosok mozgalma azonban kivenné a döntés jogát egyszersminden- korra a mi embereink kezéből. Ezért tiltakoznunk kell nagy erővel megindí­tott akciójuk ellen, sőt : mindent meg kell tennünk, hogy annak ne legyen meg az általuk remélt sikere ! Kétségtelen, hogy a szikvízgyártás nem olyan iparág, amely bővebb tudást, vagy alaposabb előkészületeket igényel. Azok a vendéglősök, kávésok, akik már évek óta maguk gyártják a szikvizet, eleget beszélhetnének erről. Régen túl vagyunk azon is, hogy magát a gyártási folyamatot valami különösképen vesze­delmes és óvatosságot kívánó dolognak tartsuk, hiszen az semmivel sem veszé­lyesebb, mint maguknak a szikvizes palackoknak a tartása az üzlethelyi­ségben. Még senkinek sem jutott az eszébe, hogy eltiltsa a vendéglők, italmérések házi bemeszelését, csak azért, mert a meszelést is valami képesítéshez kíván­ják kötni. Teljességgel érthetetlen volna tehát a kivételezés éppen a szikvízgyáro­sok javára. Az ipari megkötöttségek és a céhrendszerek most, a huszadik században mindenesetre nagyon nevetségesek vol­nának az ilyen szakmai tudást nem kívánó, jelentéktelen munkálatokban. A budapesti vendéglősök és korcs- márosok, valamint a kávésok is, már szervezkednek, hogy visszaverjék ezt a különben igen ügyesen kitervelt mono­póliumot. De megmozdul a vidék is, mert hiszen neki is erősen zsebbevágó kérdése ez. A konzumfogyasztás min­denütt a szikvízé, a fröccsöket ritka ember issza ásványvízzel. És ha csak egy fillérrel olcsóbb is a házi készítés, ezek a fillérek óriási összegre rúghatnak az egész esztendőn keresztül. Sok helyen pedig, ahol nagy távolságról érkezik a szikvíz a fogyasztó üzemekbe, egyszerűen katasztrófát jelentene, ha maga az ital­mérő nem készíthetne szikvizet, hanem rá volna utalva a rossz utak közlekedési viszonyainak a kalandjaira. Hiszen igaz, semmi sem olyan könnyű, mint a szikvízgyártási képesítés meg­szerzése lesz — mondják az ellentábor­ban. Ezzel szemben a legerősebb érvet mondják ki önmaguk ellen. Mert semmi értelme sincs akkor az egész komédiá­nak. Csak kellemetlenséget okoz és költ­séget nekünk. Legközelebb már disznó­tartási képesítéseket is be kell szerez­nünk, ha hizlalni akarunk a télen. Nem. Tiszta és igazságos az ügy — a szikvíz­készítés nem lehet képesítéshez kötött ipar ! Előleget kell ezután adni az ügyvédnek. Néhány nappal ezelőtt adta ki a kormány az okirati illetékek emeléséről szóló rendeletét, amely különösen a pörös eljárásokat drágította meg nagy mértékben. Minthogy a bélyegilletéket rendszerint az ügyvéd rója le a pereskedők helyett, a budapesti ügyvédi kamara ennek az újabb drágításnak a nyomán kedden elhatározta, hogy az ügyvédek a jövőben csak úgy vállalhatnak ügyeket, ha a bélyegilletékek és egyéb költségek fedezésére előleget kapnak az ügyfelektől. Ezentúl tehát addig egy lépést sem tesznek a fiskálisok, amíg pénzt nem kapnak a kezükbe. Alkalmazott-e a testvér gyermeke ? A munkás­biztosítási felsőbíróság ezt mondotta ki : A testvér gyermeke, ha fizetés nélkül segédkezik a háztartás­ban és annak fejében csak ellátást és egyes ruha­darabokat kap ajándékul, nem minősíthető bizto­sításra kötelezett háztartási alkalmazottnak. Ennek a kérdésnek az elbírálásánál nem döntő jelentő­ségű, hogy az említett rokonsági viszonyban álló egyén fel van-e sorolva azok között a család­tagok között, akik a törvény és alapszabá­lyok értelmében segélyezésre igényjogosult család­tagok. Popper Mór és Lipói r.-t., bornagykereskedés Telefoni József 359-78 Budapest-Kőbánya^ Előd ucca 8. szám. Alapíttatott 1869. évben. Az 1922. évi országos szőlő- és borgazdasági kiállításon aranyéremmel kitüntetve. Válogatott uradalmi fajborok. Kérjen saját érdekében árajánlatot. CDS

Next

/
Thumbnails
Contents