Vendéglősök Lapja, 1931 (47. évfolyam, 1-24. szám)
1931-11-05 / 21. szám
XXXXVH. ÉVFOLYAM 31. SZÁM 1931. NOVEMBER 5 (VEKDÉeLŐ-, SZÁLLÓ-, KÁVÉSIPABI ÉS EÖZGAZDASÍOI SZAKLAP) M. kir. postatakarékpénztár csekkszáma 45.255 Megjelenik havonta kétszer, 5-én és 20-án Előfizetési díj félévre 13 p e n í? ő Hirdetési díj s z ö v e g o 1 d a 1 o n 50 fillér, hirdetési oldalon 40 fillér hasábmilliiuéterenkint ALAPÍTOTTA IHÁSZ GTÖBG¥ Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, IX., VIOLA-UTCA 3. SZÁM Teleíouszám: „József“ 322 — 81 HIVATALOS ÓRÁK: DÉLELŐTT 9 ŐRÁTŐL DÉLUTÁN 3 ÓRÁIG A Közüzemek ellen lefolytatott harcainkban nem egyszer nagy keserűséggel voltunk kénytelenek látni, hogy a naiv és rosszul tájékoztatott fogyasztók egy része szintén ellenünk van, ahogy ugyanez a réteg ellenünk van a tej ivók és a kávézók, meg a zúgételkifőzők ellen vitt küzdelmünkben is. Valósággal népszerűtlenségi versenyben kellett résztvennünk, mert el tudták hitetni a közönséggel, hogy az olcsóbb juttatás az ő javára van és nem tudatták vele, hogy ő ezt az olcsóbb juttatást, sokkal drágábban kénytelen megfizetni, mintha a nem kontár helyeken fogyasztott volna ! A fölvilágosítás harcai megindultak, de egyelőre úgyszólván a nyilvánosság kizárásával. Szinte azt mondhatjuk, bennünket akarnak felvilágosítani arról, amit mi amúgy is tudunk. De arra kell | kérnünk az illetékeseket, hogy ne a mi szaklapjainkban adják közzé ezeket az igen nagy elokvenciával megírt és különben hibátlan közléseket, hanem a nagy- közönség mindennapos reggeli vagy esti lapjaiban, amelyekből igazán azok olvassák aztán el, akik okulnak belőle. Ezekben a lapokban azonban, sajnos, csak olyan cikkek juthattak be eddig, amelyek a kávémérések, tej ivók és kontár ételkifőzők igazát iparkodtak a leg- rosszabbhiszemű burkolgatásokkal beadni, vagy a közüzemek olcsóságának ócska és teljességgel valótlan frázisaival elkápráztatni az elégedetlenkedőket. A szakember valósággal felháborodott, hogy ennyi könnyen megcáfolható valótlanságot habzsolhat be a mit sem sejtő laikus közönség, amely természetesen nem lát és nem is láthat be a dolgok hátterébe. így megérthető, hogy a közönség valósággal elégedetlenkedik, hogy a minisztériumok kénytelenek igen hosszú lejáratú ígéreteket tenni a közüzemek leépítésére. Attól tart ugyanis, hogy a közüzemek eltűntekor nem lesz árszabályozás az egyes szakmákban és akkor a fogyasztón osztozni fognak a szakmabeli üzemek ! A közönség nem gondol, mert nem is gondolhat a dolgok ismerete nélkül arra, hogy a szakmák keretein belül olyan éles és keserves verseny folyik most az ő kegyeiért, hogy az árak úgyis leszállanának a legalacsonyabb pontig ! Hogy a minőség is kifogástalan maradna, mert hiszen a fogyasztónak az elégedettsége nemcsak a fogyasztónak jó, hanem magának a szakembernek is, és neki elsősorban. Nem látja nap-nap után a fizetésképtelenségi bejelentéseket, amelyek megokolásában a legtöbbször visszatér az éles verseny kifejezése, a rezsi alá csökkentett árak kényszere. Mert hiszen nem elég azt olvasni, hogy Brazíliában, a kávé hazájában egy csésze kávénak a kávéházi ára négy fillér, hanem azt is hozzá kell olvasni, hogy ez hatósági kényszerrendeletnek a következménye és hogy az ottani kávéházak a bezárással fenyegetőznek, ha ezt a sérelmes rendeletet nem változtatja meg a kormány. Mert ez már nem a verseny kérdése, hanem a lehetetlenségé, amelyhez még a brazil kormány kávészakértői sem érthetnek eléggé. Mindegy, hogy folyik-e ott is az ádáz küzdelem, vagy nem ? A mi közönségünk nem szerezhet róla tudomást, hanem csak arról, ami megjelenik az újságokban és ebből azt látja, hogy az ő eddigi kávéháza kiuzsorázza őt, mert nem négy fillérért adja neki a kávét. Egyébre nem is kíváncsi és legfeljebb két fillért hajlandó még ráadnia magyar kávésnak a rezsire, adóra, vámra, miegymásra. így aztán hiába szállítja le a kimutatható veszteségig a reggeli kávéárakat a nagy kávéház, amely mindent kockáztathat, csak a minőséget nem, mert hiszen olyan vendégei is vannak és a legjobbak közül valók, akik értenek a kávéhoz. A vendégek többségében ottmarad a tövis, a 4 filléres brazil ár és a kis kávéméréseknek kezd igazat adni, amelyek bizony olcsóbbak lehetnek a kávéháznál, nem lévén rákényszerítve a príma minőségekre. A vendéglős ugyanezt a harcot kénytelen végigfolytatni a maga kontárjaival szemben. Atszenvedni a népszerűtlenséget, mert nem adhatja a maga príma ételeit azokért az árakért, amelyekért a kontárok kínálják és hirdetik a maguk kotyvalékait és jó borait sem öntöget- heti a gégékbe annyiért, amiért a harcosokat kapja a szekerezőkről ! Nem versenyezhetnek a hatósági étkezőkkel sem, se a fővárosban, sem a vidéken, hiszen ezek deficitre vannak berendezve azon kívül, hogy az adózók tőkéjével kamatmentesen dolgozva, minden adótól függetlenül, ugyancsak a minőséggel nem számítva működnek az adófizető szakemberek legkeservesebb konkurrenciája- ként ! Az adózó nem is sejti, hogy az ő adójának mennyi fillére maradhatna az ő zsebében, ha nem lennének nyitva ezek a hatósági üzemek ! Hogy minő jól és vígan étkezhetne a vendéglőkben is ezekért a megtakarító sokért, amelyek így kárbevesznek, sőt! Azáltal, hogy nagy adófizető vendéglőket és kávéházakat tesznek tönkre, még több adófizetési kötelezettséget zúdítanak a hatósági étkezőkben olcsón és rosszul étkező adófizetőkre ! Ezek az olcsójános-íize- mek a legdrágább fényűzései az adófizetőknek és ezt kellene megértetni velük végre valami úton-módon. D. S. vendéglős, Óbuda. Popper Mór és Lipót r.-t., bornagykereskedés Telefon: József 359-78 Budapest-Kőbánya, Előd ucca 8. szám. Alapíttatott 1869. évben. Az 1922. évi országos szőlő- és borgazdasági kiállításon aranyéremmel kitüntetve. Válogatott uradalmi fajborok. Kérjen saját érdekében árajánlatot.
