Vendéglősök Lapja, 1931 (47. évfolyam, 1-24. szám)
1931-09-05 / 17. szám
W.WVII. ÉVFOLYAM 1¥. SZÁM 1031. SZEPTEMBER 5 V rr ■■ (VENDÉGLŐ-, SZÁLLÓ-, KATÉSIPARI ÉS KÖZCíAZBASÁOI SZAKLAP) M. kír. postatakarékpénztár csekkszáma 45.255 Megjelenik havonta kétszer, 5-én és 20-án Előfizetési díj félévre 12 pengő (150.000 K) Hirdetési díj szövegoldalon 50 fillér, hirdetési oldalon 40 fillér hasábmilliméterenkint ALAPÍTOTTA : IHÁSZ fiT6»€>¥ Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, IX., VIOLA UTCA 3. SZÁM Telefonszám: „József“ 322—81 HIVATALOS ÓRÁK: DÉLELŐTT O ÓRÁTÓL DÉLUTÁN 3 ÓRÁI« HázibáloKat kezd rendezni a jó vidék. De nem olyanokat, mint régen, hogy hetedhét országról csodájára jártak a bőkezű vendég- szeretet megcsodálására és a nagylelkűség dicséretére, hanem ellenkezőleg! Ezeken a házibálokon a vendégek a saját tetszésük szerint járulhatnak hozzá a költségek viseléséhez. Ügynevezett vigalmi adományokat szednek ezek a vendégszerető házigazdák és a csurranó- csöppenő adományokból egészen szépen marad is nekik azonfelül, hogy a boraik és az ételeik elfogynak igen tisztességes ármegtérítéssel. Hogyhnég csak félreértés se legyen, ezek a házibálok száz-kétszáz személyre szólnak, ami teljességgel szokatlan és megokolatlan maradna, ha maga a vendéglátó gazda nem adná az okát a jó jövedelemmel, amely elmaradhatatlan az ilyen bálok megrendezésénél. Csakhogy az ilyen házibál megrendezése nem éppen tisztességes dolog. Legalább is nem az abban a formában, ahogyan azt mostanában meg szokás rendezni azon a jó vidéken, ahol nagyon ötletesek az emberek abban, hogyan kell minél ravaszabbal kijátszani az összes ipartörvényeket, a fogyasztási adót és az illetékelési rendeleteket. Mert az ilyen házibál nem más, mint a vendéglős- és korcsmárosipar ügykörébe vágó ravasz és meg nem engedett kontárkodás. Még hozzá szabálytalan és engedélynélküli alkoholkiméréssel kapcsolatban. Ezek a házibálok különösképen éppen a Dunántúlon szaporodtak el feltűnő méretekben. Csak természetes tehát, hogy a dunántúli szakmáink azok, amelyek legelsőkul foglaltak állást ellenük. De úgy értesülünk, hogy egyéb vidékeken is kezd divatbajönni ez a minden adótól és illetéktől mentes, ellenőrizetlen, tehát aránylag olcsó mulatság, azért nem szabad, hogy a dolog csupán a dunántúli szakmáinkat foglalkoztassa. Kétségtelen, hogy ilyenkor a házigazdának nem az a célja, hogy a vendégeire minél többet ráfizethessen, mint az igazi vendégeskedés alkalmával, hanem ellenkezőleg. Hasznot akar, hiszen annál szívesebben és sűrűbben ismétli meg őket, minél több és bőségesebb volt az önkéntes adomány a költségek viselésére. Mindebből tehát az derül ki, hogy bizony a kontárkodás legújabb trükk- jével került szembe a magyar vendéglős- és korcsmárosipar, olyan veszedelmes és ügyes trükkel, amelynek az ellenszereit a legnagyobb gonddal kell megkeresnie és állandóan használnia. Eleinte csak a paraszti, vagy szőlő- míves családoknál kezdődtek ezek a bálok. Az is igen valószínű, hogy akkor még csakugyan jóhiszemű volt a megrendezésük, a maradékborokat akarták értékesíteni minden ellenszolgáltatás nélkül csak azért, hogy legalább a baráti körök jól éljenek azokból a borokból, amelyeket úgysem lehetett másképen értékesíteni ! De aztán terjedni kezdeLt ez a szokás és most már ott tart, hogy igen szép jövedelmi forrás ez a bálrendezés, amelyre még idegen borok vétele is kifizetődik ! Mi kell hozzá ? Helyiség, nyáron még fedél se igen. Elegendő üveg, pohár meg miegymás, de ezeket kölcsönbe is össze lehet szerezni. Néhány szál cigány, lehetőleg a legolcsóbb fajtából, hogy minél kevesebb lehessen a rizikó ! A harapnivalókat is könnyű megszerezni, mert. hiszen a bálozó és italozó emberek, meg asszonyok, leányok mindennel megelégszenek. A befektetés tehát nagyon csekély, ennek ellenében a bevételi lehetőségek korlátozatlanok. Nemcsak az engedélynélküli és mégis teljesen üzletszerű borkimérések itt a kiáltó jogtalanságok. Hanem az a körülmény is, hogy amíg a vidéken igazán nagyon nagy eredmény, ha a teljes illetéket és adók tömegeit viselő korcs- máros vagy vendéglős engedélyt kap néhányszor egy szezon alatt az egészen nagykockázalú táncmulatságok megrendezésére, addig ezek az engedélynélküli bálok természetesen éjjel-nappal engedélykeresés és kényelmetlenség nélkül folyhatnak az egyszerű megokolóssal, a maga portáján mindenki azt csinál, amit akar. Hát az nem egészen úgy van ! Mert a maga portáján sem tehet senki jogtalanságot és nem okozhat károkat másoknak. Tudott dolog, hogy általában a táncmulatság vagy látványosság megrendezése nagyon használ a fogyasztásnak, ezt fellendíti. Ezért a mi szakmáink a vidékeken mindent elkövetnek, hogy minél többet kaphassanak ilyenekre engedélyt. Sajnos, ezzel nagyon szűk- markúan bánnak az illetékesek, abból kiindulva, hogy az ilyen mulatságokon legtöbbször rendzavarások, verekedések történnek, súlyosabb esetekkel. De ugyanígy van, sőt még inkább így az engedélynélküli táncmulatságokon is a magánosoknál. Aztán a bormérés, az iparszerű alkalmi kifőzéssel kapcsolatban ugyancsak a legnagyobb méltánytalanság a szakmáinkkal szemben. Legyünk tehát résen ! Jelentsük minden esetben az ilyen üzletszerű mulatságokat fel az illetékes helyen és fojtsuk el a csirájában a kontárkodásnak ezt a különös és veszedelmes új fajtáját! S. D. (Pécs). Popper Már és Lipát r.-L, bornagykereskedés Telefoni József 359-78 Budapest-Kőbánya, Előd ucca 8. szám. Alapíttatott 1869. évben. Az 1922. évi országos szőlő- és borgazdasági kiállításon aranyéremmel kitüntetve. Válogatott uradalmi fajborok. Kérjen saját érdekében árajánlatot. SB
