Vendéglősök Lapja, 1931 (47. évfolyam, 1-24. szám)
1931-09-05 / 17. szám
VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1931. szeptember 5. 2 370.000 hold szőlőterület válsága. A parlamenti bor-blokk tárgyalásai az érdekeltségekkel. A képviselők borászati blokkjának megalakulása és az, hogy ebben a blokkban pártkülönbség nélkül olyan nagy számban vesznek részt a képviselőház tagjai, biztató jele annak, hogy a szőlősérdekeltségek sürgető kérései ezután több visszhangra számíthatnak a parlamentben, mint eddig. A legelső lépés ebben az irányban is megtörtént. A Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesülete megtartotta első értekezletét a parlamenti blokkal és már ki is dolgozta azt a legelső vázlatot, amely a helyzetet nagyjában pontosan ismerteti és alapja lehet a további, részletesebb munkálatoknak. Az Egyesület memoranduma, amelyet az a parlamenti blokk tagjainak szánt, mindenekelőtt megállapítja, hogy a szőlősgazdák és érdekeltségek sorsa az országban 370.000 kát. holdnyi területet érint. Ez pedig átlagosan 2500 pengős értékkel számítva, egymilliárd pengőnyi nemzeti vagyont s mivel a szőlőkben a beruházás legalább 20%-át teszi az ültetvény értékének, ezen a címen újabb 200 millió pengőt számíthatunk. így közel egy és egynegyedmilliárd pengőnyi vagyon sorsáról van itt szó. Olyan tétel, amely az országos vagyonnak nagyon is jelentős része és amelynek sorsát ennélfogva semmiképen sem lehet elhanyagolni. Meg kell gondolni, hogy ezt a vagyont a magyar borérdekeltségek szorgalma, ügyessége szinte a semmiből teremtette elő. Olyan hegyoldalakon díszük a szőlő, amelyeket alig lehet egyébre használni és olyan homokterületeken, amelyeken azelőtt csak a szél vetett és csak a szél aratott: mert még kóró sem igen termett meg rajtuk. Talán gyümölcs, meg dohány teremhet azokon a homokterületeken, amelyeket ma a dús szőlők borítanak be. De ugyan mit csinálhatnánk negyedmillió katasztrális holdnak dohány- és gyümölcstermelésével, amikor a szőlővel sem tudunk mit kezdeni, amely ezeken a területeken terem ! Engedjük meg és nézzük el, hogy ezek a területek újra a szél birodalmává változzanak vissza ? A szőlővagyon nem holt vagyon. Egy kát. holdnyi szőlőre évente átlagosan 125 napszámnyi munka kell. A magyar szőlőterületek tehát évente 46 millió munkanapot biztosítanak az ország népének. Ezt a munkát kikapcsolhatjuk a nemzetgazdaság termelő forgalmából ? A magyar gyáripar összesen 68 millió munkanappal dolgozik, ami a szőlőmunkanapoknak csak másfélszerese. De a gyáripar termel- vényei majdnem hússzor annyi bruttó hozamot adnak, mint a szőlők. A szőlősgazdák számítása szerint 220.000—230.000 munkásnak a foglalkoztatását biztosítják a magyar szőlők, nem véve számba a dolgozó családtagokat, a felügyelőket, a kádárokat és a gyári munkásságnak azt a tekintélyes részét, amely a szőlők berendezkedési tárgyainak előállításával foglalkozik. A munkásságnak széles rétegei kapcsolódnak a szőlőkhöz és szőlőkben folyó munkához. Aligha van benne túlzás, amikor a Szőlősgazdák Egyesülete 800.000 léleknek a megélhetését fűzi a magyar szőlőbirtokokhoz. Azonban ez a hatalmas terület és ez a széles körben folyó lelkiismeretes, nagy szaktudást kívánó munka nem hozza meg a maga méltó gyümölcsét. A szőlők ugyan elég szépen díszlenek s négymillió hektoliter mustot még aránylag rossz esztendőben is meghoznak. Jobb évben pedig — amilyennek az idei év is Ígérkezik — hatmillióra is lehet számítani. S a valóságos termés alighanem ennél is nagyobb, mert a bevallást a szőlősgazdák a borfogyasztási adótól való félelem nyomása alatt készítik el s így inkább alatta marad az a valóságnak, sem minthogy azt meghaladná. De ezért a rengeteg mennyiségű termésért a gazdák a múlt évi átlagárakat véve alapul, tehát 20 fillérrel számítva a must literjét, amennyit az idén átlagban semmi szín alatt sem lehet megkapni, 80 millió pengőt kaptak, feltéve, hogy el is adták a mustot, vagy az annak megfelelő bort, szőlőfogyasztásból mintegy 12 millió pengő a gazdák jövedelme, a gyümölcs, törkölypálinka, a venyige értékesítése és más mellékes haszonvételek címén még 18 millió pengőnyi érték állott elő, vagyis a 370.000 holdnyi magyar szőlőterület a múlt évben mindössze 110 millió pengőnyi bruttó hozammal dolgozott. Ez a szőlőbirtokok értékének tíz százalékát sem teszi. Még így is, hogy milyen lényeges tényezője a szőlőművelés az ország agrártermelésének, ezekből az adatokból is kitűnik. Mert a búzatermés értéke a múlt évben 170 millió pengő volt, tehát alig a felével több, mint amennyit a szőlőterületek nyers hozamatett. És lám, a búzatermelés válságának megoldása az egész országot foglalkoztatta, legjobb pénzügyi szakembereink éjt-napot eggyé tettek, hogy a kivezető utat megtalálhassák ; az adófizető polgárok és a fogyasztók minden áldozatot vállaltak, hogy ebben, az egyébként valóban fontos kérdésben megnyugtató eredményhez segítsék el a gazdaközönséget : a szőlőbirtokosok jajkiáltásai pedig visszhang nélkül maradnak. Úgy tárgyalják ezt a kérdést, mintha nem lenne komoly szerepe az ország gazdasági életében. Úgy, mintha csak nagyúri passziók lehetőségeinek megromlásáról lenne szó, ha a szőlő- termelés hanyatlására kerül a sor. A Szőlősgazdák Egyesülete szűkszavú egyszerűséggel foglalja össze ennek a helyzetnek a tanulságait : ,, így áll tehát a magyar szőlő- és borgazdaság a magyar gazdasági és szociális élet tengelyében, mondja említett memorandumában. Ennek meg- feneklése sokkal nagyobb gazdasági és szociális Az adóemelések — amelyekre most készülnek — nemcsak az állami adók terén fognak megmutatkozni, de adóemelés készül a budapesti városházán is. Ez az adó azonban nem a kereskedőkre és alkalmazottakra hárul és semmi köze a fogyasztáshoz, keresethez vagy jövedelemhez: a vigalmi adót akarják emelni, de ennek is csak egyik válfaját, a kártyaadót. Budapesten körülbelül százra megy a kávéházak száma, közel nyolcvan külöféle klub, kaszinó és egylet van, azonkívül pár tucatnyi romi- és bridgeszalonban játszanak. A kávéházak és klubok jórészt pausáléban róják le a kártya-vigalmi adót, a romi- és bridge- szalonokban, de több klubban is azonban a kártyapénz 25 százalékát fizeti vigalmi adó fejében a tulajdonos. A kávéházakban, klubokban, szalonokban 80 fillér, 1 pengő és 1 pengő 20 fillér között váltakozik a kártyapénz és ha ehhez hozzávesszük, hogy a gyárból kikerülő kártyán is ott van az első adóbélyeg, megállapítható, hogy a kártyázó Budapest tekintélyes összeget juttat a vigalmi adópénztárba. A bridge, romi és az egyszerű kommerszjátékok után fizetett tekintélyes vigalmi adóhoz járul még az az összeg, amely a bakk és chemin játékot űző klubokból folyik be, mert szabály szerint ezekben a klubokban helypénzt kell szedni a játékosoktól és a helypénz egyrésze vigalmi adó fejében ugyancsak a főváros pénztárába kerül. A felmerült tervek szerint az eddigi pausálékat 50 százalékkal emelnék, ugyancsak 50 százalékkal emelni akarják az egyes játszmák után fizetett vigalmi adót, sőt szó van arról, hogy felemelik az adóbélyeg összegét is. Az érdekeltek körében vegyes érzelmekkel fogadják ennek a készülő adóemelésnek a hírét. Különösen a kávésok tiltakoznak ellene. A mai viszonyok — mondják — amúgy is annyi terhet rónak a kávésokra, a pénztelenség annyira csökkenti a forgalmat, hogy egy újabb áremelkedést nem bírnak ki. Szerintük lehetetlen, hogy a kávés fizesse az adókülönbözetet, a vendégekre pedig nem tudják áthárítani. A klubokat és szalonokat sem érinti természetesen kellemesen a hír, az adóemelés azonban az állami adók emelésével egyidő- ben alighanem létrejön. A vidéki kávéházakat, éttermeket és játékszobákkal ellátott ivóhelyiségeket is igen érzékenyen érinti a fővárosnak ez a terve. Hiszen nagyon jól bajokat eredményez, mint bármely más ágé s különösen szociális kihatása imponáló és páratlanul fontos. Mindezen kirívó fontosságú tényekkel szemben tehát nem állhat tétlenül az állami gépezet sem. A magyar szőlő-és borgazdaság létalapját meg kell teremteni újból, szanálása elől kitérni nem lehet. Meggyőződésünk, hogy az ország ezidőszerinti nehéz, súlyos helyzete sem következett volna be ily hirtelen, ha a magyar szőlő- és borgazdaság létfeltételeit az érdekeltségek által számtalanszor javasolt módszerekkel idejében megteremtették volna. Viszont ha a halogatás tovább tart, rövid időn belül egész megyék lesznek lakatlanok és újból birkalegelők lesznek a mai kultúrvidékek és koldusok a birtokosaik !“ Segíteni kell ezen ! A szőlőkben fekvő és dolgozó milliárdos vagyon, a nemzeti termelő erőből rájuk fordított munkanapok milliói és a hozzájuk kötözött érdekeltségek megkövetelik, hogy ez a kérdés az érdeklődés homlokterébe kerüljön. Rendelet az aranypengőről. A hivatalos lap közli a 4560/1931. M. E. számú rendeletet, amely szerint, ellenkező kikötés hiányában, minden olyan pénz- követelést, amely az aranypengő egyenértékének a Nemzeti Bank által történő közzétételének napja előtt keletkezett, aranypengőben kell tekinteni. E határnap után azonban csak akkor, ha az aranypengő kiköttetik. A közszolgáltatások pedig mindenkor aranypengőben értendők. Egy aranypengőt további rendelkezésig egy pengővel kell számítani. tudjuk, hogy amit Budapest megkezd, azt hamarosan utána csinálja az ország valamennyi városa többkevesebb idő múltán. A debreceni, szegedi, miskolci, győri, pécsi és szombathelyi szakmák is tehát hamarosan abban a helyzetben lesznek, hogy megkezdhetik a védekezést az ottani adóemelési tervek, vagy azok behozatala ellen. Szakmánknak életérdeke, hogy a kártyaszórakozással mulatozó embereket el ne zavarják a helyiségeikből ilyen drágítások által. Hiszen a kártyázó ember a legjobb fogyasztó, az igazán nem sajnál semmit magától. Már pedig ha az adóemelés beáll, akkor ez a közönség zughelyekre fog járni, olcsó kártya kedvéért és ekkor nemcsak a mi szakmáink károsodnak, hanem a sokat markoló városok is! A bortermelők fogyasztási adója. A községekre nézve a belügyminiszterrel egyetértőleg kiadott 1923. évi 121.100. sz. pénzügyminiszteri utasítás mellékletét képező szabályrendeletben foglaltak az irányadók a borfogyasztási adó szedése tekintetében. Eszerint a bortermelők az árszabályban feltüntetett borfogyasztási adó 50%-át kötelesek fizetni s így e kötelezettség alól őket felmenteni, vagyis más szóval a bortermelők borfogyasztási adóját törölni csak az esetben lehet, ha az illető község az említett 1923. évi 121.100. sz. pénzügyminiszteri utasítás mellékletét képező szabályrendelettől eltérő feltételeket tartalmazó olyan szabályrendeletet alkotott, mely a termelőket a borfogyasztási adó fizetése alól mentesíti. Az ilyen a normálistól eltérő szabályrendeletet azonban a pénzügyminiszterrel egyetértőleg a belügyminiszternek kellett jóváhagyni, mert jóváhagyás nélkül nem érvényesíthető, a község által határozatiig kimondott törlés keresztül nem vihető, miután azt a község háztartásával, költségvetésével való tárgyalások során az illetékes tényezők feltétlenül kifogásolni fogják. Minden vendéglősnek fontos a jó paprikái ezért rendelje meg a wli sati és szalon miitii kilónkint 2'80 pengő, Nemes és Társától} Budapest, V., Pannónia ucca 34. szám. Felemelik a kártyaadót? Riadalom a szakmában egy kártékony és veszedelmes terv miatt.
