Vendéglősök Lapja, 1930 (46. évfolyam, 1-24. szám)
1930-04-20 / 8. szám
6 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1030. április 30. Vegetáriánusok Párisban. Parisból írják: A magyar ember mindig kényes a gyomrára s magam is azok közé tartozom, akik bizony megnézik, mit esznek meg. Például ezekben az átkozott francia éttermekben valóságos kín az ebédelés. Odaraknak az ember elé tízféle csészét, tányért, üveget, mindegyikben valami kevés maszat- tal, amit magyar gyomor undorodva fogad magába. Az egyik étel keserű, a másik savanyú, a harmadik „pikáns“, hát kell a kutyának. Lehet, hogy annak, aki hozzászokott, nagyon ízlenek ezek a gyűszííkbe rakott vacakok, de mi mégis csak megmaradunk a túróscsusza, meg a bécsi szelet mellett, amit, ha az ember néhány pohár jó somlóiban megfürdethet, mégis csak szívesebben fogad a korgó magyar bendő, mint ezeket a csúszós, mállós, hideg, ragadós, csiri- zes pépeket. Éppen ezért szorgalmasan eljárogattunk egy magyar vendéglőbe és ott általános közmegelégedésre kosztoltunk párisi tartózkodásunk alatt. Ne tessék csodálkozni kérem, annyi francia étkezik itt, annyi párisi fújja a tenyerét a magyar paprikás hatására, hogy az ember ugyancsak jóidőben üljön be a csekedlibe, ha vacsorához akar jutni. A magyar vendégek egyik sarokban szorongnak, mint valami kis elhagyott sziget a nagy óceánban. Nincsenek sokan, mint ahogy zsebjeikben a frankok is kevesen vannak. Az egyik festő-mázoló, a másik egy nagyszálló folyosófelvigyázója, akad aztán közöttük tekintély is egy-egy diák, vagy ösztöndíjas tanulmányos személyében. A jóállásúak ugyanis nem járnak ide, hanem a Montmartre mulatóiba, ahol tényleg könnyebb a pénznek a nyakára hágni és több az élvezet, mint amennyi ennek az operakörnyéki kiskocsmának a tiszta és jóízű ételei között található. A rue Mathis-ban található a párisi növényevők másfélfrankos látványossága. Rikító hupikékre festett házba lépünk, a portás elfelejtett cipőt húzni, mezítláb fogadott, szakálla jó lett volna kőhajítógép kötelének. Már előre elment tehát az étvágyam mindenféle salátától és ha a másfél frankot, mihelyt a házba beléptünk, féltő gonddal le nem gubáztatták volna velem, máris fordultam volna vissza. Mint értesültem, ezek azok a növényevők, akik télen-nyáron mezítláb, egy szál hosszú ingben tapossák Páris járdáit, vizet nem isznak, az alkoholos italokat, ahol érik, a kanálisba öntik, húst nem esznek s nem dohányoznak. Mielőtt a salátára vágyó halandó egyáltalán hozzájuthat a kanálhoz, eléggé impozáns tornatermen kell keresztülverekednie magát. Mivelhogy evés előtt nem árt egy kis testmozgás. A világ minden nációjából összeverődött társaság taszigálja, boxolja egymást itt, minden tudás és célszerűség gondos elkerülésével. Egy vén indián, aki, Isten tudja hogyan került ide az őserdők közepéből, gyűrűhintázás közben úgy lökött hátba, hogy orraestem. Viszonzásul barátságosan oldalbasimítottam. Nem azt mondta, hogy uff, hanem azt, hogy nyekk, ami igen jólesően hatott idegeimre. A tornaterem ilyetén meglábalása után másik szobába értünk, mely egyetlen medencét foglalt magába. A medencében jéghideg víz, abban lubickol vagy negyven mezítelen alak. Szerintük fürdés nélkül nem illik salátát enni. Úgy vettem észre, hogy itt az embereket mossák meg, nem a salátát, ami igen helyes dolog, tekintettel arra, hogy a medence vize egész fekete a sok lemosott piszoktól, lefolyása nincs, a bennlakó növényesek reggelenkint telehordják a medencét, este néha bennfelejtik a vizet és a medence fenekén újjnyi vastag, iszapszeréi réteg őrzi évtizedek nagy salátáinak ittfelejtett cipőboxszerű emlékét. Végül, nagy kínlódás után, a voltaképeni étterembe dögönyöztiik magunkat. Nagy állványon hatalmas drótkosarakban vagy tízféle saláta sorakozik, utána főtt burgonya, főtt bab, persze só nélkül, hiszen a só csak a tehénnek való és nem embernek ! Meleg étel nincs, minek, hiszen az csak embernek való és nem vegetáriánusnak . .. ecet, paprika nincs, csak olaj, olaj és megint olaj. Villa ? Kés ? Az hát nincs, arra való az ember keze, hogy — egyék vele. Ellenben igenis, a kezembe nyomtak egy hatalmas fatálat, amibe három szem olivát dobott egy fekete- körmű ember. Az olajbogyókat nyomban az asztalt helyettesítő fűrészbakszerű alkotmány mellett csámcsogó és kérődző sorstársaim szeme közé pöcköltem, amire azok harsány nevetésben törtek ki. Vettem volna salátát, de mit tegyek vele ? Zsír, az nincs, vaj, az drága, tehát nincs, semmi sincs, csak nem eszem füvet ? Ellenben, hogy következetes maradjak, egyik salátakosár ínycsiklandozó zöldségének tetején jól megtermett — esőgilisztát pillantottam meg. Le akartam ülni valahová, hogy megfigyeljem, mit csinálnak ezzel az esőgilisztával, de szék, az hát megint nincs. Állva eszik az egész banda ! Most lépett be egy új jövevény, a szakálla beleért a salátába, amikor fatálját teleszedte vele. Mindegyik fajtából vett keveset, a kezeivel apró darabokra tépte, megkeverte főtt babbal, belemorzsolt két krumplit, az egészet nyakonöntötte olajjal, valami pászkaszerű sütetet vett hozzá, azzal leült a padlóra és — megebédelt. Csak így, kérem, egyszerűen. Nem tehetek róla ... az esőgiliszta is eltűnt. A vegetáriánus étterem közvetlen szomszédságában, nem tudom miért, sorban állnak a rendes éttermek. S úgy láttam, több a közönségük, mint akármelyiknek a város belsejében. Természetes. Aki egyszer salátát evett, megjön annak az étvágya a húsra is. A kávésszakma új vezérkarai. A lezajlott kávésközgyűlések után a kávésipar szakképviseleteinek új tisztikara a következő nevekből áll: A Magyar Kávésok Országos Szövetségében: Elnök: Pallai Miksa, társelnök : Bognár Mihály (Győr), alelnökök : Hajós Samu, Katona Gyula, ellenőr: Frenreisz Antal, pénztáros: Böhm Ferenc. — Választmányi tagok: Bodó Adolf, Gál Arnold, Kovács József, Lissauer Gyula, Losonci G., Mészáros Győző, Neufeld Károly, Ottó Dezső, Propper Márton, Rónai Miklós, Steuer Marcell, Szabó Sámuel. Vidékiek : Graf József, Keller Gábor, Müller József, Papp József, Pattermann Rezső, Tatzl Antal. Számvizsgálók: Blüh Vilmos, Gerő Áron. A Budapesti Kávésok Ipartestületének új tisztikara : Elsőnek a közgyűlés zajos tapssal és nagy lelkesedéssel közfelkiáltással elnökké Mészáros Győzőt választotta meg. Ugyancsak közfelkiáltással választották meg a következő tisztségek betöltőit: Alelnökök: Steuer Marcell, Gál Arnold, Szabó Sámuel (új), főpénztáros: Böhm Ferenc (új), ellenőr : dr. Strausz Vilmos (új). — Előljárósági rendes tagok: Gellért Zsigmond (új), Gerő Áron, Grosz Ödön, Frenreisz Antal, Hajós Samu, Hebel Mihály, Horti Károly, Katona István (új), Kovács József, Klauber József, Lissauer Gyula, Majtényi István, Neufeld Károly, Németh Aladár (új), Ottó Dezső, Propper Marton, Rónai Miklós, Szántó Béla, Tarján Vilmos, Weingruber Ignác. — Számvizsgálók: Bauer György (új), Reiner István (új), Koch Elemér (új). — Előljárósági póttagok: Gebauer Rezső (új), Kohn Béla (új), Márk Károly, Mezei Géza (új), Mittler Ignác (új), Mogyoróssy Lajos (új), Rendessy József (új), Strasser Béla (új), Szávay Sándor (új). A Budapesti Kávésipartestület tisztikara 1930— 1933-ra: Elnök: Mészáros Győző, alelnökök: Steuer Marcell, Gál Arnold, pénztáros: Böhm Ferenc, ellenőr: dr. Strausz Vilmos. — Választmányi tagok: Frenreisz Antal, Hajós Samu, Hebel Mihály, Klauber József, Kovács József, Lissauer Gyula, Neufeld Károly, Rónai Miklós, Szántó Béla, Szeiffert Antal, Tarján Vilmos, Weingruber Ignác. Választmányi póttagok: Gebauer Rezső, Katona István, Márk Károly, Mogyoróssy Lajos, Rendessy József, Strasser Béla. — Felügyelőbizottság : Gerő Áron, Ottó Dezső. Felügyelőbizottsági póttagok: Kohn Béla, Ligeti Vilmos. Szigorított sörcsarnok Münchenben. Egy híres nagy müncheni sörcsarnok különös intézkedésre határozta el magát. München a sör klasszikus hazája és a farsangnak majd minden népies bálját a sörcsarnokokban tartják. A szóbanforgó sörcsarnok, sajnos, most csak a szezon végén jött rá arra a gondolatra, hogy a helyiségeiben levő összes vízcsapokat elzárja. A szokatlan intézkedésre az szolgáltatott okot, hogy a vidám karneválozók között furcsa szokás honosodott meg. Rendeltek egy pohár sört, megitták és azután vizet öntöttek az üres söröskorsókba és a magukkal hozott cukorból és citromból limonádét készítettek. Ezzel az ártatlan itallal duhajkodták végig azután a sörház tulajdonosának nem csekély bosszúságára a vidám farsangi éjszakákat. Ingatlanszélhámosság vádjával letartóztattak egy pesterzsébeti vendéglőst. Csütörtökön délben a budapesti rendőrség csalás és okirathamisítás bűntettével vádolva, előzetes letartóztatásba helyezte Bihari József pesterzsébeti vendéglőst. Bihari ellen két ügyfele tett panaszt, amelyek szerint a vendéglős pesterzsébeti ingatlanát eladta egy Soroksári úti háztulajdonosnak, a vételárat felvette, de mielőtt az ingatlan átírása megtörtént volna, 800 pengővel megterhelte a telket. A másik bűncselekményt állítólag azzal követte el, hogy egy pesterzsébeti háztulajdonosnak felajánlotta, átveszi tőle a házát és cserébe a maga házát adja, amelyet meg is mutatott, holott ez a ház nem volt a tulajdona. Ez csak akkor derült ki, amikor a másik fél már megadta az engedélyt az átírásra és ezt a házat Bihari József, mint a tulajdonát, ráíratta a fia nevére. A letartóztatott vendéglőst átkísérték a királyi ügyészség Markó uccai fogházába. Bihari tagadja a vádakat. 1930. évi szeptember hó 1-én kezdődő hatállyal, hosszabb időtartamra is bérbeadó. A háromemeletes szálloda legmodernebb kivitelben épült, hatvanhat vendégszobából, éttermekből, díszteremből, konyha, fürdő, személyzeti és minden a célnak megfelelő mellékhelyiségből áll. Minden szoba központi fűtéssel, hideg, meleg folyóvízzel van berendezve. Lift, telefon. Ajánlatok: a székház tulajdonos „dunántúli Bank R.«>T.“-hoz, Pécsett nyújtandók be.
