Vendéglősök Lapja, 1930 (46. évfolyam, 1-24. szám)
1930-02-05 / 3. szám
XXXXVI. ÉVFOLYAM 3. SZÁM 1930. FEBRUÁR 5 v- ww ■■ (VEKDÉGLŐ-, SZÁLLÓ-, KÁVÉSIPABI ÉS KÖZGAZDASÁGI SZAKLAP) M.' kir. postatakarékpénztár csekkszáma 45.255 Megjelenik havonta kétszer, 5-én és 20*:ín Előfizetési díj félévre 12 pengő (150.000 K) Hirdetési díj szövegoldalon 50 fillér, hirdetési oldalon 40 fillér hasábmilliméterenkint ALAPÍTOTTA: IHÁSZ «TÖB«¥ Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, IX., VIOLA UTCA 3. SZÁM Telefonszám: „József“ 322—81 HIVATALOS ÓRÁK: DÉLELŐTT 9 ÓRÁTÓL DÉLUTÁN 3 ÓRÁID Letartóztatással még nincs elintézve az óvadékkérdés, ahogy, sajnos, be kell látnunk, egyáltalán nincs elintézve az úgynevezett óvadéktörvénnyel sem. És a mi szakmáinknak az egyre sűrűbb és egyre mélyebb katasztrófákat jelentő esetekkel szemben nagyon sürgős a közbelépés. Mi történik tulajdonképen ? Lehet-e és szabad-e megtűrnünk, hogy szinte hetenkint felénk, a mi szakmánk felé fordítsák a közfigyelmet nem éppen hízelgő módon az óvadékbotrányok ? Az bizonyos, hogy minden esetben, akár igazak az óvadéksikkasztási vádak, akár nem, az ellenséges érzületű közvélemény kárörvendve beszél róla, széltében-hosszában kiteregeti a dolgot és már-már alig tudunk védekezni a lappangó és becsületsértő beállítás ellen, mintha mindnyájan az óvadékok fölhasználásával tartanánk fel az üzemeinket, csak legfeljebb arról lehet szó, kiről derül ez ki bűnügyi úton és kiről nem ? Egyénileg lehetnek megrendítőek az össze- omlási katasztrófák itt is, ott is, de amikor ezek óvadéksikkasztási vádakkal kapcsolatosak, akkor mi valamennyien az öt testvérszakmából nagyon kényelmetlenül érezzük magunkat. Valahogy úgy, mintha egy nagy klubhelyiségben eltűnik az egyik klubtag zsebéből a pénztárca. Nem tartanak motozást a többi tag zsebeiben, de nagyon rossz érzés arra gondolni — minket is gyanúsíthatnak ! Igen sok mentőkörülményt tudunk, ez bizonyos, azok számára is, akik csakugyan befektetik az üzletükbe az alkalmazottak óvadékait. A nagy tőkehiány, a nagyon is labilis üzletmenet, meg a mindig kéznél lévő óvadékösszeg bizony nagy kísértés a nem erős lelkek számára. Nem szólok arról, hogy a tulajdonos, aki egy rosszulmenő üzletben föl meri használni az alkalmazottak óvadékát, az kétségtelenül rosszhiszemű is. Ez vitán fölül áll, mert benne van, hogy se reménye, sem szándéka nem is lehet visszaadni az óvadékot. De az úgynevezett hullámos üzletmenetben, amikor hol nagyon jól megy valami üzem, hol gyöngén, bizony nem minden ember olyan szilárd, hogy ne fogja a fiókban lévő óvadékpénzt és föl ne használja valami kellemetlen kis ideiglenes rés betömésére. Már pedig ebből keletkezik a legtöbb veszedelem. Egyszerre meginoghat az üzem és nemcsak anyagi, hanem erkölcsi romlás is rázúdulhat a könnyelmű tulajdonosra. Az ilyen meghurcoltatások aztán, sajnos, nemcsak egyéniek, hanem érintik az egész szakmát, sár- csöppeket fecskendezve iparunk tiszta és nemes köntösére. Ezt egyszersmindenkorra lehetetlenné kell tenni! Nemcsak az alkalmazottak érdeke Az italmérőszakmához tartozó vendéglők, kávéházak stb. helyiségekben a női alkalmazottak tartásával kapcsolatosan az 1926. évi 16.000. B. M. sz. r. 47. szakasza ígérte a kormány rendelkezéseit az alkalmazható női személyzet korhatárára és foglalkoztatásának korlátozására vonatkozólag. Ez az egységes eljárást jelentő és várva-várt rendelet azonban még mindig késik. így ebben a kérdésben sok helyütt bizonytalanság uralkodik. Vannak ugyan egyes helyek, ahol a pincérnők tartására helyhatósági szabályrendelet van érvényben, így ezeken a helyeken a kérdés valahogy mégis szabályozást nyert. De a legtöbb helyen nincs ilyen rendelkezés. Az egységes, az egész országra egyformán kiterjedő jogszabályok értelmében a női alkalmazottak tartása semmiféle korlátozás alá nem eshetik. A múltban e lap hasábjain már több alkalommal nyílt alkalmam arra, hogy a pincérnőtartás problémájának egyes részeivel foglalkozhattam. Ezt a gondolatfolyamatot óhajtom most egy újabb vonatkozásban kimélyíteni. Meg kívánok emlékezni röviden a pincérnők, általában a szakma női alkalköveteli ezt, hanem valamennyiünk becsülete is. Az óvadék törvény kiegészítését kell követelnünk, valami olyan hozzátételt, amely szerint az óvadékot ne az üzlettulajdonosnak kelljen fizetni, hanem valami semleges felügyeleti helyre, amelyhez hozzá sem férhet a szakmabeli üzlettulajdonos. Nem tudom, miképen oldják meg ezt a kérdést, de szakemberektől hallottam, igen egyszerű módokon lehetséges ez a beállítás. Elvégre nekünk nem az alkalmazott pénze kell, hanem a sajátmagunk letétszerű- anyagi biztosítása esetleges sikkasztások vagy más veszedelmek, károsodások ellen. Csak kár esetén legyen jogunk az óvadékösszeghez nyúlni. Gondolkozzanak az illetékesek ezen az ötleten, valamennyiünk becsülete igazán megéri az elkövetkezendő lépéseket ! (D. A., Üjpest.) mazottainak a szerződtetéséről. Különösen azért, mert itt valami anomália jelentkezik. A női alkalmazottaknak szolgálati helyhez juttatását Budapesten lakó helyszerzők intézik. Az ország bármely pontjáról ide kell tehát fordulnia minden italmérőnek, aki női alkalmazottat óhajt foglalkoztatni az üzletében. Tisztában kell lennünk a kérdés lélektanával. Tudnunk kell azt— mielőtt a kérdés lényegének a vizsgálatába belebocsátkoznánk —, hogy a pincérnők tábora nagyon kényes társadalmi réteg. Ma itt szeretne lenni, holnap — mivel vagy az üzlet- tulajdonos, vagy az üzleti forgalom, vagy az üzlet színvonala, vagy a város stb. nem tetszik neki — már másutt. Lehetőleg minél messzebb. Tudnunk kell azt, hogy a szolgálati időtartam szempontjából a legnagyobb százalékban teljesen megbízhatatlan női alkalmazottak kicserélése az italmérők számára tetemes anyagi terhet jelent. Ha az utazási és ellátási költséget is vesszük figyelembe, pedig a legtöbb italmérő nem bízza az alkalmaztatás ügyének a nyélbeütését a helyszerzőre magára, hanem lehetőleg személyesen néz utána az ügynek. Popper Mór és Lipót r.-t., bornagykere; Telefoni József 359-78 Budapest-Kőbánba, Előd IICC3 8< szám. Alapíthatott 1869. évben. Az 1922. évi országos szőlő-és borgazdasági kiállításon aranyéremmel kitüntetve. Válogatott uradalmi fajborok. Kérjen saját érdekében árajánlatot. A női alkalmazottak közvetítése. A „ Vendéglősök Lapja" számára írta: dr. Türei-Osváth István m. kir. rendőrfogalmazó.
