Vendéglősök Lapja, 1930 (46. évfolyam, 1-24. szám)
1930-10-20 / 20. szám
VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1900. ofctdber 80. Amint a múlt alkalommal említettem, az ipartörvény mentesíti a hátramaradottakat új iparigazolvány, illetőleg új iparengedély megszerzésének a kötelezettsége alól. Három havi határidőt ad arra, hogy a hátramaradott özvegy élni kíván-e az iparűzésre vonatkozó özvegyi jogával és ha igen, milyen formában ? Ez a három havi határidő az özvegynek, mint életbenmaradt házastársnak módot nyújt arra, hogy ebben a reá és az elhalt iparos gyermekeire vonatkozólag életbevágó jelentőségű kérdésben kellő megfontolás után dönthessen. De ezzel még nincs elintézve az ügy. Amikor ugyanis a hátramaradt özvegy ezt a körülményt tudomásulvétel céljából bejelenti az illetékes iparhatósághoz — városokban polgármester, falvakban főszolgabíró — ugyanakkor a bejelentés mellékleteként igazolni köteles a saját személyére vonatkozólag mindazokat az adatokat és kellékeket, amelyeket az ipartörvény az illető ipar gyakorlásának előfeltételéül megszabott. Hogy melyek ezek a kellékek, az most kívül esik közleményem tárgyán. Ezzel majd más alkalommal fogok foglalkozni. Ennek a bejelentésnek a legfontosabb következménye az, hogy az italmérő szakmában az özvegynek — ha a saját jogán akarja folytatni az italmérést — elengedi a legnehezebb feltételnek, a szak- képzettségnek az igazolását. Kötelezően kimondja az ipartörvény, hogy az özvegyi jogon az italmérést továbbfolytató nő — ilyen jogon a férfi nem is folytathatja — az esetben, ha a vendéglősipar gyakorlásához megállapított szakképzettséggel nem rendelkezik, üzletében tanoncot csakis abban az esetben alkalmazhat, ha szakképzett üzletvezetője van. Ez a rendelkezés a tanoncok gyakorlati kiképzésének a biztosítéka. Ez a korlátozás az iparüző italmérő életében alkalmazott tanoncokra nem vonatkozik. Nehogy ezek az alkalmazottak a tanviszonynak önhibájukon kívüli megszakítása folytán hátrányt szenvedjenek. Üzletvezető italmérési helyiségben csakis olyan egyén lehet, aki önjogú és mindazoknak a feltételeknek megfelel, amelyeket az italmérési törvény az engedélyes személyét illetően megkíván. Lásd az 1921. évi IV. t.-c. és az 1921. évi 101.010. P. M. sz. rendelet 3. fj-át. Belügyi Közi. 1921, évi évi, 1480. o. Az esetben pedig, ha az italmérést gyakorolni • szándékozó házastárs — az életbenmaradt nő —- az iparhatóságnál történt bejelentés alkalmával az ipar gyakorlására vonatkozólag a szakképzettségen kívül más egyéb feltétellel sem rendelkezik (pl. nem magyar állampolgár, vagy nem megbízható stb.), akkor az özvegy az ipart maga nem űzheti, csakis üzletvezető alkalmazásával. Amint említettem, az italmérési engedély folytatólagos gyakorlására irányuló szándékot az engedélyes elhalálozásától számított 30 napon belül be kell jelenteni az illetékes pénzügyi hatósághoz is. Ebben a bejelentésben igazolni kell mindazokat a körülményeket, amelyeket az italmérési törvény az engedélyért folyamodó személyétől megkíván. Ha az elhalt italmérő özvegye az italmérést özvegyi jogán önmaga gyakorolni nem óhajtja, hanem átengedi az engedély folytatólagos gyakorlásának a jogát az engedélyes kiskorú lemenőire (fiú, vagy unoka), ilyen esetben az engedély ezekre száll át. Ehhez azonban szükséges a kiskorúak törvényes képviselőjének gyámhatóságilag jóváhagyott beleegyezése. Ilyen esetben az engedély a legfiatalabb érvíhyBeh. Az időközben nagykorává» v$t. lepiett/Hc-l nek az üzletből azonnal ki keil lépniük. S3f A pénzügyi hatóság ugyanis akár az ' özvegyJ akár a kiskorúak részére jogosított esetben az ital-| mérési engedélye folytatólagos' gyakprláS^boz meg-| tagadhatja .a. hozzájárulását, ha valamelyik ellen| olyan kifogás merül fel a vizsgálat során, amely aka-c dályt képez-bárkivel szemben az itaímérési engedély kiadásában. Ugyanilyen indokból megtagadhatja az üzletvezető alkalmazásához is a hozzájárulását. Ha az elhalt engedélyes özvegye, vagy kiskorú lemenője is elhalna, de utánuk életbenmaradt az elhalt engedélyesnek más, a szakmában jártas, más megélhetést biztosító, más keresettel nem bíró és az elhalttal közös háztartásban élt nagykorú lemenője és ha ez a lemenő rokon folyamodik az utolsó engedélyes elhalálozásától számított 30 napon belül a szabaddá vált engedély adományozása iránt — ha egyénisége az italmérési törvény által megkíván — ha egyénisége az italmérési törvény által megkívánt feltételeknek megfelel, — az illető egyén kérelmét köteles az eljáró pénzügyi hatóság a rendelkezésére álló engedély kiadásánál elsősorban figyelembe venni. A budafoki pincészetet helytelen borkezelés miatt kártérítésre kötelezték. Tehet-e állami intézmény magánszívességet? Pálóczi Horváth István szőlőbirtokos több hektoliter aszúborát pasztőrizálni akarta. Minthogy az ehhez szükséges berendezés Magyarországon csak igen kevés helyen van meg, a szőlőbirtokos érintkezésbe lépett Mattes Györggyel, a budafoki állami borpincészeti tanfolyam főpincemesterével és megkérte őt arra, hogy járjon közbe a tanfolyam igazgatóságánál abból a célból, hogy ilyen pasztőrizáló gépet megfelelő szakértő kíséretében bocsássanak rendelkezésére, hogy borai megtisztítását és konzerválását keresztülvihesse. A megbeszélés során a főpincemester hajlandónak mutatkozott a kérést teljesíteni és ezekután a pinceA MI ÉRTEKEINKBŐL. KOCH EDE, a váci Kúria szálloda vendéglőse és neje. Régi családi házak, tiszteletreméltó öreg szobák megbecsült ékessége és igazi múzeuma az album. Évtizedek ismerős arcait, kedves embereit, ritkán, vagy elevenen sohase látott rokonokat, családtagokat gyűjt össze egy-egy ilyen hatalmas, testes, kapcsos könyv, amelyet mindig áhítattal nyit föl a késői unokák keze, mert megérzi, hogy egészen különös levegő árad ki belőle. De nemcsak az egyes régi házaknak, családoknak lehetnek ilyen tisztelt és gondosan őrzött arcemlékeik. Sokszor a rokoni, ismerősi, baráti kötelékeknél is hatalmasabb erejű kapcsok kötnek össze idegen embereket is egymással. Akik egy munkában, egy szakmában vannak, azok úgyis egyetlen nagy család tagjai. Minden magyar vendéglős, kávés, szállodás és korcsmáros siessen tehát ingyenes közlés végett beküldeni arcképét, rövid életleírásával együtt, aszakmák közös Albumának szerkesztőségéhez címezve : Budapest, IX. kér., Viola ucca 3. szám. mesteri tanfolyam igazgatósága a gépet fuvarlevéllel fel is adta Pálóczi Horváth István címére. A gépet egy szakértő kísérte, aki a munka végrehajtásánál személyesen felügyelt. Hónapokkal később a szőlő- birtokos megállapította, hogy nemes aszúborai teljesen tönkrementek és nem használhatók. Utánajárt a dolognak és megállapította azt, hogy a bor megromlását az okozta, hogy a pasztőrizáló gép hosszú ideig használaton kívül volt helyezve, rozsda lepte el és a bort ez a rozsda fertőzte meg. Amikor a dolgot tovább firtatta, kiderült az is, hogy a borok pasztörizálása előtt a gépen rozsdatisztítást szoktak elvégezni, még pedig oly módon, hogy előbb silányabb minőségű borral a gépet átmossák, amíg csak a rozsda el nem tűnik. E tényállás alapján Pálóczi Horváth István 11.000 pengő kárának megtérítése iránt az államkincstár ellen keresetet nyújtott be, azon az alapon, hogy a pincemesteri tanfolyamot az állam tartja fenn és a tanfolyam részéről kiküldött szakember gondatlansága idézte elő az ő károsodását. A keresettel szemben a kincstári jogügyi igazgatóság azt a védekezést terjesztette elő, hogy a bekövetkezett eseményekért az állam semmiképen sem felelős. Azt vitatta ugyanis, hogy a tanfolyam igazgatóságának az egész dologról előzetes tudomása nem volt, a gép kikölcsönzését Pálóczi Horváth Mattes főpincemesterrel beszélte meg, az egész a főpincemester részéről teljesített szívesség volt és ha ebből kifolyólag a szőlőbirtokost károsodás érte, azért nem az állam, hanem a főpincemester tartozik felelősséggel. Most tárgyalta az ügyet a Kúria Rácz-tanácsa, amely kihirdetett ítéletével a kincstár felelősségét megállapította. Az ítélet indokolása szerint, habár Mattes az eljárás során azt vallotta, hogy a gép kölcsönzéséhez a tanfolyam igazgatóságának semmiféle köze nem volt és az csak az ő magánszívessége volt, a Kúria ezt a védekezést még sem fogadta el. Megállapítást nyert ugyanis, hogy a fuvarlevelén, amellyel a gépet Pálóczi Horváth birtokára szállították, feladóként a pincemesteri tanfolyam igazgatósága szerepelt, azon nemcsak az intézet pecsétje látható, hanem a rajta levő aláírások is a tanfolyam vezetőségétől származnak. Ezenfelül kiderült az is, hogy amikor a szőlő- birtokos panaszával a tanfolyam igazgatóságához fordult, ebben az ügyben levelezés fejlődött ki a felek között, amelyek során a tanfolyam részéről küldött válaszlevelek hivatalos számmal voltak iktatva. Ez adatok alapján a Kúria megállapította, hogy a gép kikölcsönzésére nézve a megállapodás nem a főpincemester és a szőlőbirtokos között, hanem az intézet és Pálóczi Horváth között jött létre,
