Vendéglősök Lapja, 1930 (46. évfolyam, 1-24. szám)
1930-10-05 / 19. szám
2 VENDÉGLŐSÖK LÁPJA 1030. oktőlber'ff. Az elhalt italmérő iparának a folytatása. „Vendéglősök Lapja11 számára írta: dr. Türei-Osváth István m. kir. rendőrfogalmazó. Nem vitás az, hogy a korcsma, vendéglő, szálloda, kávéház elsősorban iparág. Az italmérést, mint ipart, csakis akkor lehet megkezdeni és gyakorolni, ha az illető iparág üzésére az iparhatóságnál az iparigazolvány elnyerése ügyében az eljárás megfelelő módon folyamatba tétetett. Az 1922. évi XII. t.-c.-be foglalt új ipartörvény 7. §-a értelmében az iparos halála után az általa gyakorolt ipart életben maradt házastársa — tehát amennyiben a feleség volt az engedélyes, az iparűző életben maradt férje is — a saját jogán, és amennyiben az elhalt iparúző után törvényes, törvényesített, vagy örökbefogadott kiskorú gyermekek, vagy unokák maradtak életben, egyszersmind esetleg ezeknek a jogán és javára is továbbfolytathatja. De csak azoknak a feltételeknek a szem előtt tartásával, amelyeket az ipartörvény és a törvény végrehajtási utasítása — az 1923. évi 78.000. K. M. számú rendelet, megjelent a Budapesti Közlöny (Hivatalos lap) 1923. évi évfolyam július 5-én kia 150. számában — kötelezővé tesz. Két csoportról van tehát szó. Az egyik az iparost túlélő házastárs — feleség, esetleg férj — iparűzési jogosultsága özvegyi jogon. A másik a hátramaradt törvényes, törvényesített, vagy örökbefogadott gyermekek, vagy unokák nevében gyakorolt iparűzési jogosultság. Mindkét csoportra vonatkozólag általános elv — amelynek az említett törvényszakasz ad biztosítékot—, hogy az özvegynek az iparűzés folytatásához nem kell újabb iparigazolványt, vagy ipar- engedélyt szereznie. Le kell szögeznem már eleve azt, hogy az ipartörvénynek ez a rendelkezése nem kapcsolatos semmiféle más vonatkozásban az öröklési joggal. Az elhalt iparos után. Ettől teljesen független. Ez a rendelkezés nem jelenti például az üzlet berendezési tárgyainak, ingóságaira vonatkozó tulajdonjognak abszolút átszállását az özvegyre, vagy a kiskorúakra. Ilyen értelmezést nem kívánt érinteni az új ipartörvény. Ilyen mélyen nem is nyúlhatott volna bele a magánjogba. Nem' is ez a célja ennek"a rendelkezésnek.^Ez nem lehet feladata az iparLközigazgatásnak. Ez a rendelkezés, mint az ipartörvény végrehajtási rendeletének 13. §-a megjelöli, csak ipari közigazgatási rendszabály, amely a haláleset beálltával igyekszik — valóban méltányos módon — segíteni a hátramaradottakon. Akár az özvegyen, akár a kiskorúakon. Felmenti ugyanis a hátramaradottakat új iparigazolvány, illetőleg ipar- engedély megszerzésének a kötelezettsége alól. Azt a körülményt, hogy az elhalt iparost túlélő és ilyenformán az ipar üzésére jogosított özvegy, akár nő, akár férfi, a) kizárólag csakis a saját jogán folytatja-e tovább az ipart, legyenek bár kiskorú gyermekek, vagy unokák a hátramaradottak között; b) vagy a kiskorú gyermekek, vagy unokák jogán a sajátjával együttesen ; c) vagy esetleg a saját jogát nem veszi igénybe és csakis kizárólag a kiskorú hátramaradt gyermekek vagy unokák jogán, a törvény nem vonja semmiféle korlátozás alá. Szabad választást enged az özvegy részére a kérdés eldöntésében. A három fenti lehetőség közül azt jogosított az érdekelt kiválasztani, amelyiket a saját, vagy kiskorú gyermekei, vagy unokái érdekében a legcélravezetőbbnek tart. A kiválasztásra és a döntésre a törvény három hónapi határidőt engedélyez az iparűző engedélyes elhalálozásától számítva. E három havi határidő alatt az özvegy az elhalt által gyakorolt ipart minden külön bejelentés nélkül szabadon folytathatja. Akár van szakképzettsége, akár nincs. Lévén az italmérő szakmák között a vendéglősipar gyakorlása szakképzettséghez kötve. Ez idő alatt őt az ipar gyakorlásában korlátozni, vagy megakadályozni nem lehet. Mivel azonban az italmérési helyiségeknél az iparűzéshez szükséges engedély kettős irányú — iparhatóság által kiadott iparigazolvány és a pénzügyigazgatóság által kiadott italmérési engedély —, itt kapcsolódik az ipartörvény említett rendelkezéseibe az italmérési törvény — 1921. évi IV. t.-c. — megfelelő rendelkezése. Bizonyos mértékű ellentétet melegében találhatunk a két törvény idevágó rendelkezései között. A MI ÉRTÉKEINKBŐL. ORTHOFFER GUSZTÁV vendéglős és neje, Nógrádverőce. Új korszakát éli a fényképezés. Ma már nemcsak az olcsóságban, de a tökéletességben is versenyez- nek^a fényképek előállító művészei a közönség számára és igazán úgy hozzá tartozik a modern ember életéhez, hogy évente legalább egyszer lefényképez- tesse magát és szeretteit, mint a napi mosdás. Hányán bánták meg már eddig is, hogy elmulasztották évente megcsináltatni és eltenni a fényképeiket — egész kis könyvük lenne az életükről — ami most már pótolhatatlan! Pótolja legalább az idei mulasztását, akinek szakmáinkban nincs fényképe önmagáról és családjáról! És egyetlen fényképét, rövid életleírásával együtt küldje be az Album szerkesztőségének Budapest, IX., Viola ucca 2., hogy ki ne maradjon szakmáinknak ebből a díszkönyvéből. Gondolja meg mindenki ezzel az egyszerű ténnyel már emléket állít magának a szakma előtt és szégyenkezni fog családja és ismerősei között, ha hiába keresik képét a négy nagy testvérszakma kiválóságainak sorában! Szereti a jó kávét ? Mindenesetre, hiszen nem létezik ízletesebb ital. A kávé azonban a szívre és idegekre ártalmas koffeint tartalmazza, mely Önnek idővel megárthat. Ennélfogva Önnek is a koffeinmentes Hág kávét kellene innia. A Hág kávé valódi habkávé és annyira ártalmatlan, hogy még a szív- és ideghajosok, gyomor- és bélbetegek, sőt gyermekek is ihatják. Kóstolja meg a Hág kávét, mely Önnek az igazi kávéélvezettel járó zavartalan örömöt okozza. HÁG KÁVÉ R. T., Budapest. Ranolder-u. 21. Bon. Küldjenek nekem egy próbacsomag Hág kávét. Legyen a Vendéglősök Lapjára hivatkozással Név .........-____________ Uc ca....................................... He lység —.......—........V. L. Am íg az ipartörvény említett rendelkezése szerint az elhalt iparos után az özvegy tekintet nélkül a nemére, tehát akár az özvegy nő, akár az özvegy férfi, folytathatja a saját jogán az iparűzést, az italmérési törvény végrehajtási rendelete — az 1921. évi 101.010. P. M. sz. r. 16. §-ának III. pontja; lásd a Belügyi Közlöny 1921. évi évfolyam 1513. oldalán — ezt a jogot már megszorítja. Ebből a szempontból özvegy alatt csakis a házastársat túlélő nőt — törvényes feleséget — lehet érteni. A férjet tehát nem. Elhalt női engedélyes törvényes házastársa, férje tehát az italmérést özvegyi saját jogán tovább nem folytathatja. Ha van kiskorú törvényes (itt már a törvényesített, vagy örökbefogadott gyermek sem jöhet figyelembe) gyermeke, vagy gyermekei, ezek nemlétébe unoka, vagy unokái, akkor az italmérést esetleg ezeknek a jogán tovább gyakorolhatja a megállapított feltételek alatt. Itt bizonyos módosításra szükség lenne. Méltányos volna szerintem az esetben az elhalt női engedélyest túlélő férjre vonatkozólag is az italmérési engedély folytathatási jogosultság automatikus átszállásának az engedélyezése, ha a nő az italmérési engedélyt eredetileg már a saját nevére kapta meg (például özvegy korában), tehát ahhoz már nem özvegyi jogán jutott. Az italmérési törvény továbbá már nem enged olyan hosszú időtartamot az italmérési engedély esetleges továbbgyakorlására vonatkozólag az engedélyes elhalálozása után, mint az ipartörvény. Az italmérési törvény is biztosítja ugyan az özvegy — de csak a nő — részére a választási szabadságot, hogy ő saját maga óhajtja-e folytatni a saját jogán az italmérést, vagy ha ezzel a jogával élni nem kíván, a kiskorúaknak — elsősorban a törvényes gyermeknek, ezek nem létében a törvényes unokáknak — engedi át. De ezt a szándékát az ipar üzésére és az italmérésre jogosított engedélyes elhalálozásától számított 30 napon belül kell igazolnia — az iparhatóságnál három hónapon belül — azt, hogy az iparűzést és az italmérést, mint a törvényes és az elhalttal együtt és közös háztartásban élő házastárs, továbbfolytatja-e ? Ezt az igazolást az illetékes pénzügyigazgatósághoz kell előterjeszteni. (Folytatjuk.)
