Vendéglősök Lapja, 1930 (46. évfolyam, 1-24. szám)
1930-09-05 / 17. szám
XXXXVL ÉVFOLYAM 17. SZÁM 1030. SZEPTEMBER 5. w ww mm (VEIDÉOLŐ-, SZÁLLÓ-, KÁVÉSIPARI ÉS KÖZGAZDASÁGI SZAKLAP) M. kir. postatakarékpénztár csekkszáma 45.255 Megjelenik havonta kétszer, 5-én és 20-án Előfizetési díj félévre 12 pengő (150.000 K) Hirdetési díj szövegoldalon 50 fillér, hirdetési oldalon 40 fillér hasábmilliméterenkint AJLAPÍTOTTA : IHÁSZ 6IÖBGT Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, IX., YIOLA UTCA 3. SZÁM Telefonszám: „József“ 322 — 81 HIVATALOS ÓRÁK: DÉLELŐTT O ÓRÁTÓL DÉLUTÁA 2 ÓRÁIG Igaza van, teljesen igaza annak a vidéki vezetőemberünknek, aki elbámulva és kissé méltatlankodva szólalt föl legutóbb hétszáz vendéglős és korcsmáros előtt: mire valók hát a mi kongresszusaink? Mirevalók a nagyhangú tanácskozások, összejövetelek, fenyegetőzések és ünnepségek? Hiszen az egyik mindig olyan, mint a másik. Mindig teljesen egyformák a panaszok, a sérelmek, a sikertelenségek esztendőről-esztendőre és városról- városra. Egészen mindegy, hogy hol tartja az országos nagygyűlését vagy kongresszusát ez vagy az a című vendéglős vagy korcsmáros-egyesülés országos, vagy bárminő jelleggel. Amint igen szellemesen megállapította ez a vendéglős-társunk, nyugodtan tehetnénk az egyes kongresszusi beszámolók alá más városneveket, vagy más évszámokat is, a tavalyi ép olyan volt, mint az idei és a tavalyelőtti hajszálnyit sem különbözött az ezelőttitől. Akkor mirevalók hát mindezek? Hiszen akkor egyszerű baráti összejövetelekké válnak a kongresszusok, ivóalkalmakká és azzá, hogy egy vagy két emberünk mégis megereszthesse a hangját ugyanazokról a bajokról, amelyeket már esztendők óta folyton fölhánytorga- tunk! Nem azt akarjuk mondani ezzel, hogy akkor kár is megtartani őket, dehogy! Sosem árt, ha szakmáink emberei összeismerkednek, barátkoznak, látják egymást és beszélgetnek egyről-másról. De mindenesetre kár azért a szörnyű nagyképűségért, azért a harcot hirdető rengeteg nagyszólamért, fenekedésért és országos csinnadrattáért, amellyel előkészítik ezeket a gyülekezéseket! Hiszen sohase történik semmi a kongresszusok között! Minden marad a régiben! Mindig és folytonosan eljárni a harci táncot ugyanazok körül a bajok körül, mint a néger törzsek, aztán, ha véget ért a tánc, leülni megint a mindennapi sátrak békéjébe, — ez igazán nem komoly dolog semmiképen és nem is méltó olyan nagy szakmák vezetőségeihez, mint a mieink! , Félévig, háromnegyedévig tartó álom szokta követni az egyes szakmabeli kongresszusunk fogadkozásait. Az eredmény aztán az, hogy a kongresszusok régi szakmai közönsége megunja ezeket a meddő összejöveteleket, elégedetlen lesz, elmarad és ezer szerencse, hogy a mi szakmáinkban mindig akad fiatalság, — Az italmérő helyiségekben alkalmazott személyzet szolgálati viszonya kérdésében még ma is meglehetős bizonytalanság uralkodik a szakma tagjai előtt. A szolgálati viszonyt a munkaadó italmérő és a munkavállaló pincérek társadalmi rétege ugyanis nem egyöntetűen magyarázza. A kérdésben hiányzik az összhang. Ennek az állapotnak természetszerű következménye az, hogy mindkét fél igyekszik az egymáshoz való helyzetét — különösen az időközben felmerült vitás esetben — a saját részére kedvezőbb módon és formában értelmezni. Ez természetes emberi tulajdonság is. A szolgálati viszony értelmezésének e vitás kialakulásában nem jelentéktelen része van annak, hogy az érdekeltek nincsenek tisztában a szolgálati viszony lényegével és a szolgálati viszonyukból eredő helyzetükkel. Az italmérési helyiségekben — különösen a nagyobb forgalmat lebonyolító vendéglőkben, kávéházakban, éttermekben — jelentős pozíciót tölt be a főpincér. különben ezek nélkül az ilyen kongresszu- sosdi játékokon az összehívókon és a különböző trükkökkel kinevezett, rögtönzött és önválasztott vezetőségen kívül senki sem jelenne meg. Mert jó dolog inni és barátkozni, de ehhez nem kell beutazni a fél országot! És ha egy-egy kis vagy nagy parázs botrány is akad jobbára személyi kérdéseknél ezeken az összejöveteleken, az külön pecsenye, — bár ettől elfordul minden jobbérzésű szakmabéli. Csodálatos sivárságok ezek a mi szakmai életünkben, jobb hallgatni róluk, így nem olyan nyilvánvaló a haszontalanságuk és hamarabb merülnek el a jótékony feledésbe. D. D. (Esztergom) Ez alkalommal — tekintettel erre a körülményre — a főpincér szolgálati viszonyát igyekszem az érvényben levő jogszabályok és az ezidőszerinti joggyakorlat adatainak a mérlegelésével úgy körvonalozni, hogy az észlelhető aggályokat eloszlassam. Az első vitás pont e kérdésben az, hogy a főpincér iparossegéd-e. — esetleg ipari tisztviselő —, vagy pedig kereskedelmi alkalmazott ? Más ugyanis a helyzete, ha a két csoport egyikéhez, vagy a másikához tartozik. A magyar királyi Kúria konkrét döntése szerint — 1928. szeptember 25-én kelt C. II. 2352/1927. — a főpincér iparossegéd. Tehát a szolgálati viszonyát az ipartörvény rendelkezései szerint kell elbírálni. A legfelsőbb bíróságnak ez a döntése kizár minden más értelmezést. A főpincért csakis iparossegédnek lehet tekinteni. Minden más értelmezés téves és csakis félreértésekre adhat alkalmat. Hogy a főpincért nem lehet másnak tekinteni, csakis iparossegédnek, a m. kir. Kúria legfelsőbb, fentemlített döntéséhez igazodva, tovább építette a ■—ni—IMI— i Ini ill'll i IHIlHliii ill »mi Imiin ilillll A főpincér szolgálati viszonya az italmérésekben. „ Vendéglősök Lapja'1 számára írta: dv. Tiirei-Osváth István m. kir. rendőrfogalmazó. Popper Mór és Lipót r.-t., bornagykereskedós Telefoni József 359-78 Budapest-Kőbánya, Előd ucca 8. szám. Alapíttatott 1869. évben. Az 1922. évi országos szőlő- és borgazdasági kiállításon aranyéremmel kitüntetve. Válogatott uradalmi fajborok. Kérjen saját érdekében árajánlatot. __________________________________________________________________________________________________________________________________________________________fit
