Vendéglősök Lapja, 1930 (46. évfolyam, 1-24. szám)

1930-06-20 / 12. szám

IO VENDÉGLŐSÖK LAPJA ltKSO. június 30. Vadszárnyast sohasem pácoltak, egyéb vadat is csak akkor, ha idős volt; a mai úri konyhának szin­tén ilyen az ízlése. Az olasz főzésmód, különösen a rántott hús, „fasirozott“, (polpetta, fritadella, Tancconetti) és 20-féle saláta elkészítési módja közvetlenül jutott hozzánk. Á régi magyarok jól ismerték a chartreuse-t, nem a likőrt, hanem az ugyanily nevű s vagdalt hús­sal töltött főzeléket. Babot, lencsét, borsót rántás nélkül sós vízben megfőztek, meleg ecetbe csöpp lisztet kevertek s a hüvelyesveteményt leöntötték vele, mert jól tudták, mint ma az angolok, hogy a jó íznek a rántás árt legtöbbet. De azokat a főiskolai hallgatókat, akik 1654-ben Németországból burgo­nyát hoztak haza magukkal, az ismeretlen növény behozatala és terjesztése miatt Budán letartóztatták. A főzelékre rakott húst régen prém-nek hívták, azt a húst pedig, amelyik benne főtt, bélés-nek. Gyúrt, főtt tésztát alig ettek, sokkal inkább szeret­ték a töröktől eltanult béleseket, fonatosokat, pere­ceket. Fánk 11-féle volt. A gombóc a régi magyarok szerint parasztétel. Torta, gyümölcs után sülttel fejezték be az ebédet. Levest régen egyáltalában nem ismertek s később is csak a sültek után tálalták. Tízórainak, uzsonnának hírét sem hallották, reg­gelire pedig a hölgyek is égett bort, vagy iirmöst ittak. Ahol békacomb a vacsora. Szentesről írják: Társadalmi esemény volt Szen­tesen. Már hetekkel ezelőtt szó volt róla, nagyban készülődtek rá, a résztvevők számolták a napokat, mint a kisgyerekek karácsony előtt. Végül is megtörtént, megtartották, úgy mint év­tizedek óta, csakúgy, mint az ünnepnapokat, vagy a fontosabb évfordulókat. Hogy a kíváncsiságot ki­elégítsük, mindjárt el is áruljuk, hogy micsodát. A békavacsorát. . . ... Ó, ez nagyszabású társadalmi esemény ! 25 év óta — mint mondják — nem volt egy esztendő, hogy elfelejtkeztek volna róla, pedig 25 esztendő óta mégis csak történtek olyan nem várt események, amik az embereket bizony kizökkentették a rendes kerékvágásból. Ez — úgy látszik — olyan valami, hogy meg se lehetne szüntetni. Úgy kezdődik az egész, hogy a körösi halászok­nak megbízást adnak ilyenkor, tavasz elején : — Vissza ne hajtsák kendtek a békákat ma addig, míg össze nem gyűl belőlük vagy egy mázsára való ! Tegyék kendtek zsákba őket, azután hozzák be a városba. A körösi halászoknak mindig kijár ezért egy-egy liter pálinka, egy kis dohány, némi készpénz.Volta- képen nem is pénzért teszik ezt, kijár ez a szívesség a városbeli uraknak majd három évtizede. Úgy tör­tént most is. Összefogdostak 250 irtó nagy körösi békát, beszállították a „tetthelyre“, a Katolikus Kör konyhájára, azután értesítették a főbékamestert, Kráter Ferenc városi adópénztári ellenőrt és Bugyi Károly tanítót, akik a békákat megszabadítják majd a lábaiktól. Halandó ember közül ugyanis nem mindenki tudja, hogy a fölségesnek mondott ízes békapecsenyéhez csak a békacombok jók. Brekegőék­nek más restrészük nem alkalmas vacsorára. De volt is olyan mészárlás, hogy még az se tudja végignézni, aki szereti a békát. Hát még aki nem szereti! .. . A békamesterek délután kezdték meg a nevezetes műveletet. A békákat a hátsó lábuknál fogták meg, odacsapták a fejüket az asztalhoz, hogy elbódulja­nak, azután egyszerűen kimetszették a derekukból a hátsó lábukat. Abban a minutumban le is rán­tották a lábakról a bőrt és már következett is a soron levő. Az alföldi ember nem igen ijed meg a békától, de ezek között voltak akkorák is, hogy sötétben sok ember nem merne velük találkozni. 250 békát szabadítottak meg a lábuktól, azután következet; az eledel elkészítése. A békacombokat — szép, fehér húsa van a békának — meghentergették lisztben, aztán tojásban, majd prézliben, azután a forró zsírba dobták, csakúgy, mint a kirántani szánt húst vagy halat. Az egyenes, kinyújtott lábak menten összeugrottak, V-betű formájúak lettek, valahogy úgy néztek ki, mint egy-egy nagy csirkemellcsont, hogy szinte kedve lett volna az embernek odaadni a békaláb egyik végét a szomszédjának azzal: — No, gondoljon valamit! . . . Este azután . . . Erről fotoriport kellett volna. Bár a helyiség, ahol a nevezetes vacsorát szer­vírozzák, a Katolikus Körben van, minden hit- felekezetbeli eljön erre a ritka alkalomra. A kis­terem zsúfolva a város előkelőségeivel. Van itt kór­házi igazgató-főorvos, orvos, gyógyszerész, ügyvéd, rendőrtisztviselő, malomigazgató, mindenfajta állami főtisztviselő, jómódú magánosok, pedagógusok, úri­asszonyok, még lelkész is akad. Hozzák a vacsorát. Kis tányérokon van egy-egy pár békacomb. A combok tetejében egy kis karéj kenyér. Az egész adag „cakumpakk“ — egy negyed- résznyi cotrommal együtt — 17 fillér. (Nem is pénzért csinálják ezt, csak amúgy szívességből, virtusból.) A békapecsenyének igen jó kinézése van, tájékozat­lan ember halnak vélné. A publikum egyszeriben fel- melegszik. Csak úgy kétkézre fogják a békapecse­nyét és eszik. De milyen étvággyal! A sült hal — pardon • béka — szaga terjeng el a zsúfolt kis­teremben, ahol az első falatok után elkezdik dicsérni az anyatermészet mostoha és mi tűrés-tagadás, nem legkecsesebb külsejű állatját: — Nahát! Jobb, mint a tavalyi volt! — 10 éve nem ettem ilyen finomat! — Bevágok vagy hat adagot. Persze, vannak olyanok is, akik csak „érdeklőd­nek“, akik csak a kuriózum kedvéért jönnek el. Ezeket igyekeznek rávenni : — No, kostóid meg! — Dehogy kóstolom! Nincs annyi pénz a világon! — Hát akkor csak szagold meg ! A „pasas“ bedűl. Megszagolja. Persze : a szaga valóban ínycsiklandó. — Nézd meg a húsát! Megnézi. A húsa olyan, mint a foszlós kecsegehús. (Azt mondják, annál is finomabb.) — Ejnye, hát ha rossz volna, én sem enném ! Nem is tudtam, hogy olyan gyáva vagy, no, szégyel- heted magad ! A „pasas“ restellj az esetet. Ki akarja vágni magát és hősies elhatározással mondja : — Bánja kánya, adj egy falatot. . . És lenyeli az első falatot. Hát erről tanulmányt kellene írni. Lehet, hogy a morfinistát alakítani tudja az a színész is, aki sohasem volt morfinista. De a békaevést az első falatnál, bajosan tudnák színészi munkával elénk hozni. Végül is : a „pasas“ nekidurálja magát. Egy ültő­helyben megeszik három párt. Azután büszkén mondja : — Hát ilyen finomat! ... És én még undorod­tam tőle ! . . . A történet végéhez tartozik, hogy a 250 pár az első egy óra alatt elfogyott. Megette a kisterem társasága. (A rekord kilenc pár békaláb volt egy jóétvágyú „gólyánál“.) De kint az ivóban egyszerű parasztemberek ültek, akik — szintén békát ettek. Azok, akik nem jöhettek el, hazavitették a békát. Végül is nem volt mit tenni, elhatározták, hogy néhány nap múlva megismétlik a békavacsorát, de zárt körben. A pékek rozskenyeret süssenek, a vendéglősök pedig rozskenyeret szolgáljanak fel — indítvá­nyozza Kiskunhalas képviselőtestülete. Kiskun­halas képviselőtestülete átiratot intézett az ország összes városaihoz, amelyben felkéri őket, hogy a rozs megfelelőbb értékesítési lehetőségeket kap­jon és e célból indítványozza, hogy az ország sütői a félbarna és barnakenyér fokozottabb készítésével szoktassák rá a nagyközönséget a rozskenyér fogyasztására, a vendéglősök pedig rozskenyeret szolgáljanak fel vendégeiknek. Cseresznye- és meggy-gyümölcs eltartása. Minden­féle gyümölcs annak rendje és módja szerint hol huzamosabb, hol pedig rövidebb ideig üde állapot­ban eltartható. Cseresznye és meggy 20—30 napig is eláll akkor, ha azt száraz, napos időben kocsányá- val együtt érése előtt 6—8 nappal előbb fájáról le­szedjük, tizenötöt-huszat egy csomóba házicérnával kötve, a csomókat vékony spárgára fűzve, száraz, hűvös pincében felaggatva tartogatjuk. Tudnunk kell azonban, hogy nem minden cseresznye- és meggyfajta érdemli meg az eltartás körüli időtöltést, vagy bibelődést. A puha húsú, úgynevezett fosóka- fajták mindenkor mellőzendők. Eltartásra méltók csak a keményhúsú ropogós cseresznyefajták, ame­lyek : 1. Badacsonyi óriás. 2. Dönnissen sárga ropo­gósa. 3. Lauermann. 4. Wimmer nagy magyar ropogósa. Meggyfajtákból huzamosabban eltarthatok a körösi meggy és a spanyol meggy. Felelős szerkesztő, kiadó és laptulajdonos Dr. KISS ISTVÁNNÉ. Garantált teljes zsírtartalmú sajtjaink mindenütt beszerezhetők: Pálpuszta-sajt, Derby-sajt, Roma- rdour, Imperiál, Óvári, Trappista, Casino, Roquefort, Roquefort dobozos DERBY Sajt- és Vajtermelő Részvénytársaság VX A „A.rr A _____a. 1TII ír ______„a n «V Kö zponti árúsító-telep : Budapest, VII., Kerepesi sít 63. Telefon : József 61—10 Szent István Portersör a Polgári Serfőzde páratlan sörkülönlegessége Bakonyi Jenő a Lakos Lajos takaréktüzhely r.-t.-nak 38 évig volt főszerelője üzemet nyitott Budapest, Bezerédy ucca 8. alatt. Elsőrendű, jó és olcsó munkámmal iparkodom megrendelőim bizalmát kielégíteni. Kályhák schamotirozását vállalom. Telefon: József 333—78 'Pátria" Irodalmi Vállalat is Nyomdai R.«T. Budapest, IX., 011ói«út 25. szám (Köztelek) Felelős nyomdavezető: Mészáros Vilmos

Next

/
Thumbnails
Contents