Vendéglősök Lapja, 1930 (46. évfolyam, 1-24. szám)
1930-06-05 / 11. szám
X XXXVI. ÉVFOLl'AM 11. SZÁM 1930. JÚNIUS 5. (ÚE1DÉCÍLŐ-, SZÁLLÓ*, KÁVÉS IPARI ÉS KÖZCíAZDASÍKI SZAKLAP) M. kir. postatakarékpénztár csekkszáma 45.255 Megjelenik havonta kétszer, 5-én és 20-án Előfizetési díj félévre 12 pengő (150.0Ó0 K) Hirdetési díj szövegoldalon 50 fillér, hirdetési oldalon 40 fillér hasábmilliiuéterenkint ALAPÍTOTTA: IHÁSZHTÓRGT i nnir'iiiiiTiii ii rnw ■ ivrmtrnmmmifr—rrrrrrri Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, IX., YIOLA UTCA 3. SZÁM Telefonszám: „József“ 322—81 HIVATALOS ÓRÁK: DÉLELŐTT 9 ÓRÁTÓL DÉLUTÁN 3 ÓRÁI« Még a nyáron elintézi a kormány a borfogyasztási adó leszállítását! — ígérték meg pár nappal ezelőtt a legmagasabb helyen. Eddig sohasem tartottunk ott, hogy egy tényleges miniszter ilyen kijelentéssel szegezze le magát a borérdekeltségek igaza mellett, halvány ígérgetések történtek, így nagyon örülnünk kell, bár jobban szerettük volna a pénzügyminiszter szájából hallani a földművelésügyi miniszter megnyugtató szavait. Különben talán jobb, hogy így történt. A pénzügyminiszteri szék nem látszik olyan állandó jellegűnek, mint a földművelésügyi. És a földművelésügyi miniszter mögött olyan hatalmas népréteg áll, amellyel igazán nem mérhető össze hatásfokban a pénzügyminiszteri szaktudás és tisztviselői súly. Mi bízunk Mayer Jánosban, hogy ha nem is mi irántunk, de a szőlőtermelők iránt érzett jóindulatból a lehetőségig legközelebbi idejében, csakugyan még a nyáron kivívja a borfogyasztási adó leszállítását. És nekünk az ilyen tények sokkal fontosabbak, mint az, hogy magas helyekről biztosítsanak bennünket kiváló rokonérzésekről. Emlékezünk még, hogy történt az első rés- nyitás a borfogyasztási adó furcsa, középkori jellegű védőbástyáin. Még érvényben vannak a rendeletek, amelyek engedélyezik a városoknak, hogy csökkentsék a borfogyasztási adó kulcsát tetszésük szerint. A városok még jobban meghökkentek ennek a szabadságuknak a hallatára, mint a borérdekeltségek. Mivel pótolják majd a hiányt, amely ilyképen okvetlen előáll a költségvetésükben? Hogyan gondoskodott erről a. nagylelkű engedélyezés? Sehogyan. Hiszen nem is volt rá semmi mód. így az engedélyezés csak dicséretreméltó elvi állásfoglalás maradt minden gyakorlati haszon nélkül. Sopron és még néhány város érdekes kísérlete elvesző magányosságban maradt, úgy hogy végeredményben meg kellett elégednünk azzal, hogy a borfogyasztási adózás sérthetetlennek tartott elvére, legalább így eszményi csapást mért a kormány. A gyakorlati áttörés későbbre maradt, ezt szorgalmaztuk aztán nagy kitartással mi vendéglősök és italmérők a többi borérdekeltség élén. A magyar borfogyasztás belső válsága sietett a segítségünkre. Hiszen életképtelennek kell lennie minden olyan termelési ágnak, ahol a termény értékénél magasabb A szombathelyi ipartestület vendéglősipari szakosztálya a közelmúltban tartotta évi rendes közgyűlését, melyen az indítványok során szóba került a a vendéglősök ama sérelme, amely szerint a borcsempészet feltétlenül megakadályozandó volna, mert az a vendéglősiparnak létérdekét támadja meg. A vendéglősök ugyanis több esetre hivatkoztak, amikor nem bortermelők Szombathelyre nagyobb mennyiségű bort hoztak eladás céljából. A vendéglősök a közgyűlésből kifolyólag felhatalmazták az elnökséget, hogy ennek megszüntetése végett illetékes helyen a kellő lépéseket tegyék meg, illetve járjanak közbe a borbehozatal megszüntetése iránt. Szombathely város polgármestere a kérdés tisztázása céljából a soproni kereskedelmi és iparkamarához fordult, annak véleményét kérve. A kamara válaszában hivatkozott arra a pénzügyminiszteri rendeletre, amelynek kifejezett célja a hazai bortermelés értékesítéséhez fűződő fontos közgazdasági érdek. Ez a rendelet ugyanis kimondja többek között a a következőket: ,,A bortermelők saját termésű boraikat nagyban külön engedély nélkül nemcsak a fogyasztási adó. Nekünk, italmérőknek egyezik itt az érdekünk a termelőkkel és a fogyasztókkal, velük tartottunk a hosszú küzdelemben. Kétségtelennek tartjuk, hogy a bor-; fogyasztási adó várva-várt leszállítása nagy lendületet ad a belső borfogyasztásnak, ha az exportra nem is lesz hatása. A mi szakmáink együtt szenvedtek eddig a bor- fogyasztás betegségeivel, remélnünk kell, hogy majd együtt is gyógyulnak föl vele. De mikor tartunk majd ott, mint a franciák, akik Párisban nem is használják ivócélokra a vizet, hanem kizárólag gyönge, savany- kás boraikat? (A É., Szolnok.) a termelés helyén és a bortermelő lakóhelyén, hanem bárhol is eladhatják.“ A rendelet tehát csak két irányban állít fel korlátot a termelő mozgó borárusítása elé. Megköveteli, hogy az árusított bor saját termése legyen és továbbá az árusítás nagyban történjék. Arra azonban már nem terjeszkedik ki, hogy az idegen községben, telt boros hordókkal megjelenő termelő az árusítást a község mely részében végezheti. Minthogy a rendészeti érdekek, továbbá a szakmabeli iparosság joggal megkívánja, hogy a termelői borárusítás ne történhessék üzlethelyiségei közelében, a közigazgatási hatóságok feladata erre nézve egy helyet kijelölni és más helyen ily borárusítást betiltani. Ezek a rendelkezések biztosítják a termelői borárusítás ellenőrzési lehetőségét. Hogy a termelői borárusítók igazolványuk felmutatására köteleztessenek és hogy a borral való házalástól eltiltassanak, erre nézve külön intézkedés megtétele nem szükséges, mert termelői igazolványokat minden esetben kötelesek magukkal vinni, a házalás szabályai pedig határozottan tiltják a borral való házalást. A szombathelyi kamara a vendéglősök és az utcai borárusok harcáról. Hatóságilag kijelölt helyen árusíthatják boraikat a termelők. Tilos a borral való házalás. Popper Mór ós Lipót r.-t., bornagykereskedés Telefoni József 359-78 Budapest» Kőbánya^ Előd ucca 8. szám. Alapíttatott 1869. évben. Az 1922. évi országos szőlő- és borgazdasági kiállításon aranyéremmel kitüntetve. Válogatott uradalmi fajborok. Kérjen saját érdekében árajánlatot.
