Vendéglősök Lapja, 1929 (45. évfolyam, 1-24. szám)
1929-09-05 / 17. szám
VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1930. szeptember 5. a kárért, amelyet a megszálló vendég a fogadóba hozott dolgának elvesztése, elpusztulása vagy megsérülése által szenved. E felelősség alól mentesül akkor, ha bizonyítani tudja, hogy a kárt oly körülmény okozta, amely sem neki, sem házanépének, sem személyzetének fel nem róható. Vagyis ha valami elemi csapás, vagy a megszállott vendég hibája, gondatlansága, mulasztása következtében szenvedett kárt a megszálló egyén, akkor a szállodás felelőssége elenyészik. Rendelkezik a törvény arról is, hogy mit kell a fogadóba hozott dolgoknak tekinteni. A rendelkezés szerint a fogadóba hozott dolognak azokat a dolgokat kell tekinteni, amelyeket a vendég a fogadósnak vagy oly emberének, akit átvételükre meghatalmazottnak tarthatott, átadott, vagy amelyeket a neki kijelölt helyen, vagy a fogadónak a dolog természete szerint erre rendelt helyen elhelyezett. Ez a rendelkezés nagy szabadságot enged meg a fogalom meghatározása körül. Nincs élesen körülhatárolva az, hogy kit tarthat a megszálló egyén a dolgok átvételével meghatalmazottnak — a pincért, a lohndinert, a portást, a szobaasszonyt, a szobaleányt, üzletvezetőt stb. Hiszen ahány ház, annyi szokás. Nincs továbbá félre nem érthető és félre nem magyarázható formában körvonalozva, hogy mit kell érteni a fogadóban, szállodában az odahozott dolgok elhelyezésére rendelt hely alatt. Ezeket a körülményeket nem ártott volna gyakorlatibb formában jogszabályba foglalni. Kérdés továbbá az, hogy a fogadósnak ez a felelőssége mily anyagi összeg erejéig terjedhet? Az említett törvény szerint a fogadós a felelősség megállapítása esetén — amit vita esetében csakis a kir. bíróság dönthet el — minden egyes vendéggel szemben, az előbb említett kivételeken kívül az elveszett, elpusztult vagy megsérült dolog teljes értékcsökkenéséig felel. Ez azonban pénzbelileg nem tehet ki többet, mint a megszálló vendég által fizetett napi szobabér százszorosa. Ennél nagyobb összegről a felelősség megállapításánál csakis akkor lehet szó, ha a dolgot, minőségét és mennyiségét ismerve, a fogadós kifejezetten megőrzés végett átvette, vagy ha a vendég nagyobb összeg iránti követelését a fogadóssal szemben nyomban a megérkezéskor írásban közölte, végül ha a kár tekintetében a fogadóst, vagy házanépét, vagy személyzetétnek tagját vétkesség terheli. Drágaságok, értékpapírok, készpénzért a törvényes felelősség csakis akkor terheli a fogadóst, ha a dolgot, minőségét ismerve, megőrzés végett átvette, vagy a vendég által kívánt őrizetbevételét megtagadta, vagy ha a kár tekintetében őt, vagy házanépének, vagy személyzetének tagját vétkesség terheli. Ilyen felelősségnél természetesen értékhatár nincs. Az mindig az elveszett, elpusztult vagy megrongált dolog teljes értékével azonos. Tudni kell azonban azt, hogy a károsult egyén csakis akkor támaszthat követelést a fogadóssal szemben az ismertetett rendelkezések alapján, ha a vendég a kár bekövetkezését neki — mihelyt arról tudomást szerez, vagy értesül — haladéktalanul tudomására hozza. Ez a korlátozás nem áll fenn akkor, ha a kár oly dolgokon következett be, amely a szállodásnak megőrzés végett szabályszerűen át lett adva. A törvény határozott rendelkezést tartalmaz azirányban is, hogy a fogadósnak, szállodásnak ez a felelőssége nem áll fenn a vendéggel szemben közönséges lakásbérlet, vagy ezzel egy tekintet alá eső jogviszony — heteken át, huzamosabb ideig tartó ottlakás — esetében. Csakis a szokásos — mondhatnánk szállodaszerű, átmeneti — megszálló vendéggel szemben. Az említett 1924. évi XIII. t.-c. most ismertetett rendelkezéseit a magyar királyi Kúria polgári jogegységi tanácsa 21. számú döntvényében — ami körülbelül egyenlő a bírói joggyakorlatban a törvény szavával — kiterjesztette általában az italmérő szakma minden ágára. Ugyanis e döntvény szerint — ismerteti a Magyar Törvénykezés az 1928. évi 10. számában — a fürdők, kávéházak, éttermek és hasonló természetű üzemek és vállalatok tulajdonosai az üzemük helyiségeibe a látogatók által rendszerint magukkal vinni szokott tárgyaknak elvesztése által okozott károkért ugyanolyan felelősséggel tartoznak, mint a vendégfogadósok és szállodások, hacsak ki nem mutatják, hogy a kár okozása a vendég valamely cselekményére, vagy pedig erőhatalomra — vis major — vezethető vissza. Ezeknek a tudatában ajánlatos tehát a szakma bármelyik ágához tartozó egyének részéről a vendégekkel szemben a pontos, lelkiismeretes elővigyázat, mert sok lelkiismeretlen egyén megpróbálkozik ezúton a gyors haszonszerzéssel. Ne tévesszük azonban szem elől, hogy ezt a felelősséget a Kúria csak azokkal a tárgyakkal szemben állapította meg, amelyeket a látogatók rendszerint magukkal szoktak vinni. Ilyen például a kalap, bot, esernyő, retikiil, egyéb ruhaneműek stb. De nem „ bár miféle csomag, vagy tárgy“. Mindeddig még csak a szakma felelősségéről volt szó. Van-e az említett törvény rendelkezései között ^zó a fogadós\ jogairól a vendéggel szemben ? Van ! Az 1924. évi XIII. t.-c. 7. §-a szerint a fogadósnak a vendég elszállásolásából és egyéb szükségleteinek Fényes esküvő a szakmában. A budapesti Bazilikában augusztus 22-én fényes esküvő zajlott le a szakmából. Toscli Károly székes- fehérvári vendéglős fia és üzletvezetője, ifj. Toscli Károly vezette oltárhoz Sommer Jeanettet, a közeli rokonságnak, a szakma előkelőségeinek és a Tosch vendéglősdinasztia barátainak és tisztelőinek zárt körében. Fényképünk az ifjú párt mutatja be a szakmának, körülvéve az esküvő díszes közönségétől. SALGÓI MÁLNASZÖRP A LEGZAMATOSABB!! Salgóvár vidéki válogatott hegyi málnából készíti: Kohn Lipót ,,Salgó(< Likőr- és Rumgyár Salgótarján. fedezéséből eredő követelései biztosítására a vendég által a szállodába hozott dolgokra törvényes zálogjoga van. Továbbá ugyanezen dolgokra vonatkozólag törvényes visszatartási joga van a nyilvánvalóan a vendég által az elszállásolás körében okozott kár erejéig. Vigyázni kell azonban adott esetben a zálogolásnál. Mert a törvényes zálogjog feljogosítja ugyan a fogadóst arra, hogy mindadig, amíg követelése ki nem egyenlíttetik, az adós ingóinak a szálloda területéről való elszállítását megakadályozhatja, arra azonban nem ad jogot, hogy az adós távozása előtt, ennek ingóságait az adós rendelkezése és használata alól elvonja. Ezt a jogelvet a m. kir. Kúria Kecer- tanácsa a C. VII. 2240/1928. számú ítéletében érvényre emelte. (Lásd a Magyar Törvénykezés 1929. évi évf. 3—4. szám.) Vagyis az adós az ingóságait a szállodából távozásig ott rendeltetésszerűen használhatja. Vitás most már csak az, hogy a fogadósokon kívül megilleti-e a rokonszakma minden más tagját is a vendég ingóságaira vonatkozólag a most ismertetett törvényes zálogjog és visszatartási jog az esetleges követelés biztosítására — a szeszes italt kivéve — mert erről sem az 1924. évi XIII. t.-c., sem a fentebb említett kúriai döntvény nem rendelkezik? Tiszta jeget! A tisztifőorvos a hozzá érkezett panaszokból megállapította, hogy a jégszállítás a fővárosban nem történik az egészségügyi követelményeknek megfelelően. Piszkos kocsikban, piszkos edényekben szállítják házról-házra a műjeget és kora hajnalban, amikor a kocsik megérkeznek és az élelmiszerüzletek még zárva vannak, a jégdarabokat és jégtáblákat egyszerűen lehelyezik az aszfaltra, ahonnan mindenféle baktérium tapad a jégre. A jégtáblák azután bekerülnek az élelmiszerek, italok közé és miután alig lehet megakadályozni, hogy a jég érintkezésbe ne kerüljön a fogyasztásra szánt élelmicikkekkel, ezek a fertőző baktériumok így terjednek tovább és fertőzik meg az embereket. Szükségesnek tartotta tehát a tisztifőorvos, hogy a tanács erélyes intézkedéssel segítsen ezeken a tarthatatlan állapotokon. A tanács legutóbbi ülésén szigorú rendeletet bocsátott ki. Ebben előírja, hogy a rendelet életbelépésétől kezdve, a jeget kizárólag korhadásmentes, gyalult deszkával, hézagmentesen kibélelt kocsikban szabad szállítani. Ezeket a kocsikat állandóan tisztán kell tartani és naponkint legalább egyszer ki kell súrolni. A kocsit tiszta, pormentes ponyvával kell letakarni. A jég szállítása a kocsiról a lakásokba vagy üzletekbe kizárólag bádogedényben, vagy az erre a célra szolgáló drótkosárban történhetik, tehát a munkások nem vihetik többé a jégtáblákat a vállukon. Az üzlethelyiségek elé az aszfaltra sem szabad többé letenni a jeget, hanem az üzlettulajdonos gondoskodni tartozik olyan magas, tetővel ellátott tartályról, amelybe az üzlet zárvatartása esetén a munkások a jeget betehetik. A rendelet betartását a főváros szakközegekkel állandóan ellenőrizteti. Kamarai szakvélemény a „buffet"-ról. A «buffet'' szót a 60.186—1926. K- M. sz. rendelet szerint csak vendéglők megjelölésére szabad használni, miután pedig a vendéglői ipar az 1922. évi XII. t.-c. 14. §-a értelmében az engedély alapján gyakorolható képesítéshez kötött iparok között van felsorolva, azért arra, illetőleg az azt más szóval megjelölő buffet-iparra engedélyt csak az kaphat, aki erre az iparra nézve az idézett törvényben előírt szakképzettséget igazolni tudja. A 78.000-1923. K. M. sz. rendelet 131. §-a szerint az iparengedély szövegében a buffet szót nem is lehet használni, mert az idézett rendelet 130. §-ában felsorolt iparokat csak mint fogadó (szálló), illetőleg penzió, vendéglő, korcsma, kávéházi, illetőleg kávémérési ipart szabad az iparengedély szövegében megjelölni. A 60.166— 1926. K. M. sz. rendelet szerint a buffet szót a vendéglő szó nélkül még az üzlet külső megjelölésére sem szabad használni. (17.852. Pécsi kamara.)
