Vendéglősök Lapja, 1929 (45. évfolyam, 1-24. szám)
1929-04-20 / 8. szám
6 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1029. április 20, ÖZV. WINDT MÁRTONNÉ szállodai, vendéglői és kávéházi személyzetet közvetítő irodája Budapest, IV., Irányi ucca I. sz. Telefon: Antóniát« 830-88 Arunráehnl székek, asztalok, kerti székek, fapadok, borpultok, ArVDÍCoUUl söraparátok és egyéb vendéglői felszerelések nagyon olosón. Rosenfeld, Budapest, Vili., Népszínház uooa 31. Udvarban. ,1. BOROSZTALYA Pincék: BUDAFOK, Petőfi út KÖZPONTI IRODA: Budapest, V., Nádor ucca 16. szám Fenőkövek Csiszolóporok. Filcek. Csiszolóvásznak. Köszörükövek és gépek. Zsírfolt- és rozsdaeltávolító- gumik és sikálóanyagok legjutányosabfoan csak Fenyvesi Aladár szaküzletében Budapest, Till., József körút (56. Telefonszám: József 825—65 ^ssss^ ciKKei vendéglők részére: // p csokoládé szelet nougattöltelékkel /jN , // . Grilles szelet cocosr gHllage töltelékkel . táblás-, ét-, főző-, tejcsokoládék k‘h"'v“kÍK.,por TosséK ajánlatot Kérni! Levélcím: Budapest X. PostafióK 22. Kiadó 6 évre, 1929. november 1-től kezdve, a Kővágóörsi ág. hilv. ev. egyház mely 8 helyiségből és a szükséges melléképületekből áll. — Zárt írásbeli ajánlatok 1929. évi május hó l-ig az ev. lelkész! hivatalhoz adandók be, ahol közelebbi felvilágosítás nyerhető. Biztosítékul egy évi bér kötendő le. Szélhámos a vendéglőben... írta: Székely Vladimír ny. főkapitányhelyettes. Az örök menyasszony. A párisi vendéglőbe beállított egy ragyogó szép nő. Menyasszonyi ruha rajta. Maga az újsütetű boldogság. — Ma esküdtem ! — mondotta a vendéglősnek. Férjem visszament a hivatalba, de este lakodalmi vacsorát csapunk. Harminc személyre legyen terítve. A virágokról magunk gondoskodunk. — Oh kérem ! — udvariaskodott a vendéglős és örvendezve dörzsölte kezeit. — Mennyi legyen a menü ára ? Húsz-harminc frank ? — Azt majd este elintézi a férjem ! A vendégek a mi vendégeink. Tehát pontosan este nyolckor! Ezzel a szép menyasszony felkelt... de valamit mintha keresne. — A táskám ! No de ilyet! Ügy látszik, elhagytam. Nem csuda, elég izgalmas nap ez a mai. Ejnye, nem tudna hirtelen ötszáz frankot adni, hogy a virágokat megvehessem. Este a férjem köszönettel visszaadja. — Oh kérem ! — udvariaskodott a vendéglős és odaadta az ötszáz frankot. Este pedig pompás vacsora, díszes teríték várta a lakodalmas vendégeket. De elmúlt nyolc, kilenc, tíz óra . . . sehol vendég. Csúnyán ráfizetett a vendéglős a felültetésre. A vacsora ott maradt a nyakán s az ötszáz frank is odaveszett. A szép menyasszony közönséges csaló volt. A trükkje nem volt túl ravasz, talán nagyon is egyszerű és — ki hinné ? ! — több mint száz vendéglős veszett rajta. Az több, mint ötvenezer frank. A szélhámosnő így akart egy kis hozományra szert tenni és a játékból most már komoly valóság lett volna. Micsoda iróniája azonban a sorsnak ! Pont az a vendéglős gyanakodott, akinél most már csakugyan lakodalmas vendégség lett volna. Ez értesítette a rendőrséget és a rég keresett „menyasszony“ a börtönbe került. A kedves Kálmán bácsi. Vége az iskolának. Vidáman, hancurozva tódul kifelé a gyermeksereg. Gyuri, meg Pista is hazatartanak. Egyszerre csak egy bácsi áll Gyuri elé. — No nézd, apád fia ! Micsoda hasonlatosság! Rögtön megismertelek. Gyuri bámészan néz a bácsira. — No nem emlékszel rám ? ! — folytatja a bácsi. Persze akkor még te egész öklömnyi gyerek voltál. Hát én vagyok a Kálmán bácsi, az édesapád legjobb barátja . .. este elnézek hozzátok. Okvetlen mondd meg édesapádnak, hogy fog örülni nekem az öreg pajtás ? !. .. Hanem addig is, míg megebédelek — itt a szomszéd vendéglőben — elmondhatnád, mi újság nálatok. Mi az ? Van már kis öcsikéd. No de gyerünk csak be a vendéglőbe. Úgy-e szeretitek a tortát? Igen, a barátod is jöjjön és egyetek, amit akartok... Ezzel már is elhelyezkedtek az asztalnál. A fiúk egyenesen boldogok voltak. — Dobostortát nekem ! — szavalja Gyuri, meg Pista is. A bácsi pedig belefog az étlap tanulmányozásába. Nagyon értheti, mert válogatott finom dolgokat hozatott ki. És micsoda pompás étvágya van ! . .. A gyerekek is vidáman majszolnak. Már a gyümölcsnél, szép piroshasú almáknál és mazsolaszőlőnél tartanak. A bácsi végre befejezte. Szivart hozat és nagyokat szippantott. — Hát gyerekek! Látjátok ott azt a fekete urat ? ! Most ment el az ablak mellett. Ez is egy régi oskolás pajtásom. Utána szaladok, várjatok csak ! Ezzel máris kiment. A pincérek nyugodtan hagyták. Ott a gyerekek ... csak visszajön. De biz, nem jött. A gyerekek vártak, majd elunták s készülődnek. — A papa hol maradt ? — kérdi a pincér tőlük. —- A papa ? Nekünk nem papánk ... Nem is ismerjük. Csak azt tudjuk, hogy Kálmán bácsi. A Gyuri papájának barátja. Ő mondta. A síró gyerekeket nem lehetett ott tartani. Kálmán bácsi ravasz szélhámos volt, aki trükkje révén nagyszerűen megebédelt ingyen. Az természetes, hogy Gyuri papája se hallotta sohasem a hírét. Bliccelők Odysseája. A bliccelés hajlama tömegjelenség. Amolyan perverz öröm — lám sikerült más eszén túljárni, sikerült becsapni: ráadásul a tárcánk javára. A legtisztességesebb ember lelki redőibe is van beletemetve egy kis kriminális hajlandóság. A bliccelés azonban nemcsak kedvtelés. Hanem vajmi sokszor a nyomor kísértése. Amikor nincs ! — nagyon brutális állapot, melyből mérges és vad dolgok nőnek. Szerencse, hogy a pesti psyché általában át van itatva humorral és sokszor pont a nincs- telenség szikkadt ugarából tenyésztődnek ki a legpompásabb espritszülemények. Egyet ezek közül megörökítek végezetül. Sinon e verő, e bene trovato ! Akár kitalált, akár nem, de ép oly joggal igaz is lehetne. És talán az is. Szól pedig a történet egy bliccelő úrról, aki beült a vendéglőbe. A menü sorozatos skáláin mély megvetéssel átszaladt le oda, ahol a legdrágább falatokat Ígéri a francia konyha. Elő velük ! Pompás étvágy, valóságos rekordebéd ! . . . A fekete is jó volt, de Lucullus úr még mindig a szivarát szopogatja. Végre mégis megembereli magát. — Fizetni! szól diszkrétten és halkan. A főúr szolgálatkészen odasiet. — Fizetnék tudniillik ! — folytatja a kedves vendég és hangjából bánat csendül — ha tudnék.— Nincs egy árva vasam ! A főúr mosolya megfagy. Szemeibe kemény, szigorú kifejezés ül bele. — Vegye a kalapját! — csikorgatja a szót — s jöjjön velem. Oda az ajtóhoz! A vendég szót fogad. Odaérnek az ajtóhoz, a kijárati ajtóhoz. Egy hatalmas rúgás s a bliccelő repül... Senki sem vette észre. Csak a sarokasztalnál egy sovány, beesettképű, igen kopott úr. A lemondás és igénytelenség eleven allegóriája. Máskép : köztisztviselő. Mosoly derül most az arcára. Mert hah, egy ötlet! — Pincér, leves, főzelék feltéttel! Rosszul értett! Rántott csirkét hozzon uborkasalátával . . . Szóval fényesen belakmároz.. így sem élt egyhamar. És a fizetség ? ! — Főúr! — szól oda halkan. — Jöjjön velem ! Egy szóra ! A főúr nem érti, de jön és megy barátunkkal, ki a kijárati ajtó felé tart. Ott az megáll, széjjelveti géhrokkja hátsó két szárnyát, meghajol nemesebb részével a főúr felé és most gőgösen elkiáltja magát: — Fizetni ! .. Várja a mindent kiegyenlítő — rúgást. Olcsó valuta!
