Vendéglősök Lapja, 1929 (45. évfolyam, 1-24. szám)
1929-03-20 / 6. szám
XXXXV. ÉVFOLYAM «. SZÁM 192». MÁRCIUS 30. rr VENDÉGLŐSÖK LAPJA A BUDAPESTI HORCSNÁROSOKIPARIÁRSULATÁHAK HIVATALOS KÖZLÖN9E (VEKDÉOLŐ-, SZÁLLÓ-, EÍVÉSIPABI ÉS KÖZEAZDASÁéI SZAKLAP) M. kir. postatakarékpénztár csekkszáma 15.255 Megjelenik havonta kétszer, 5-én és 20-án Előfizetési díj félévre 12 pengő (150.000 K) Hirdetési díj szövegoldalon 50 fillér, hirdetési oldalon 40 fillér hasáhmilliméterenkint ALAPÍTOTTA: IHÁSZ GTÓRCÍT Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, IX., VIOLA UTCA 3. SZÁM T e 1 e f o n 8 z ám : ,,József“ 322—81 HIVATALOS ÓRÁK: DÉLELŐTT 9 ÓRÁTÓL DÉLUTÁN 3 ÓRÁIG Fölmentik újabban, egyre-másra fölmentik az úgynevezett „óvadéksikkasztó" vendéglősöket és kávésokat. A bíróságnak a szeme-szája eláll a csodálkozástól, amikor a bizonyítások során előkerülnek ezeknek az „óvadékoknak" a megállapodásai és legfőké- pen, amikor előkaparják a homályból azokat a tennivalókat, amelyek az óvadékadók kötelezettségei közé tartoztak. Főpincérek, kisegítő főpincérek, kasziros- nők, ruhatárvezetők, pénzkezelő alkalmazottak és más ilyesfélék állottak rövid egymásutánban a bíróságok előtt, mint sértettek és vádlók, akik lelkendezve követelték az erkölcsi halált a „sikkasztó főnökökre". A „sikkasztok" jórésze üzletileg is teljesen tönkrement már az ellene indított hajszában, hiszen meghurcolták, legtöbbjüket le is tartóztatták a jól beállított panasz első hangulatában, mert szörnyű volt a vád:, szegény kisemberek egy életen át kuporgatott vagyonkájának a kicsalása és eltékozlása. Aztán jöttek a tárgyalások. Iratok, tanúk. A bíróság kiváncsivá lett, folyton azt firtatta, miféle tennivalókra szerződtek hát íek az óvadékadó alkalmazottak? És las- lassan kiderült, hogy az ő munkájuk snlő volt a legtöbb esetben a semmivel. Szinekurákra szerződtek le az óvadékadók, arra, hogy lógassák a lábukat, amíg a gazda dolgozik, izzadó homlokkal lót- fut és az óvadékadó alkalmazottnak nyújtott nagy fizetés tulajdonképen semmi más, mint szörnyűséges uzsorakamat az „óvadék" után. Egészen bizonyossá lett, hogy ezek a dologtalan alkalmazottak nagyon jól tudták, hogy óvadékukat már az átvétel percében szétfizeti az üzlettulajdonos adóra, borra, sörre, beszereznivalókra, új befektetésekre, amelyek már nagyon elkelnek, de amelyekre eddig nem volt semmi mód a forgótőke teljes kimerülésével. A magyar üzleti tőke, amelyre ráterpeszkedtek a bankok, egyszerűen megközelít- hetlen minden szorgalmasan dolgozó üzletember számára. Ez a tőke az utálatig gyáva, amikor a kockázatáról van szó és shylocki keménységgel szívtelen. Vállalkozási kedve egyenlő a semmivel és bizonyos, hogy bárminő panamaüzlet vagy uzsoralehetőség előbb mozdítja meg a legszédítőbb kockázatok felé is, mint a kiszámítható tisztességes, de közepes haszon azzal a háttérrel, hogy egy szakma lassan működő érrendszerébe új vértömeg jusson. így sodródik el a mi szakmánk arra az útra, hogy onnan vegyen fel tőkéket, ahonnan lehet. Vagy a nagy sör- és borvállalatok kezébe kerül így a szakember úgy, bogy tulajdonképen csak alkalmazott a saját, nagyfelelősségű üzletében vagy az ilyen óvadékkal uzsoráskodó kisebb tőkések láncai alá, ahol bűnvádi felelősségek és teljes összeomlások fenyegetik minden pillanatban a kistőkés gyanakA bortörvény 7. §-a részletesen felsorolja azokat az anyagokat, amelyeket a musthoz, vagy a borhoz hozzáadni, kezelésüknél felhasználni tilos. Ez a rendelkezés megjelöl taxatíve egy csomó tiltott anyagot. De megállapítja, hogy a felsorolt anyagok használatán kívül is tilos minden olynemű eljárás a bor kezelésénél, amelyet a törvény ebből a célból kifejezetten nem enged. Tehát óvakodjunk mindenféle manipulációtól. Mert rendesen olyankor toppan be a veszély, amikor a legkevésbbé várják. A leleplezés pedig rendesen kiszámíthatatlan következményekkel jár. A lefolyt 5—6 év tapasztalatai szerint az eljárás alá kerülő borhamisítási eseteknél tiltott anyagként legtöbbször a víz szerepel. Ez érthető is. Akár rendes ivóvíz, akár szódavíz formájában, ez az anyag minden nagyobb előkészület nélkül rendelkezésre áll mindenkinek. Akár szándékosan, akár véletlenül, akár tudatlanságból történik a bor elegyítése, de ez a tiltott anyag minden nagyobb megterhelés nélkül szinte kínálkozik a söntésbeli tartály szomszédságából. A legutóbbi gyakorlatom adataiból módomban áll egymásután három olyan esetet is ismertetni, ahol a bor kezeléséhez felhasznált tiltott anyag nem víz volt. Ezeket az eseteket objektív érdekességüknél fogva szándékom most ismertetni az érdekelt szakmák tagjaival. Tapasztalataikat ezekből gyarapíthatják. Ökulhatnak belőle, vása, rossz lelkiismeretéből eredő ijedelmei és természetszerű türelmetlensége miatt. A bíróság most már nagyon erősen mérlegeli ezeket a helyzeteket. A börtöntől, az erkölcsi megbélyegzéstől megszabadul a jóhiszemű vádlott, de az üzlete már tönkrement a bűnpör kilobbanásával, azon már nem lehet segíteni, hiába történnek ezek a fölmentések. Valami hatalmas Vendéglős- és Kávés- bank talán megfordíthatná a pillanatnyi pénzzavaraik miatt ilyen kétségbeesett helyzetekbe sodrott exisztenciáink sorsát. Talán tehetnének valamit ez irányban szakmáink vezetői ? Akkor nem lenne szükség ezekre a fölmentő ítéletekre sem, amelyek végeredményükben mégis csak egy-egy munkásélet tragédiáját jelentik. (R. K, Szeged.) Egyik italmérő borának édességével, a cukortartalmával nem volt megelégedve. Egy kisebb mennyiséghez szaccharint kevert. A szaccharin tudvalévőén vegyileg előállított mesterséges, tömény édesítőszer. A borhoz keverve —amelynek különben is mindig van bizonyos mérvű cukortartalma a benne lévő szőlőcukor miatt — a bor édes ízét természetellenesen felfokozza. Az édes bor azonban a készítő számára a jövőben sok kellemetlenséget igér. A vizsgálat leleplezte a kimérőhelyiségben tartott italt. A vegyelemzés megállapította a mesterséges édesítést. Az italmérő védelmére azt hozta fel, hogy súlyos gyomorsava miatt a saját céljaira édesítette az italt, nem pedig fogalombahozatal céljából. A hibát ez esetben ott követte el, hogy az így elkészített italt ugyanabban a helyiségben tartotta, ahonnan a kimérést eszközli. Az e helyiségben raktáron tartás pedig egyenlő a joggyakorlat szerint a forgalomba- hozatali szándékkal. Bizonyos mérvű óvatossággal tehát ezt a balesetet az italmérő elkerülhette volna. Különösen, ha valóban úgy áll a helyzet, amint védekezésében előadta. A törvény nem tiltja azt, hogy a bor a saját céljainkra ne legyen megédesíthető. Csak forga- lombahozás céljaira tilos ez az eljárási mód. Egy másik eset. A borkereskedőt egyik italmérő kéri, hogy szállítson neki bort. Külön kiemeli, hogy _ szép piros bort küldjön, mert az italmérésében a vendégei ezt szeretik. Ehhez vannak szokva. A A borkezelés tiltott eseteiből. Szaccharin — anilin — szalicil és egyéb tudnivalók. A „Vendéglősök Lapja" számára írta: Türei-Osváth István drm. kir. rendőrfogalmazó.
