Vendéglősök Lapja, 1929 (45. évfolyam, 1-24. szám)
1929-12-05 / 23. szám
XXXXf. ÉVFOLYAM _________________89. SZÁM_____________________1089. DECEMRER 5. r r r ■■ (VEKDÉCÍLŐ-, SZÁLLÓ*, KAVÉSIFABI ÉS KÖZEAZDASÍCtl SZAKLAP) M. kir. postatakarékpénztár csekkszáma 45.255 Megjelenik havonta két'szer, 5-én és 20-án Előfizetési díj félévre 12 pengő (150.000 K) Hirdetési díj szövegoldalon 50 fillér^ hirdetési oldalon 40 fillér hasáhmilliméterenkint ALAPÍTOTTA : IHÁSZ <;YÓK(>iY Szerkesztőség és ki «a (ló hivatal: BUDAPEST, IX., VIOLA UTCA 3. SZÁM Telefonszám: „József“ 322—81 HIVATALOS ÓRÁK: DÉLELŐTT 9 ÓRÁTÓL, DÉLUTÁN 8 ÓRÁI« A borfogyasztási adó sokszor megígért, de folytonosan halasztgatott eltörlése elől, mint most tehát kiderül végre, elzárkózik ez az új pénzügyi kormányzat is. Az új pénzügyminiszter legalább volt annyira óvatos és erélyes, hogy nem Ígért fűt, fát — nem adott terminusokat a szakmáinknak és most, hogy — úgy látszik — évekre számolnunk kell az egész akció teljes zátonyrajutásával, a legjobb lesz szembenéznünk ezzel a bizonyossággal. Meg kell állapítanunk, hogy esztendők óta a legnagyobb és legkínosabb bizonytalanságban tartották a borkimérő szakmákat a borfogyasztási adó kérdésével. Mint minden fogyasztási jellegű adónak, úgy a borfogyasztási adónak az igazságtalan volta is általánosan ismert, éppen ezért minden igazságosságra törekvő adópolitikának kimondott célja, hogy a fogyasztási adókat a lehetőség szerinti tempóban kiirtsa. Ezért az igazán szakértők nem valami sok jelentőséget tulajdonítottak soha az olyan pénzügyminiszteri nyilatkozatoknak, amelyek a bor- fogyasztási adónemet elítélték és bizonyos ígéreteket tartalmaztak annak eltörlésére. Természetes, hogy ez a legfőbb cél, de egyelőre olyan messzeségben, hogy még a feléje való haladás is súlyos nehézségekbe ütközik. A városok és egyéb érdekelt közületek nem bírják nélkülözni a fogyasztási adónemeket — az állam pedig nem tudja ezek elveszítéséért megfelelő módon és arányban kárpótolni őket. Ez a helyzet ma, de félős bizonyosság, hogy ez lesz tíz év után is. Mindössze annyi remény jogosult, hogy a boradó százaléka csöndesen le- faragódik valamennyire. Szakmáink nagy százalékának azonban tekintélyes károkat okozott ez a folytán megújuló reménykedés, meg az a sok-sok ígéret, amely igen meggondolatlanul nem egyszer a legfelsőbb helyeken is el-elhangzott. A magyar borkimérői kar régi erénye a tekintélytisztelet, csak természetes tehát, hogy ezek a pénzügyminiszteri kijelentések nagy hatással voltak a szakmák borellátására és így az általános boráralakulásokra is. A borkimérők hosszú éveken át csak igen óvatosan merték ellátni magukat készletekkel. Nem raktározhattak, mert attól kellett tartaniok, meglepi őket a boradó megígért teljes eltörlése, drágán összevásárolt raktáraik ellen fölvonulnak az adótól mentes, igen olcsóvá tett borok és tönkre teszik élete egész eredményét. Csak a legnagyobb kockázattal lehetett a kimérőknek lefizetniük a borfogyasztási adókat a vételeknél nagy készletek után, hiszen ki voltak téve a 40—50 százalékos veszteségeknek is! Az italmérési helyiségek egészségügyi rendszabályainak első csoportja — amint azt legutóbbi, általános ismertetésemben említettem — azoknak a kötelezettségeknek az összessége, ami az italmérőkkel szemben a helyiségek épülete, söntése, ivószobái, konyhája, udvara, pincéje, illemhelyei tisztántartásával kapcsolatosan fennáll. Mindezek a kötelezettségek tulajdonképen preventív, megelőző egészségügyi követelmények. Ezeknek a rendszabályoknak a pontokba foglalásánál az a felfogás vezette a kormányhatóságokat, hogy ezeket a nyilvános helyiségeket szórakozás vagy étkezés céljából látogató közönség testi épsége és egészsége a lehetőség szerint biztosítva legyen. Ezek a rendszabályok két csoportba oszthatók. Vannak közöttük olyanok, amelyek az italmérési jogosultság megadásának az előfeltételei. Amelyeket tehát már a kimérési engedléy megadására irányuló eljárás során figyelembe kell venniük a véleményező hatóságoknak. Vannak azután olyanok, amelyek Nagyon tiszteletreméltó és igazságos mozgalom az, amely a borfogyasztási adó teljes eltörlését célozza. Az is igaz, hogy teljesen egyformán fog a hasznára válni a bortermelőnek, a borkimérőnek és a fogyasztónak egyaránt. Egyelőre azonban meg kell állapítanunk, hogy a velejáró különös ígérgetések csak zavarokat okoztak és károkat tettek mind a három fajú közönségnek. Ott tartunk, hogy végre már azzal is megelégednénk, ha tisztán láthatnánk. Mondják meg őszintén — nem lehet! Inkább szeretnénk az ilyen határozott nemmel számolni, mint a bizonytalansággal, amely csak a hazárdjátékosok kedvenc levegője, nem pedig a szolid üzletembereké, akik nem szívesen kockáztatják szorgalmuk és számításaik gyümölcsét esetlegességek ellen. (P. A., Szombathely.) II. a már engedélyezett, megnyitott, forgalomban levő italmérésekre vonatkoznak. Kötelesség gyanánt írta elő az 1921. évi 94.453. számú belügyminiszteri rendelet 6. §-ának az 5. bekezdése — lásd a Belügyi Közlöny 1921. évi évfolyam 2130. oldalán — az illetékes hatóságoknak már az italmérési jog engedélyezése iránti eljárás alkalmával annak a megállapítását, hogy az italmérés céljaira szolgálandó és használandó épület nem lehet rósz- szabbul építve — különösen a tetőzet és padozat tekintetében — mint az illető helységben levő jobb házak. Ugyanez a rendeletszakasz 7. bekezdése kiemeli, hogy pincehelyiségre csakis a legldvételesebb esetben adható kimérési engedély és csak akkor, ha az illetékes hatóság bizonylata tanúsítja, hogy a kért helyiség az építésügyi szabályoknak mindenben megfelel. A népjóléti minisztérium az 1922. évi 502. számú rendeletének 1. §-ában — lásd a Belügyi Közlöny 1922. évfolyam 508. oldalán —, kötelezően előírja Az italmérési helyiségek egészségügyi rendszabályai. A „Vendéglősök Lapja" számára írta: dr. Türei-Osvéith István ni. kir. rendőrfogalmazó. Popper Mór és Lipót r.-t., bornaoykereskedós Telefoni József 359-78 BlldapeSt"Kőbáliya| Előd ucca 8| szám. Alapítfafött 1869. évben. Az 1922. évi országos szőlő-és borgazdasági kiállításon aranyéremmel kitüntetve. Válogatott uradalmi fajborok. Kérjen saját érdekében árajánlatot.
