Vendéglősök Lapja, 1928 (44. évfolyam, 1-24. szám)
1928-11-05 / 21. szám
JdÜtXIV. ÉVFOLYAM rr ■ tit. SZÁM toss. NOVEMBER 5. VENDÉGLŐSÜK LAPJA •• •• A BUDAPESTI KORCSMÁKKORIPAR1ARSHLAIAHAK HIVATALOS KÖZLŐIRE (VEHDÉGLŐ-, §KÁLLÖ>, KAVÉSIPABI ÉS KÖKCíAKBASifil SZAKLAP)-ttkíss BsnnBBaani M. kir. postatakarékpénztár csekkszáma 45.255 Megjelenik havonta kétszer, 5-én és 20-án Előfizetési díj félévre 12 pengő (150.000 K) Hirdetési díj szövegoldalon 50 fillér, hirdetési oldalon 40 fillér hasábmilliméterenkint ALAPÍTOTTA IHÁSZ OTRLBGV Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, IX., VIOLA UTCA 3. SZÁM Telefonszám: „József“ 322 — 81 HIVATALOS ÓRÁK: DÉLELŐTT 9 ÓRÁTÓL DÉLETÁIV 3 ÓRÁIG ígéreteket mindig ki tudott vívni a magyar vendéglős, korcsmáros és szállodás szakma igazsága, ezt állapították meg legutóbb a szakmai kongresszuson. Mert ezek az igazságok olyanok, ezek a sérelmek annyira nyilvánvalóak, hogy letagadhatatlanok és kimagyarázhatatlanok. Éppen azért már jóeleve biztosak lehettünk és lehetünk is minden egyes igazságunkért folytatott harcaink teljes elvi sikeréről. Nincsen olyan hivatalos fórum, amelyet meg nem jártak már eddig a mi kitűnően megszerkesztett memorandumaink < és nagyszerűen szónokoló vezérembereink." És amikor legutóbb a kongresszuson végighallgattam több száz vendéglőstársammal együtt egyik vezetőemberünknek közel öt percig tartó francia nyelvű szónoklatát, bár mi egyetlen szót sem értettünk belőle, de azonnal beláttuk, hogy a vezetés ilyformán jó kezekben van, ezek a világ összes nyelvein és minden harci készségével képesek szembeszállani értünk, ahogy el is várjuk tőlük. Bizonyos tehát most is, hogy meg fogják ígérni az összes illetékesek, hogy kérelmeinknek megfelelő módon fognak majd cselekedni. A memorandumaink ismét elindulnak végtelen utaikra, mint azok az ázsiai folyók, amelyek hosszú ideig kanyarognak, vándorolnak, amíg végül belefulladnak a homokba, porba, sivatagba. Viszont az is igaz, hogy ezzel nincs befejezve a dolog, mi se hagyjuk magunkat, újabb memorandumokat indítunk és így tovább. De hallottuk a kongresszus elnöki székéből az éles és meglepő kijelentést is: szakmáinknak már alig volna panaszkodni valója, ha azok az ígéretek teljesedtek volna csakugyan, amelyeket a legilletékesebb helyekről, az egyénileg legkorrektebb s a magánéletben hazugságon még soha rajta nem kapott főtisztviselők szájából kapott iparunk! Mi egyszerű kisvárosi és falusi vendéglősök mindig állottuk és álljuk is a szavunkat. A mi parolánk annyi, mint a közjegyző előtt hitelesített, szabályos szerződés, pontos és kétségbevonhatatlan. Bizony sajnálatos, hogy nem mindenkié az, főleg pedig, hogy éppen azoké nem az, akik a magyar hivatalos életet dirigálni hivatottak. Ezek az urak bizonyára vérbeborult arccal és szikrázó szemmel fordulnának szembe azokkal, akik a külső életben szemükre hánynák, hogy valótlannak bizonyultak be a szavaik. Ellenben amikor nem a szokott és hitvány kis magánélet jelentéktelenségeiről van szó, hanem sokszor tízezer főnyi iparos tőkéjéről, boldogulásáról, tönkretételéről, vagy munkaeredményéről, akkor az adott szavaknak nincs meg az egyéni súlyuk, a becsületi értékük, egyszerű és sajnálkozó vállvonogatással értékteleníthetők vagy kitolhatok az emberi korok legvégső határáig. Azt kérjük tehát a vezetőinktől, a jövőA Dunántúli Vendéglős, Szállodás és Korcsmáros Szövetség illusztris főtitkára, Szőllőssy Ferenc, igen hatásos, bár a szükséghez mérten rövid időtartamú beszédben szólalt föl a Magyar Szállodások és Vendéglősök Orsz. Szövetségének okt. 24-iki nagygyűlésén. Előadta, hogy a vidék szakmáinak a fővárosiaktól eltérő, ezeknél sokkal hátrányosabb helyzetük van. Panaszaiknak csak ritkán adhatnak hangot, így örülnek, ha az erős fővárosi szakmákkal karöltve járhatnak el és veszik fel a küzdelmet igazaikért. A különleges viszonyokhoz képest sérelmeiket és kívánságaikat határozati javaslatokban terjesztik elő Súlyos igaztalanság, hogy igen sok községben az egész község italadóját egyszerűen kivetik a korcs- márosokra és vendéglősökre, úgyhogy se a magán- fogyasztó, se a termelő, se a „bögrekorcsmáros“ nem kap részt a teherből. Ez ellen tenni kell. El kell járni a bortermelői italmérések ellen is. Ezek éppen ellenőrizhetetlenségük miatt kifogyhatatlanok a „saját boraikból“, hat-hétféle nagy bormennyiséget forgalmaznak. Alapos revizió alá kell venni az erről szóló törvényt. A hordók űrtartalmáról, címkézéséről szóló rendeleteket is enyhíteni kell és megfosztani zaklatási lehetőségüktől az eljárókat. Csak szakemberek kapjanak italmérési engedélyeket, bérleteket, jogokat, mert csak baj származik ben ne legyenek a mi bőrünkre olyan elegánsan és nemesen diszkrétek! Számoljanak be esetről-esetre és személyek szerint, hogy ki, mit Ígért nekünk és ki, hogyan állotta a szavát? Legyenek felelősségre- vonások és kipellengérezések — ha kell! A magyar ember adott szava nemcsak a magánügyekben kötelez és nemcsak ott szentség. Szaván kell fogni az ígéretekkel csendesítőt! Kevesebb ígéretet akarunk látni vezetőségünk tarsolyában, de azt a kevés ígéretet vaskövetkezetességgel be kell hajtani. Legyen vége itt is a „korcsmái hitelnek“. „Mi nem hitelezhetünk senkinek, ezt törvény mondja, miért hiteleznénk hát az eddig legrosszabb adósainknak, azoknak az illetékeseknek, akik mindig csak adósok maradnak ígéreteik teljesítésével? E. D. (Győr). abból, hogy mindenféle nem szakmabeli ráveti magft a korcsmáros- és vendéglősiparra. Ezért az engedély- kiadásoknál az illető vendéglős szakma (ipartestület) meghallgatandó. Rendezni kell ezt a lehetetlen állapotot, hogy a vidéken azonnal bírság és büntetés jár azért, ha a vendég nem a korcsmaszobában, hanem az udvaron a fa alatt, vagy a magábszobában fogyasztja el az italát. Ez ne legyen kihágás bizonyos körülmények között. Tegyék lehetetlenné az üzérkedést a korcsmái helyiségekkel és helyezzék a szakma ellenőrzése alá, hogy büntetett emberek ki ne játszhassák a törvényes rendelkezéseket idevonatkozólag. Egységes, központi rendeleti úton intézzék el országszerte a vidék zárórakérdését és ne adjanak lehetőséget a helyi hatóságoknak méltánytalanságokra. Ezzel kapcsolatban intézkedjenek a vidéki kaszinók, körök zárórakijátszásai ellen. Lehetetlen állapot, hogy egyes községekben fél 9—10 órakor zárni kötelesek a korcsmák, vendéglők, a község lakossága viszont az ottani körökben reggelig folytathasson ellenőrzés nélkül botrányos mulatozásokat. A korcsmárosipart is kössék képesítéshez a szerzett jogok tiszteletben tartásával, jelöljék meg a képesítés elnyeréséhez szükséges ismereteket, formákat, de Mit kíván a vidék vendéglőss és korcsmárosipara? Szőllőssy Ferenc tizenkét pontban foglalta össze a legsúlyosabb sérelmeket. Memorandumban kérik az orvoslást a kormánytól.
