Vendéglősök Lapja, 1928 (44. évfolyam, 1-24. szám)
1928-05-05 / 9. szám
XXXXIY. ÉVFOLYAM 9. SXÁM 19»8. MÁJLS 5. VENDÉGLŐSÖK LAPJA A BUDAPESTI RORCSHÁROSi 1PARTÁRSULATÁIAR HIIIATALOS KŐZLÖN9E (VEIIiDÉtJriÖ-, SZÁLLÓ*, KÁVÉSIPA Sí ÉS KÖZGAZDASÁGI SZSAKEAP) M. kir. postatakarékpénzt. csekksz. 45.255 Megjelenik havonta kétszer, 5-én és 20-án Előfizetési díj félévre 12 pengő (150.000 K) ALAPÍTOTTA : ISIÁSS CITdRGV Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, IX., VIOLA UTCA 3. SZÁM Telefonszám: „József“ 322 — 81 HIVATALOS ÓRÁK: DÉLELŐTT » ÓRÁTÓL, DÉLET ÄS 3 ÓRÁI« F agyRároK fenyegetik az idei szőlő- és bortermést. Nagy a jajgatás és ijedelem a szőlőtermelők és borkereskedők között, mert a jelentések nyugtalanítóak. Ha a májusvégi veszedelmes hideg napok is nagy lehűlést hoznak, akkor csakugyan nem lesz alaptalan az a rémüldözés, a magyar borérdekeltségek súlyos milliókkal fizetik meg a magyar időjárás tavaszi szeszélyeit. Es itt lép előtérbe megint az a szomorú tény, mennyi minden fájhat a magyar vendéglősnek és korcsmárosnak! Száz meg száz külön szakmája van az országnak olyan, amelyet igazán nem érint más íigy, csak a maga közvetlen baja. Ellenben a vendéglős meg a korcsmáros száz meg száz szakmának az összes bajait megérzi, ipara a legkényesebb és a legérzékenyebbek közül való! A pékipar, a szemtermés veszedelmére már fölriadnak e szakmáink, hiszen az ő zsebükbe vág itt minden. Ha állatvész van, ha drágul a hús, ha árpában van baj — drágul a sör. Ha általános gazdasági pangás keletkezik, a legtöbbet vesztik a vendéglősök, korcsmárosok. És természetesen, hogy ha fagykárok, jégverések érik a szőlőt, megint a mi bőrünk bánja! Most megindul majd az akció — a bortermelőkért. Adóelengedések, kedvezmények. Ok elég tűrhetően megússzák majd a bajokat, ha lesznek is — biztosításaik vannak. De mit tegyen majd a vendéglős, kávés, korcsmáros, ha a megdrágult borok miatt az ő jövedelmei „csökkennek ismét a létminimum alá? Ő nem biztosíthatja ilyen esetek ellen magát és eddig egyetlen szó sem emelkedett az érdekében, hogy: amikor a bortermelést ért veszedelmek miatt nagy kedvezményeket és adóelengedéseket kapnak a szőlősgazdák, terjesz- szék ki az illetékesek ezeket az adóelengedéseket, kedvezményeket a vendéglősökre, korcsmáros okra és kávésokra is. Pedig az általános igazság és az egyenlő elbánás elve ezt követelné, az bizonyos! Mi is éppen olyan jogú polgárai vagyunk a hazának, mint a termelők és ahol együtt van a kárunk, egyformák legyenek a terheink megkönnyítései is. Kétségtelen, hogy mindennemű borvagy sördrágulás és készlethiány nagy katasztrófát jelent a mi szakmáinkra, legalább akkorát, mint a termelőkre. Minden érvünk és jogunk megvan reá, hogy az államtól mindazokat kérhessük, amit az a termelőknek megád. Olyan erkölcstelen jogi fölfogás nincs, amely polgár és polgár közt aszerint merne megkülönböztetéseket tenni, hogy az egyik a földet túrja, tehát minden elismerésre érdemes, a másik a söntés- ben mér, tehát üldözendő. Csak az a baj, hogy eddig nem kísérelte meg senki ezeket a jogokat érvényesíteni. A legutóbb tartott borellenőrző szemléken nyert tapasztalatokból látom, hogy az italmér ők a borpárlat — konyak — forgalombahozatala ügyében már 1926. évi július hó l.-e óta érvényben lévő 32.244— 1296. F. M. számú rendeletről vagy nincsenek megfejelő módon tájékozva, vagy ha tudnak erről, úgy nem tulajdonítanak neki fontosságot. Az italmérők elsőrendű érdeke szerintem az, hogy az említett rendelet tartalmát alaposan ismerjék, mert ezáltal e téren is megelőzhetik a rendőri büntető eljárás kellemetlen vagyoni és erkölcsi hátrányait. Mint hosszú idő óta gyakorlati rendőri büntetőbíró, sok tapasztalatot nyertem hivatásom gyakorlatában a büntető rendelkezéseiben valóban megdöbbentően súlyos bortörvény végrehajtása során. így mintegy humanitásból is kötelességemnek érzem, hogy ez ügyben a gyakorlati élet jellemző momentumait a köz, kiváltképpen pedig a szenvedő fél, az italmérők érdekében tanulságul eléjük állítsam. Ez alkalommal a konyakrendelet egyes részleteivel óhajtok foglalkozni. Rá kell mutatnom elsősorban arra, hogy a rendeletben felsorolt rendszabályok nemcsak a vendéglők, korcsmák, vagyis a korlátlan italmérési helyiségekre vonatkoznak, hanem a korlátolt .italmérő helyiségek mindegyikére is. Tehát be kell tartani a rendelkezéseket minden olyan üzletben is — fűszerüzlet, szövetkezeti áruda, bodega stb. — ahol borpárlatot — konyakot — akár poharankint, helyben való elfogyasztásra, akár dugaszolt, zárt palackban eladásra raktáron tartanak. Mégis meg kell kezdenünk egyszer. És erre úgylátszik most kínálkozik majd a sajnálatos alkalom, ha csakugyan katasztrofálisan csökken a szőlőtermésünk. De akkorára már készen kell állaniok ösz- szes érdekképviseleteinknek, hogy megteremtsék ezt a szükséges precedenst, ne hagyják elaludni a dolgot, mert bűn lemondani arról, ami nem az egyesek, hanem az egész összesség joga! Meg kell indítani majd az akciót és résen lenni. Egyetlen szavunk sincs a termelők ellen, igazuk van, ha követelnek, de igazunk van és lesz nekünk is — csatlakozni fogunk hozzájuk. (K D., Nyíregyháza). A borpárlat a rendelet megállapítása szerint az a szeszes folyadék, amely kizárólag természetes bornak lepárolása útján készül bizonyos ízesítő anyagok hozzáadásával. Ez az ital a rendelet életbelépése előtt a közforgalomban ,,cognac“ néven volt ismeretes. A borpárlat, mint szeszes ital előállításánál elvül szolgál, hogy a borpárlatot Magyarországon csakis belföldön termett borból, vagy borseprőből kisajtolt borból szabad előállítani. Más anyagból, külföldről származó borból, szőlő- törkölyből, vagy mezőgazdasági terményekből — gabonafélék, répa, burgonya — készült szeszt borpárlat előállításához felhasználni nem szabad. Tilos belföldi borpárlatot, mint szeszes italt külföldi borpárlattal házasítani, összekeverni. E rendelkezések megszegése súlyos kihágást jelent. A büntetése a most nemrégen életbelépett új büntetőnovella figyelembevételével három hónapig terjedhető elzárás és esetleg 600 pengőig terjedhető pénzbüntetés. Azonfelül a tetemes eljárási költségek, esetleg hírlapi közzététel, jogelvonás stb. Ennyit szükségesnek tartottam a borpárlat előállításáról, készítéséről is felemlíteni, jóllehet a közvetlen fogyasztást kielégítő italmérők ebben közvetlenül saját személyükben nincsenek érdekelve. Szükségét éreztem e körülmény ismertetésének azért is, mert a forgalombahozatalnál nem szabad e körülményt figyelmen kívül hagyni. Kötelezően kimondta ugyanis az említett országos érvényű rendelet, hogy a forgalombahozott borpárlat, Miért jelent bírságolást a vendéglősnek a legtöbb konyakos palack? Néhány szó a konyakrendelethez. A Vendéglősök Lapja számára írta: dr. Türei-Osváth István rendőrfogalmazó.
