Vendéglősök Lapja, 1928 (44. évfolyam, 1-24. szám)

1928-05-05 / 9. szám

2 mint szeszes ital, palackján a készítő nevét és telepének helyét szembetűnően tel kell tüntetni.-Fordítson tehát mindé n'italmérő már a borpárlat beszerzésénél fokozott gondot arra, hogy ily árút vegyen meg, mert. ezzel az óvatossággal sok kellemet­len perctől kíméli meg magát. Külföldi eredetű borpárlatot szabad ugyan for­galomba hozni,'azonban a külföldi árúhál az előírt nyilvántartás vezetése, a napi fogyasztások pontos- feljegyzése, a vámkezelés körülményessége oly ter­het jelentenek, hogy külföldi származású konyakkal bajlódni .valóban nem érdemes. Nem érdemes már azért sem, mert a belföldi gyárak príma italokat készítenek ; készítményeik olcsóbbak is, mint a kül­földi árú. A közvetlen fogyasztás céljait kielégítő italmérő­ket legjobban érinti a konyakrendelet az a ren­delkezése, hogy a borpárlatot, mint szeszesitalt a francia ,,cognac“ elnevezéssel nem szabad forgalomba hozni. Meg van azonban engedve a belföldi borpárlatnak, mint szeszesitalnak, magyar kiejtésű és szövegű „Magyar konyak“ elnevezéssel való forgalomba- hozatala. Ajánlom minden italmérő helyiség tulajdonosá­nak a figyelmébe, hogy konyakos palackjait vizs­gálja meg, rajta van-e mindegyiken a készítő neve és a telepének helye ; ha régi árúja van, azt cserélje át magyar készítésű, „Magyar konyak“ feliratú árúra. Ha hordóban vásárolja a konyakot, akkor is lehetőleg magyar konyakot vásároljon. Az üvegre pedig ily esetben — vagy arra a tartályra, amelyből a közvetlen fogyasztás céljaira a konyakot kiszol­gáltatja — a számlán lévő adatokkal teljesen meg­egyező módon a cég nevét, telepének helyét, vala­mint azt a körülményt, hogy a tartály magyar konyakot tartalmaz, szembetűnő helyen feltétlenül tüntesse fel. Kisebb italmérő helyiségekben még ma is sok helyütt van olyan konyak, érintetlen, zárt palac­kokban, amelyet évekkel ezelőtt szereztek be. Sok italmérő ezt az italt — azt hiszem — csak pultja A MI ÉRTÉ ASCHER GYULA az „Arany Bika“ szálloda és vendéglő tulajdonosa Debrecenben. A Vendéglősök Lapja folytatja akcióját, hogy minden számában egy-két nevesebb szakembe­rünket vagy családját bemutassa a szakma nyil­vánosságának. Az itt közölt képeket a Magyar­országi Vendéglősök, Szállodások, Kávésok és Korcsmárosok Albumának engedelmével hozzuk. Az Album képgyüjtésének eme szakában elszólítjuk az ország szakmabeli kartársait, hasz­lEXDÉf.I ŐSŐK LAPJA 103$. május 5. metlenséget tegy kis körültekf^éss!^-1 öS^i tál. Nem kell egyebet tenni, mint az italmérő helyi- , ségekbem pagy előszeretettek,használt,j cifra francia ! szövegű,, még. cifrább címkéjű, .sokcsillagos „cpg- í nacps“ palackokat gyorsan \ kicserélni j egyszerű 1 ,,Magyar,konyak“ feliratú,árucikkre. r így- elsősorban pártoljuk a magyar ipart— arni ' hazafias kötelességünk is — de egyben, elejét vesz- szűk a bortörvény néha talán .kímélet-len, egyáltalán nem kívánatos alkalmazásának. disiékéntiárt/anierf eb'bof italáÄéiíki hénVf ogvaszt. Tehát az ital az üzletben csak holt tőkét képvisel. Legkevésbé számit az egyszerű kiskorcsmáros arr^, hogy e ritka ital még bajt is okozhat; és a legjobban csudálkozik, amikor az ellenőrzésnek éppen az ő porlepte, régi, felbontatlan konyakos üvegein akad meg a szeme; hát még amikor megtudja, hogy a soha nem fogyasztott ital .miatt még bírságra, kel­lemetlenségre is van kilátása. A leghatásosabban el lehet kerülni minden kelle-. A nyíregyházai vendéglősön feltártáK súlyos sérelmemet. A fűszeresek ne árulhassanak poharas italt, a szeszkereskedők, termelők ne mérjenek ki bort. — Ha nem segítenek a vendéglősiparon, csődbe jutnak. — Tóth Bálint dr. pénzügyigazgató megnyugtató kijelentéseket tett. — A pénzügyigazgató a vendég­lősök egyesületének első tiszteletbeli tagja. Nyíregyházáról jelentik: A vendéglősök és a rokonszakmákhoz tartozó iparosok iparostársulata népes közgyűlést tartott, amelyen megjelent Tóth Bálint dr. miniszteri tanácsos, pénzügyigazgató is. A közgyűlést Papp Lajos elnök a Hiszekegy imájával nyitotta meg. Wcisz Zoltán, az egyesület jegyzője, kimerítő jelentést tesz az elmúlt év eseményeiről. Meggyőző adatokkal szemlélteti a vendéglősök nyo­masztó helyzetét. A Károlyi-kormány korlátozta, a kommtin végképpen beszüntette a vendéglők mű­ködését. Ellenzéki csoportok, ellenforradalmi átala­kultok gyülekezőhelye volt a bezárt vendéglő. Jött a megszállás, jöttek a gazdasági leromlás évei és a vendéglősök évrol-évre nagyobb nehézségekkel küzdöttek, úgyhogy ma már összeomlás előtt áll az az ipar, amelynek virágzása az ország eklatáns érdeke. Leromlott az életstandard az egész vonalon, nincs pénz, a mindennapi kenyérre sem, rohamosan csökken a borfogyasztás is. Vannak olyan akadályok, amelyekkel maga az egyesület nem küzdhet meg, de amelyen az egyesibe­KEINKBŐL. nálják föl a kiváló alkalmat. Küldjék el fény­képeiket az Album szerkesztőségének Buda­pestre, IX., Viola u. 3., hogy ki ne maradja­nak a szakma örökké maradandó képtárából. De közöljék, mikor születtek, mikor léptek a pályára és minő sikereket értek el, végül: hol jártak, hogy teljes legyen minden, amiről azt hiszik, hogy tudnivaló róluk. ten kívül álló tényezők segíthetnek. A vendéglősök régi sérelme az, hogy a fűszeresek és szatócsok poharas italt mérnek. Valóságos korcsma számos fűszeresbolt. Ne adjanak korlátlan italmérési engedélyt. A keres­kedők kifogásolják, hogy a vendéglősök szalámit, kolbászt adhatnak, mit szóljanak a vendéglősök ahhoz, hogy a fűszeresek a vendéglősiparban kon­tárkodnak. A fogyasztási adó is nagy, drágítja a bort. Egyik oka annak, hogy olyan kevés bort fogyasztanak. Aggodalommal figyelik a vendéglősök azt is, kik és hányán kapnak új italmérési engedélyt. Szigorúan számba kellene venni, van-e az engedélykérőnek anyagi és erkölcsi jogosultsága ahhoz, hogy ital­mérési engedélyt kapjon. Sokan azt sem tudják, mi a borkezelés, mi fán terem a sör, hogy készül a likőr, szakképzettség nélkül kezdik meg iparukat. A vendéglősök sürgetik, hogy kössék képesítéshez iparukat. A törvény előírja, hogy hányán kaphatnak italmérési engedélyt, előírja, hogy 200 méter távol­ságon belül nem nyithatnak új italmérést. A ven­déglősök bizalommal várják, hogy illetékes helyen a törvény alapján intézkedjenek ezekben a kér­désekben. A vendéglősök egyik kívánsága a szeszbevétel és kiadás kötelező nyilvántartásától való mentesítés is. Amikor Romániában olcsóbb volt a szesz és tartani lehetett az olcsóbb szesz becsempészésétől, érthető volt, hogy a napi bevételt és kiadást nyilván­tartották, de ma arra semmi ok nincs. A nyilván­tartás szinte elviselhetetlen terhet ró a vendéglősökre és zaklatásnak tűnik fel előttük. A vendéglősök súlyos sérelme az is, hogy a szesz­nagykereskedők fogyasztónak is mérnek kicsinyben szeszt, holott ez csak viszonteladó számára szabad. — Konkurrálnak velünk, akik belőlünk élnek —- állapítja meg a vendéglősök egyesületének jegyzője. Ezt a konkurenciát a vendéglősök nagyon zokon veszik és ha ez a „kétlaki állapot“ még tovább tart, kénytelenek lesznek megalakítani a Vendég­lősök Beszerzési Szövetkezetét. Amikor elérkezik egy-egy ünnep napja, meg­indulnak a fonott kosarak, a borosüvegek és a vendéglősök nem látnak semmit az ünnepi forgalom­ból. A közönség ott vásárolja a bort a kicsiben való mérésre feljogosított szesznagykereskedő vagy a bortermelő pincéjében. A pincék, ezek a rosszleve­gőjű, sötét helyiségek, ezek is korcsmák, itt is mérik a bort olyan áron, hogy a vendéglősök nem kon­kurálhatnak velük. A termelők ne kapjanak kismértékbeni árusításra és palackborok árusítására is engedélyt. Ezek a legfőbb sérelmek, ezek azok a bajok, amelyeknek gyógyítását, orvoslását kérik, sürgetik a vendéglősök, mert különben elsorvadnak, csődbe­jutnak, megsemmisülnek a kincstár nagy veszte­ségére, az ország nagy kárára. A jelentés a sérelmek felsorolása után beszámol arról, hogy a vendéglősök több hazafias ünnepen vettek részt, majd kegyeletes szavakkal emlékezik meg az elmúlt év halottairól. Elhunyt Papp Dániel, aki az egyesületnek megalapítása óta buzgó, tevé­keny tagja volt, elhunyt a soha nem felejthető kedves Kurcz József, az ellenőrzőbizottság tagja, az egye­sület tettrekész támogatója. Az egyesület koszorút helyezett az elhunyt tagok ravatalára. A meg­GERÖ LAJOS a „Korona"-kávéház tulajdonosa Békéscsabán. Elnöke a Békésmegyei Szállodások, Vendéglősök, kávésok és Italmérők Ipartársulatának, valamint elnöke az Általános Ipartestület Vendéglős Szakosztályának.

Next

/
Thumbnails
Contents