Vendéglősök Lapja, 1928 (44. évfolyam, 1-24. szám)
1928-10-05 / 19. szám
XXXXLV. ÉVFOLYAM 1». SZÁM IMS. OKTÓBER 5. rr VENDÉGLŐSÖK LAPJA •• •• A BUDAPESTI KORCSMAROSfiR IPARTARSULATAHAR HIVATALOS K0ZL0H9E (VEHDÉCÍLŐ-, SZÁLLÓ*, KÁVÉSIPA Rí ÉS KÖZCíAZDASÁGI SZAKKAP) M. kir. postatakarékpénztár csekkszáma 45.255 Megjelenik havonta kétszer, 5-én és 20-án Előfizetési díj félévre 12 pengő (150.000 K) Hirdetési díj szövegoldalon 50 fillér, hirdetési oldalon 40 fillér hasábmilliméterenkint ALAPÍTOTTA: IHÁSZ «TÜR«! Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, IX., VIOLA UTCA 3. SZÁM Telefonszám: „József“ 322—81 HIVATALOS ÓRÁK: DÉLELŐTT 9 ÓRÁTÓL. OÉLIJTÁA 3 ÓRÁI« Az éles szemű pénzügyminisztert dicsérte legutóbb a Szőlősgazdák elnöke. A pénzügyminiszter azóta már nem is pénzügyminiszter, de a nevét valószínűleg megörökítette szakmáink előtt egy máig megfejthetetlen és csodálatos kijelentésével, amely miatt aztán most élesszeműség vádjával illették. A Szőlősgazdák Országos Egyesületének elnöke szerint kijelentette Búd János: »attól fél, hogy a borfogyasztási adó eltörléséből előálló könnyítések nem a borárak csökkenésére vezetnének, hanem kapzsiságukban a kimérőknek már eddig is túlzott hasznát növelnék!" Annakidején már fölhívtuk szakmáink vezetőit erre a káros hatású magas nyilatkozatra, de úgylátszik, könnyen fölismerhető okokból nem is igen próbálták fölvenni ellene a küzdelmet. Azt remélték talán, hogy a dolog elsimul és elfelejtődik. Csakhogy szakmáinknak exponált helyzete és védtelensége szinte provokálta az újra fölelevenítést, ami most meg is történt nagyon aggasztó sikerrel. Csak természetes ezek után, ha a Szőlősgazdák elnöke levonja a néhai miniszteri kijelentésből a konzekvenciákat és szinte katasztrofális arányú terv érdekében indít mozgalmat: hogy szaporítsa a kormány a termelői borkiméréseket a hivatásos italmérőkkel szemben. A tervezet főbb vezérlő eszméje így szól: — Pénzügyminiszterünk nagy horderejű intézkedése lehetővé és aránylag könnyűvé tette, hogy saját termésű boraik kimérésére a bortermelők is kimérési engedélyeket szerezzenek. Az árdrágító hivatásos kimérőüzletek szomszédságába ilyen termelői kiméréseket kell állíttatni, hogy ott jó és olcsó borral láthassa el magát a fogyasztó — mintegy házilag! Ezzel egészséges versenyt teremtve, kénytelenek lesznek a vendéglősök is méltányosan leszállítani a borárakat! — Megértjük, hogy a szőlősgazdák elnökének ez az óhajtása. De remélnünk kell, hogy az új pénzügyminiszternek más lesz a felfogása. Nem hisszük, hogy az új pénzügyminiszter kizárólag »a szőlősgazdák pénzügyminisztere" kívánna lenni a nyilatkozataiban, de úgy gondoljuk, ő egy modern állam nyolcmillió polgárának a pénzügyminisztere, aki a hivatali aktákon és a hivatalnoki szürkeségen túl is mérlegel majd és nagy állásának megfelelő látókörrel válogatja meg a kijelentéseit. Talán be is lehet bizonyítani neki, hogy a mi üzleteink árdrágítási listája az ő palotájában készül — tőle néhány emelettel lejjebb vagy feljebb — az adókivetési osztályokban, amelyek harminckétféle adónemmel sietnek a vendéglősi borárak emelkedéséhez. És megnézi, hogy a »kapzsi vendéglősök" sorai közt minő szörnyű aratásuk van a fizetésképtelenségeknek, bukásoknak, tragédiáknak. Mert ezt csak abban az esetben nem figyelheti meg, ha ő is olyan »élesszemű" találna lenni, mint az elődje volt. A sopron--pozsonyvidéki bortermelők szövetkezetekbe, egyletekbe állottak a Bud- rezsimben, tömegével szerezték a »névAlig van olyan sajtóorgánum, akár napilap, akár bármelyik szaklap, amelyben ne meredne felénk valamely vergődő társadalmi réteg, valamely szakma elszomorító kétségbeesése. Sír a sorokból a panaszok áradata, nyög belőle a megélhetés terhe, a jobb jövő után sóvárgó reménykedés elkeseredése. Talán az állandósult jajkiáltások megszokása miatt, de az bizonyos, hogy nagyon sok esetben nem eléggé látjuk alátámasztva megfelelő, érdembeni indokokkal a panaszkodásokat. Vagy legalább is a nyilvánosság elé jutó kétségbeesett hangú közlemények nem adnak hű képet a valóságról, a való helyzetről. Ez utóbbi pedig súlyos hiba. Egyfelől ugyanis félrevezetik az érdekelteket, felesleges módon izgatják olyan kérdésekkel, olyan problémákkal, amelyek a valóságban másként festenek, csak arra alkalmasak, hogy felfokozzák az optimizmust, a reménykedést, vagy kiélezzék az elkeseredést. Tehát ártalmasak. Másfelől a problémák megoldására hivatott hatóságok előtt az objektivitásuk hitelét veszti, mert nem híven adják vissza a való tényeket, Tehát céltalanok is. felen" kimérési engedélyeket és egyszerűen kiosztogatták a tagjaik közt. Mérték a bort rogyásig és tönkretették arrafelé a nagynívójú vendéglős- és korcsmárosipart, — sőt: példájukat utánozni kezdték a Dunántúl más részein is. Az óriás adókat fizető korcsmáros- és vendéglősipar ott omladozik, megszűnik adóalany lenni, — az adót nem, vagy alig fizető termelő elveszi tőle a közönségét, az államtól pedig — az élesszemű pénzügyminisztertől — az adót! Mert a termelő ugyan nem fizet a tönkrejutó vendéglős helyett! Azt hisszük, itt az alkalom az erélyes ellenakcióra és a szerencsétlenül kiszalasztott bürokrata-frázis kivégzésére. Nemcsak a mi szakmáink érdeke kívánja ezt, hanem az igazság és az ország zsebe is. És mivel a pénzügyminiszter mégis csak ennek a legfőbb őre, nem pedig egyszerű szőlőcsősz, úgy gondoljuk, sikerülni fog a helyes informálás, mielőtt beállana a végleges katasztrófa. (S. K, Miskolc.) Tudni kell, hogy alapos ok nélkül nincs meg soha a reform lehetősége. Ha ilyen ok van, akkor több mint bizonyos, hogy kellő jóindulattal van reform is, ha pedig nincs, akkor az intéző hatóság alig tehet valamit. Az ,,Artisták Lapja“ legutóbbi számában — aug., szeptemberi szám — „Nincs engedély“ címen jelent meg egy vezércikk. Az artistatársadalom jajszavának ad hangot. Megszólaltatja azokat az artistákat, színészeket, akiknek ezer és egy okból nem sikerült még ezideig télire sehol elhelyezkedniük, akik kétség és remény között bolyonganak s joggal elvárhatják, hogy a várakozás eme napjaiban legalább pillanatnyi kenyérgondjaikat el tudják hárítani, hogy hetenkint egyszer-kétszer felléphessenek alkalmi előadásokon. Kijelenti ez a szaklap, hogy a sok éhező színész és artista azért nem jutott hozzá ilyen alkalmi szerepléshez, mert az illetékes rendőrhatóság nem adott engedélyt a vendéglősök, kávéháztulajdonosok részére azzal az indokolással, hogy kávéházban, étteremben, akár nyári, akár téli helyiségben nyilvános előadásokat — ének, próza, mutatvány, kabaré, varieté — rendezni nem szabad! Artista- és színielőadások az italmérési helyiségekben. »Vendéglősök Lapja" számára írta: Türei-Osvéith István drm. kir. rendőrfogalmazó.
