Vendéglősök Lapja, 1928 (44. évfolyam, 1-24. szám)
1928-06-05 / 11. szám
VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1928. június 5. 2 Kőbánya panaszai a szakma nevében. Egy vendéglősasszony szót emel. S ! 0 ! S ! Már tudja mindenki, mit jelent ez a vészkiáltás, az utolsó reménység a sülyedő hajón. Ez a mi sorsunk is és már sülyedőben van a soksok apró és nagyobb hajó és hiába adják le folyton a vészjeleket, nem jön segítség sehonnan sem. Figyelemmel olvasom a szaklapokat, mikor jön már valami ténykedés, valami komolyabb lehetőség, amely helyzetünkön legalább enyhítene valamit. Meg van írva szépen szakavatott tollal a vendéglős- ség siralmas helyzete, sőt akadnak olyanok is, akik részletezve írják meg mi segítene még rajtunk — és minden megy tovább a régiben. Ott voltam a székesfehérvári kongresszuson és lelkesedve új reménytől bátorítva hallottam a sok keserű igazságot, melyben feltárták a szakma ezernyi súlyos baját, válságát, kilátásba helyezték mindezek orvoslását szakmánk igazán nagytudású, kiváló és reprezentáló tagjai és azóta immár eltelt újabb egy esztendő — de milyen esztendő — és kérdezem : történt-e valami panaszaink és kéréseink repar Jlására ? Semmi, de semmi sem történt és egymásután zárulnak le az emberfeletti küzdelemmel megbirkózni már nem tudó kisebb-nagyobb egzisztenciák üzleti redőnyei! Régi vendéglősnagyságok tűnnek le, nagy családok kerülnek nyomorúságba, bizonytalan helyzetbe, mert a családfőnek bevonták az engedélyét!! Máról-holnapra lett vendéglősök foglalják el a biztos pozíciókat, míg a mieinknek, akik a gyermekkoruktól fogva minden megalázást eltűrtek — amely érthetetlen módon minden pincérnek kijár többé- kevésbbé — abban a reményben, hogy ha önállóságra jutnak, más, kedvezőbb helyzetbe kerülnek, ezeknek már csak azok a mai rémes gazdasági helyzet által tönkretett üzletek maradnak, melyektől volt gazdájuk mindenáron szabadulni óhajt. Szabad ennek így lennie ? í Egyik napilapban azt olvastam, hogy a női szabók mozgalmat indítanak a házi,varrónők; ellen, akik nekik zugvarrásukkal kárt^ okoznak és még adótjsem fizetnek! Hát akkor mit szóljunk mi, agyonsanyargatott adóalanyok, mikor, mindenütt kapható az úgynevezett ,,kitűnő házikoszt11, nem SCHMIDTH ALAJOSNÉ Deák-Park-Étterem, Szombathely. A nyári vendéglős, szállodás, fürdői italmérő szakmából fordultak ezen a héten nyolcán a Szállodások, Vendéglősök, Kávésok és Korcsa márosok Albumának szerkesztőségéhez, kérdezve, hogy az időszaki üzemek vezetői is helyet kaphatnak-e az Album díszes lapjain és szakközönségének előkelő sorai közt? Csak természetes, hogy amikor az időszaki üzemek élén a legtöbb esetben a régi szakma beszélve a népjóléti konyhákról, amelyek egyenesen tönkreteszik az amúgy is végelgyengülésben lévő iparunkat! Itt hiába minden. Az állam tisztviselői egy bizonyos idő elteltével nyugdíjba mennek és nyugodtan élik le hátralévő idejüket, sőt haláluk esetén özvegyéről és gyermekeiről gondoskodnak. Mi pedig egy egész élet szorgalmas és verejtékes munkája után hibánkon kívül elpusztulunk, mert nem bírjuk a nagy adóterheket, a szörnyű házbéreket, a sok nem tudom hogy jutottunk hozzá büntetéseket és mikor jóformán még emberi életet sem élhetünk ebben a nagy tülekedésben, akkor az állam maga szabadít ránk és támogat egy olyan intézményt, amely végleg lehetetlenné teszi létezésünket. Talán egyetlen kerületben sem érezhető annyira a népjóléti konyha működése, mint itt Kőbányán. Buda kedves kirándulóhely, Pestnek van idegen- forgalma, Kőbánya külső terület, vámon kívül álló hely, idegenforgalma egyáltalán nincsen, csupán gyárai és hivatalai és ezeknek a tisztviselői képezték az itteni vendéglők törzsközönségét. Azelőtt minden vendéglőnek megvolt a maga rendes napi étkezőközönsége egészen addig, míg nem nyílt meg az előljárósági konyha. Azóta az itteni vendéglőknek nincs publikuma, de annál több a népjóléti konyhának, mert nyilvános jellegű és tekintet nélkül arra, hogy tisztviselő, vagy gazdag kereskedő, bárki kap benne ebédet. így naponta 200—300 ebédet szolgáltat ki, míg a nehezen küzdő és súlyos adóterheket viselő vendéglősöknek jó esetben tíz-tíz ebédelő vendég jut. így tették tönkre Kőbányán a vendéglősipart. Egész nyíltan a szemünkbe nevetnek az ott étkezők, mondván: „majd bolondok leszünk 1 pengő 40 fillért fizetni egy menüért akkor, mikor amott 96 fillérért is kapunk menüt!“ Tehát nem azért JnemTmennek vendéglőbe, mert nem tudják megfizetni az 1 pengő 40 fillért, hanem azért, mert: nem bolondokjöbbef fizetni. És most kérdem yvendéglőstársaimat, adhatjuk-e mi olcsóbban étlapJután'M jnenüt,hogy Jelvegyük a versenyt a népjóléti intézménnyel ? BIRO MIHÁLY vendéglős, Cegléd. sokszorosan kipróbált nevei, sőt: jelesei serénykednek, az időszaki üzemek is teljes jogú tagjai a mi szakmáinknak, így az Album valamennyieknek készséggel nyitja meg oldalait. A jelentkezések épúgy történnek, mint a többi szakma- belinknél, arckép és rövid életleírás megküldése szükséges erre a címre: Az Album szerkesztősépe, Budapest, IX. kerület, Viola ucca 3. szám. Persze, azt aztán nem tudják az ott étkezők — de nem is kutatják —, hogy azért adhatják ők az ebédet ilyen nevetséges árért, mert sem adót, sem házbért nem fizetnek. Sőt: állami segítséget kapnak a miáltalunk, vendéglősök által fizetett adókból! És pedig egyéb rezsijük nincsen, mint egy-két parasztcseléd tartása, nem is szólva az étkek összehasonlításáról. Ezért vagyunk mi itten halálraítélve, ezért vergődünk máról-holnapra és gyermekeinknek még tisztességes jövőt sem tudunk biztosítani, pedig az államnak nem lehet más érdeke, mint az, hogy becsületes, dolgozó embereket neveljen a társadalomnak. Hiszen ha szétnézek itten a többi szintén nehezen küzdő kartársaim között (egyiknek nemrég zárult le üzlete), kétségbeejtő az a közöny, amelyet az illetékesek velünk szemben tanúsítanak, az az elbánás, amiben részesítenek, a pusztulásba kergetik embertársaikat és csodálatosképen ez az egyetlen szakma, amely annyi teherrel van sújtva, mint egyik sem! Nem nyughatunk bele abba, hogy a szemük láttára pusztuljunk el egymásután, ne várjunk addig, míg az utolsó óraütések elhangzanak, itt tenni kell valamit a szakma vezető tagjainak, még pedig sürgősen és nagyon komolyan, mert mi, vendéglősasszonyok nem azért vagyunk üzlettársai férjünknek, nem azért állunk kora reggeltől késő estig testet-lelket ölő, idegromboló munkában a forró tűzhely mellett, hogy talán már egy közeli napon az utcára kerülve, mert nem bírunk fizetni, gyermekeinkkel szétszóródjunk a világban ! Hiszen mi dolgozni akarunk, mi emelni óhajtjuk a vendéglősipar fényét, mi derék, tisztességes gyermekeket akarunk adni az államnak. Kell, hogy meghallják az illetékesek a sok jajszót már végre, kell, hogy meghallják gyermekeink tehetetlen sírását. Tiltakozzunk hangosan és egyöntetűen a népjóléti konyhák működése ellen, a súlyos és indokolatlan sokféle'adónem ellen és ha végre odafönn észrevesznek bennünket és meghallgatásra talál jogos kérésünk, ha bennünket újra élni engednek, akkor vissza fog térni az egészséges vérkeringés és újra virágzó lesz ez a sokat szenvedett mindenképen tiszteletreméltó vendéglősipar. Czimmerer Istvánná vendéglős. Debrecen szeszüzlete és az italmérők. Debrecen polgármestere, Magoss György előtt a debreceni italmérőknek és a szeszérdekeltségeknek népes küldöttsége tisztelgett a minap. Résztvett a küldöttségben Szestina Jenő kamarai elnök, főrendiházi tag, kormányfőtanácsos, Olasz Vilmos dr. kam. titkár, Kovács János, a Debrecen és Vidéke Korcsmárosok és Italmérők Iipartársulatának ügyvezető alelnöke, Nussbaum Jenő, a debreceni korcsmárosok elnöke, Dollmann Lajos, a vendéglős- ipartársulat elnöke, Németh Lajos, vendéglős- alelnök, továbbá Gerstner Kálmán, a fűszeresek elnöke, a Kékosz részéről Bihari Gábor elnök, a Baross-szövetség részéről Schlachta János dr., továbbá a debreceni ipartestület és a Rokkantegyesület megbízottai. Szestina Jenő hangulatos és adatokkal teli beszédben kérte a polgármestert, hasson oda, hogy a város szüntesse be a városi szeszfőzde és szeszüzlet működését, mert igazságtalan konkurrenciát csinál az adófizetőknek. A polgármester nagy meglepetésre kijelentette, hogy a szeszüzlet megszüntetését nem tartja lehetőnek, mindössze annyit igér, utasítani fogja a városi szeszüzletet, hogy ugyanolyan áron adja a szeszfélét, mint a többi kimérés. A dúsgazdag Debrecen igazán nem szorul arra, hogy polgárai szájából vegye el a falatot. Szestina hiába mutatott rá arra, hogy rokkantak, hadiözvegyek italméréshez juttatását célozza a legutóbbi korcsmái revízió is. Ezek a szegény emberek hiába kaptak jogot, hiába fizetik az illetéket, adóikat, éppen az ő adófilléreikből csinálja ellenök Debrecen a legázoló konkurrenciát, sajnos, éppen azzal a szeszüzlettel, amelyet a polgármester fia vezet. Magoss György polgármester arra hivatkozott, hogy 300 év óta megvan Debrecennek ez a joga, de hiszen nem is a jogfeladást, hartem méltányosságot és belátást kértek áz érdekeltek, akik aztán a polgármester válasza után mélységes elkeseredéssel hagyták el a városházát. A MI ÉRTÉKEINKBŐL.
