Vendéglősök Lapja, 1928 (44. évfolyam, 1-24. szám)
1928-06-05 / 11. szám
XXXXIV. ÉVFOLYAM 11. SZÁM 1928. JÚNIUS 5 r ww ■■ A BUDAPESTI SORCSHÁROSOK IPIlltöUlTilAI HIVATALOS KÖZLÖN9E (YEIDÉOLŐv SZÁLLÓ-, EAVÉSIPIBI ÉS KÖZEAZDASÍCíI SZAKLAP) M. klr. postatakarékpénzt. csekksz. 45.255 Megjelenik havonta kétszer, 5-én és 20-án Előfizetési díj félévre 12 pengő (150.000 K) ' ALAPÍTOTTA: IHÁSZ d¥ŐR«¥ Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, IX., YIOLÁ UTCA 3. SZÁM Telefonszám: „József“ 322—81 HIVATALOS ÓRÁK: DÉLELŐTT 9 ÓRÁTÓL DÉLUTÁN 3 ÓRÁI« A bortörvény revíziója. (Előkelő kézből kaptuk a bortörvény revíziójáról ezt az érdekes véleményt.) I. Közel négy éve, hogy az 1924. évi IX. t.-c.-ben foglalt bortörvény hatályba lépett. E négy év tapasztalata megmutatta, hogy a törvény egyes részei az elérni szándékolt célt messze túlhaladólag sújtották az italmérők tekintélyes számát. Sokan közülök elvesztették az italmérési engedélyüket s vele együtt az exisztenciájukat. Sokan részesültek súlyos büntetésekben s az ítéletek, a törvény rendelkezéseinek megfelelően, a sajtó útján közzététettek. E tapasztalatok végre megérlelték a revízió gondolatát, amelyet az érdekeltségek képviseletei állandóan felszínen tartottak, míg végül az illetékes hatóságok is magukévá tették. Úgy hírlik, hogy a bortörvény novellá- ris megváltoztatására van kilátás. Ez azt jelentené, hogy nem az egész törvény, hanem annak csak egyes részei kerülnek . revízió alá egy újabb kiegészítő és módosító törvénnyel. A kérdés csak most került szőnyegre az illetékes minisztériumban s nem tudható még, hogy mi a hivatalosan elfoglalt álláspont, de az bizonyos, hogy az érdekelt szakmák élénk figyelemmel kísérik és várják a megoldást s így szükségesnek tartjuk, hogy nézetünket és kívánságunkat a törvény revíziójával kapcsolatban kifejtsük. Loyálisak akarunk lenni és vagyunk is az állam törvényeivel szemben s nyíltan ki kell jelentenünk, hogy magunk is elítéljük az olyan egyéneket, akik a törvények megszegésével embertársaik, főkép pedig szakmatársaik hátrányára maguknak jogtalan vagyoni előnyöket szereznek. Nem akarunk és nem fogunk megrögzött borhamisítók mentora lenni, mert hiszen ezek nekünk is kárunkra vannak. Viszont azonban ártatlan, vagy kevésbbé bűnös egyénekkel szemben oly szigorú megtorlást, mint amelyet amazok megérdemelnek, nem tartunk helyénvalónak és igazságosnak. A legnagyobb tárgyilagossággal kívánunk tehát a kérdéshez hozzászólni. * Véleményünk szerint a bortörvénynek főként három szakasza szorul revízióra: a 45., az 50. és 48. §-a. A 45. § az alkalmazottak által elkövetett borkihágások miatt teljes mérvű büntetőjogi felelősségét állapítja meg munkaadóitalmérőnek még akkor is, ha az alkalmazottjának a bortörvényben tilalmazott cselekményéről előzetes tudomása nem volt, ahhoz beleegyezését nem adta. A munkaadó felelősségét a törvény ebben az esetben a köteles ellenőrzés elmulasztása miatt állapítja meg. A gyakorlatban ez a törvényszakasz rendszerint úgy nyer alkalmazást, hogy az eljáró rendőri büntetőbíróságok az esetek legnagyobb részében elítélik az italmérőt azon feltevés alapján, hogy a köteles ellenőrzést alkalmazottjával szemben elmulasztotta, mert különben az a borkihágást nem követhette volna el. Hogy a mindennapi életben ez nem mindig így van, nagyon jól tudjuk. A munkaadó fizikailag szinte képtelen alkalmazottját állandóan és úgy ellenőrizni, hogy az vissza ne élhessen. Nem teheti meg például, hogy a söntésben a csapos kezelése alá adott bort, mely nyílt edényben áll, minduntalan fokmérővel vizsgálja, hogy vájjon a csapos időközben nem’öntött-e vizet abba. Nem lehet mindenütt jelen s ha száz szeme van is, ki van téve annak, hogy alkalmazottai akaratával ellenkező dolgot követnek el. Emellett mindig nem lehet jelen az üzletben, elvégre ő is csak ember, akinek más életfeladatai is vannak. Amint említettük, az italmérőt teljesmérvü büntetőjogi felelősség terheli az alkalmazottja által elkövetett borkihágások miatt még akkor is, ha azokat az ő tudta és beleegyezése nélkül követte el, amennyiben a köteles ellenőrzést elmulasztotta. Lényegében ez azt jelenti, hogy az italmérőLpéldául a csaposa által az ő tudtán kívül elkövetett borhamisítás miatt úgy kell büntetni, mintha ő maga hamisította volna a bort. Ez pedig gyökeresen ellenkezik az általános büntetőjogi elvekkel, amelyek éles határt vonnak a szándékosan és gondatlanságból elkövetett büntetendő cselekmények között. A gondatlanságból elkövetett büntetendő cselekmények az egész büntetési jogrendszeren végig enyhébb elbírálás alá esnek. Hogy erős példával éljünk: az előre megfontolt szándékból elkövetett emberölés gyilkossság, mely főbenjáró bűncselekmény, míg a gondatlanságból elkövetett emberölés csupáb vétség s aránylag enyhe büntetéssel büntetendő. Ha tehát az italmérőről be- igazolást nyer, hogy alkalmazottját ő bujtotta fel, vagy tudott annak bűnös manipulációjáróí s elnézte azt, ám sújtsa a bortörvény teljes szigora. De ha csak az nyer beigazolást, hogy gondatlan, vagy hanyag volt s az ellenőrzést hiányosan gyakorolta, nem lévén meg a kihágásra irányuló bűnös szándék, ne lehessen őt az előbbi mértékben büntetni. Ezt nemcsak az igazságérzet, hanem a büntetőjogi elv is így kívánja. Lehet: azzal az ellenvetéssel találkoznunk, hogy — gondatlanság ide, gondatlanság oda — az alkalmazott borhamisítása mégis csak a munkaadó érdekében történik. Pedig ez nem mindig, vagy pedig igen ritkán van így. Ha az alkalmazott a gazdájának tudta nélkül hamisítja a bort, bizonyára nem jószándékból teszi. Legtöbbször önmagának a haszna a célja vele. így vagy jogtalan és titkolt anyagi előnyökre akar szert tenni, vagy pedig ő maga fogyaszt az italból s hogy ezt palástolja, a hiányzó mennyiséget vízzel pótolja. Ennek az italmérő csak kárát látja. A bortörvény 45. §-dra vonatkozó revíziónak arra kellene irányulnia, hogy egyrészről pontosabban határozza meg: mit kell a köteles ellenőrzés elmulasztásának tekinteni, másrészt arra az esetre, mikor az alkalmazott a munkaadó tudta és beleegyezése nélkül követi el a borkihágásokat, jóval enyhébb büntetési szankciókat kellene megállapítani. A kisgazdaérdekeltségek akciója a borkimérési engedélyek bemutatása ellen. A pénzügyigazgatóságok legutóbbi utasítást kaptak arra, hogy a szőlősgazdáknak és bortermelőknek saját termésű boraik kis mértékben való kimérésére több engedélyt ne adjanak ki. Az indokolás szerint ez ugyanis erős versenyt jelentett a korcsmáknak és vendéglőknek, másrészt a kedvezmény nem járt a termelők részére számbavehető haszonnal. A rendelkezés a szőlősgazdák körében érthető elégedetlenséget keltett, mert a nehéz értékesítési viszonyok miatt igen sokan tartottak igényt az engedélyekre. Értesülésünk szerint a kisgazdák érdekképviseleteik útján mozgalmat indítanak a rendelet visszavonása iránt s követelik egyben, hogy a már kiadott engedélyek visszavonását mellőzzék (!) Az akciót a kisgazdaképviselők magukévá tették s már legközelebb erélyes lépéseket tesznek a rendelet visszavonása céljából. (?) A pezsgő újmódi fényűzési adója. A pénzügy- miniszter körrendeleté értelmében június hó 1-től kezdve a pezsgőbor után járó fényűzési forgalmi adót az előállítás helyén, illetve a külföldről történő behozatalkor a vámkezelési eljárás során kell leróni. Az adókulcs 20 százalék. Azok a keresetűzők, vendéglősök, kávésok, mulatói vállalkozók stb., akik mástól beszerzett pezsgőbornak vagy habzóbornak akár nagykereskedelmi, akár kiskereskedelmi forgalomban való tovább elárusításával foglalkoznak, továbbá a pezsgőgyárak lerakatai és bizományosai kötelesek az 1928. évi május hó 31-én az üzleti zárás idejében meglévő pezsgőbor- és habzóborkészletüket megállapítani és az előállító cégek szerint csoportosítva, jegyzékbe összeírni azt a pezsgőt és habzóbort, amely után a községi pezsgőbor fogyasztási adót még nem rótták le, két egyező példányban kiállított leltári jegyzéknek egyik példányát június hó 1-én az illetékes körzeti forgalmi adóhivatalnál be kell nyújtani, vagy oda postán beküldeni.
