Vendéglősök Lapja, 1927 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1927-01-20 / 2. szám
XXXXIII. ÉVFOLYAM 3. S* AM 192V. .HAL AK 3«. 9 VENDÉGLŐSÜK LAPJA VBS0ÉfiIié>, HIÁLLÓ-, KÁVÉ81PABI É» KÖZCLAX0ASÁ6I S®AMLAP HÉ grjgjiCTnismwrairaBBMMramiiniMin^iBra^-aanraaaa^ttBraam^ M. kir. postatakarékpénzt. csekksz. 45.255 Megjelenik havonta kétszer, 5-ón és 20-án Előfizetési díj félévre 12 pengő (150.000 K) ALAPÍTOTTA: IHÁSZ «YÖKCJY Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, IX., VIOLA UTCA 3. SZÁM Telefonszám: „József“ 22 — 81 Korlátolt italmérő, aki mégis teljességgel korlátlanul méri a bort és mindenféle szeszesitalokat, mindenesetre sokkalta jobban megkárosítja az államot, annak a rendelkezéseit és az állampénztárt, mint az a kis büffé- tulajdonos vendéglős, aki nem tudja pakkolózó és útnak induló vendégének elkapni a ruháját, hogy valamiképpen el ne vigyen valamit haza abból a hideg elemózsiából, amit az elfogyasztásra vásárolt nála. A korlátolt italmérő fűszerkereskedő és szatócs bizony megrontja a közönséget és megrontja a rendes, 36 fillér adót fizető, hozzá közel eső vendéglőst is. Nincs ellenőrzés alatt, szakértelem és talán megfelelő jóakarat nélkül is nyugodtan megmérgezheti elrontott és kavart szeszeivel, hamis boraival, olcsón mért Iöttyeivel a vendéget, aki nála bárminő hitelt csinál is, az nem számítódik »korcsmái hitelnek", csak sza- tócsi, fűszerkereskedői hitel lesz belőle, így azt meg kell fizetnie majd. A fűszerkereskedő és a szatócs, aki szervezetének minden ügyességét megmozgatva a vendéglősök ellen, már-már oda kényszeríti iparunkat, hogy csak úgy merjen eladni valamit, ha a vevő előbb azt a cikket összeharapdálja vagy lenyeli, egyáltalán nem ilyen rigorózus, ha a saját üzletéről és a korcsmáros vagy a vendéglősipar jogainak a megvédéséről van szó. Az az állandó és súlyos panasz, amely a mi iparaink részéről hangzik a korlátlan kimérésre jogosult szatócsok és fűszeresek ellen, sokkal több alappal bír, mint azt az illetékesek hinnék. A pénzügyőrség — ahol erre a célra megmozdítható — ott becsületesen teljesíti is a kötelességét, meglepi a »korlátlanul kimérő korlátolt ki mérőket" és egyre-másra fölveszi a tényállást a tapasztaltakról. Csakhogy — ott van a baj, hogy a tényrállások fölvételével kimerül aztán a pénzügyminisztérium minden megtorló intézkedése az ilyen kihágások ellen! Mikor a korcsmárosok, vendéglősök ellen olyan egykettőre kész az italmérési jog megvonásának az ítélete és végleges döntése, csodálkoznunk kell azon, hogy — különösen a vidéken — mi lehet az oka annak, hogy ezeknek a szatócsok, fűszerkereskedők ellen fölvett italmérési kihágási jegyzőkönyveknek miért nincsen szemmel látható folytatásuk? Az állam- pénztár szempontjából a korcsmáros, vendéglős mégis csak sokkal jobb adóalany mindenképpen, mint a fűszeres vagy szatócs, akinél az italmérési jog megvonása nem jelentené amúgy sem exisz- tenciájának a bukását, csak: a jogtalan és bűnös konkurrencia megszüntetését a korcs- márosokkal, vendéglősökkel szemben! Érthetetlen tehát ez a kettős eljárás, megmagyarázhatatlan, sőt: észszerűden is! Egyáltalán vitássá lehet tenni a dolgot: van-e szükség korlátolt italmérési engedélyekre? Hiszen ezek csupa zárt lehetőségek a kontárkodásra? Valósággal bűnre csábító alkalmak, amelyek előbb-utóbb a jóakaratú üzletembert is elragadják a kon- kurrálás tilos és gazdagságot ígérő mesgyéire? Mi szükség van a »korlátolt kimérésekre" nem szakmabeli helyeken? Kétségtelen, hogy el kell következni egy nagy revíziónak, amely bebizonyítja majd mennyire szükségtelen, sőt káros a közönségre, az államkasszára és magára a fűszerkereskedői szakra is, hogy egyes tagjai korlátolt kimérési jogokat élvezzenek. A fűszeres szakma olyan gondosan őrködik üzleti határai fölött, hogy hasonló őrködésre ébreszti a mi szakmáinkat is. Meg kell indítani a döntő küzdelmet a kontárkodással való leszámolásra, maradjon mindenki a maga cikkei mellett, akkor nem lesz panasz és nem lesz annyi minden számonkérni való. A korcsmáros mindig jobban és olcsóbban tudja ellátni a korlátolt kimérések teendőit is, mint a szatócs. Hogyan állanak a borkihágási ügyek ? Az újra felvét éli kérelmek sikertelensége. — Szükségesek-e még a sűrű ellenőrzési szemlék ? — A magyaros »konyaké-megjelölés ellenőrzése. Irta: v. dr. Csató Béla r.-kapitány. 1924. július hó 19-én lépett életbe az új bortörvény, amely drákói rendelkezéseket tartalmaz a borhamisításra és a hamisított borforgalomba- hozására, továbbá egyéb nagyszámú borkihágási esetekre megtorlásul. Ennek a törvénynek a végrehajtására vonatkozó és arról intézkedő rendelet, majd a később kiadott egyéb rendelkezések szigorú ellenőrzést írtak elő. Az elsőfokú rendőri hatóságok feladatává tétetett gyakori és váratlan szemlék tartása és a felfedezett esetek az ítéletnek hírlapi közzétételét és az italmérési jog megvonását is maguk után vonták a súlyos büntetéseken felül. Ennek a szigorú ellenőrzésnek kezdetben az volt a következménye, hogy a borkihágási büntető ügyek száma hirtelen megnövekedett. Sajnos, nagyon sokan voltak az új elemek közül, akik könnyelműen hamisították a borukat. Az a dezorganizált szellem, amely annyira jellemezte a háborús gazdasági és erkölcsi összeomlást követő időket, már a borok eladóinál tette a hatását. Az élet súlyos terhei és a köny- nyebb vagyoni előnyök szerzésének mohó vágya sokakat elcsábított és magával rántott és ezekért is a kimérő vendéglőst kellett felelőssé tenni. Miután az ellenőrzés, különösen a fővárosban, az összes italmérő üzleteket többszörösen is átrostálta és a kémiai vegyvizsgálat csalhatatlan és teljes bizonyító erővel felruházott eredményei kétségtelen bizonyítékokat szolgáltattak, elkerülhetetlen volt, hogy a törvény szigorú rendelkezései sok esetben alkalmazást találjanak. Ennek folytán sok vendéglőstől és korcsmáros- tói megvonták az illetékes pénzügyi hatóságok | az italmerési engedélyt, akiket exisztenciájuktól fosztott meg részint könnyelműségük, részint alkalmazottaiknak felületes ellenőrzése. Most az újrafelvételi kérelmek lavinája indult meg. Azok, akiktől büntető ítélettel kapcsolatban megvonták az italmérési engedélyt, a súlyos következményektől — jogi tanácsra — úgy gondoltak szabadulni, hogy utólag akarták í bizonyítani ártatlanságukat. Természetszerűleg i ez az esetek nagy részében nem sikerült. Ezek ! a sajnálatraméltó egyének aztán öt éven belül ! nem kaphatnak újabb italmérési engedélyt. | A kárvallottak példája elriasztólag hatott. A súlyosabb borkihágási eseteket feltüntető statisztika, amelyet az illetékes hatóságok fél- évenkint állítanak össze, örvendetes állandó | csökkenést mutat s manap már a borhamisítás ! és hamisított bor forgalombahozatalának esetei i csak szórványosan fordulnak elő. Ennek ellenére az ellenőrzés intenzitása nem veszített az erejéből. Míg azonban a súlyosabb esetek csökkentek, az enyhébb kihágások, különösen a bortörvény ki nem függesztése és a hordók, kimérő-tartányok és más, kimérésre szolgáló edényeken a bor kötelező megjelölésének elmulasztása meglehetős gyakran maga után vonta a kihágási büntető eljárást. Ilyen örvendetes javulás mellett időszerűnek látszott, hogy az utóbb említett kisebb jelentőségű mulasztások enyhébb megítélés alá essenek. Ettől a szellemtől vezettetve a m. kir. föld- mivelésügyi minisztérium a múlt év folyamán két magyarázó rendeletet adott ki. Az egyik a bortörvény kifüggesztését a pincében mellőz-
