Vendéglősök Lapja, 1927 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1927-02-20 / 4. szám
3 VENDÉGLŐSÖK LAPJA hető pénzbüntetés. A kihágások fölött első- fokúlag a kerületi kapitányságok ítélkeznek. Tudni kell, hogy nemcsak az büntetendő, aki a kihágást elköveti, hanem az is, aki bármi módon közreműködik. Tehát például az az üzlettulajdonos is, akinek tudtával, vagy beleegyezésével követik el a kihágást. A rendelet február 21-én lép életbe. Ennek a cikknek a keretében kívánok foglalkozni az ú. n. „rögtönzött“ táncok kérdésével is. Budapesten rögtönzött táncra az engedélyt a főkapitány adja. Az új rendelkezéseknek megfelelően a következő szállodák megkapták már az engedélyt és pedig: a Royal étterem, az Astoria szálló, a Dunapalota szálló, a Hungária szálló, a Bellevue, Britannia, Oellért, Bristol, Palace és a Continental szállodák. Állandó ügyelet ezeknél a táncoknál nem lesz, a főkapitányság azonban gondoskodott az idő- kénti ellenőrzésükről. Az egyesületek és klubok — amennyiben erre az alapszabályaik módot nyújtanak — egyesületi, illetve klubhelyiségeikben rögtönzött táncot szintén rendezhetnek anélkül, hogy erre külön rendőri engedélyt kellene kérniök. Azonban belépti, vagy burkolt címek alatt (pl. ruhatári díj) semmiféle díjat nem szedhetnek, ott csak a tagok, vagy azok közvetlen hozzátartozói táncolhatnak. Ha beléptidíj melett, vagy idegenek meghívásával akarnak táncmulatságot rendezni, akkor esetenkint szabályszerű rendőri engedélyt kell kiváltaniok. Ez a rendelkezés — mint látható — bizonyos védelmet nyújt a nyílt üzletek számára a A közönségnek nem kellett sokáig zúgolódnia, elégedetlenkednie az éjfélutáni tánc betiltása miatt: a belügyminisztert néhány nap alatt sikerült jobb belátásra bírni ebben a kérdésben, úgy hogy már megváltoztatta a tánc ügyében kiadott drákói rendelkezését és megengedte, hogy azokban a szállodákban, melyek az idegen- forgalom szempontjából jelentősen számba- jöhetnek, újra éjfélutáni egy óráig táncolhat a szórakozni vágyó közönség. Az akció tehát sikerrel járt és azok a családok amelyek serdülő leányaikkal egy-egy hangulatos színházi este után a Dunapart, vagy a körút finomtónusú szállodáiban mégsem lesznek kényszerítve arra, hogy éjfélkor bosszúsan eltávozzanak az éttermekből, hanem ezentúl újra kedvükre táncolhatnak, szórakozhatnak egy órával tovább. Általános öröm fogadta a megváltoztatott rendelkezést, mert a nem prononszirozottan vagyonos közönség anyagi körülményeinek megfelelően egy órával tovább megmaradhat a neki kedves miljőben és mert a hatósági rendelkezés megmenti a szolid mulatság után vágyódó lányos családapákat attól, hogy társaságukkal egy-egy lokál pezsgőillatú táncosnőkkel és parkettáncosokkal fűszerezett levegőjében keressék a jókedvet. Az akció gyors sikere főleg annak a megmozdulásnak köszönhető, amelyet a rendelet kiadása után a létérdekeiben fenyegetett zenészek és szállodai alkalmazottak indítottak. Ez a többszáz család kétségbeesetten futkározott minden illetékes tényezőhöz, hogy a régi rend visszaállításával megmentsék exisztenciájukat. Eljártak a belügyminisztériumban, könyörögtek az idegenforgalmi tényezőknél, megjárták a főváros hivatalait, mindenütt sírtak, keseregtek és úgy látszik, hogy ez a szociális szempont is hatással volt a belügyi kormányzatra a sérelmes rendelkezés hatályon kívül helyezésekor. De nagy súllyal esett latba bizonyosan az új rendelkezésnek az a káros következménye is, klubok konkurenciája ellen. Ezek az utóbbi időben ugyanis különböző címeken (például táncdélutánok) oly táncokat rendeztek, amelyen nemcsak a tagok, hanem idegenek is részt- vettek és ilyen alkalmakkor különböző címen díjakat is szoktak szedni. Magyar korcsmák és fogadók a XIII — XVIII. században. Ballai Károly, az ismertnevű szakíró kitűnő tollából nagyon érdekes és szép könyvet kap ezzel a címmel most a magyar korcsmáros, vendéglős, szállodai és kávéházi szakma. Valósággal a szakma történetírója lett ezzel a könyvével Ballai, aki 144 oldalon élvezetesen adja elő, amit levéltárak és magán-okmányok rejtekéből fölkutathatott a legelső magyar fogadókról, a régi italmérőéletről, szokásokról, rendeletekről, a bor, sör és pálinka történelméről Magyarországon, a »kántoros kocsmákról", sarcolásokról és adókról az egykori forgalomról, Buda és Pest korcs- márosairól a XVIII. században, a fogadós-bírák- ról és sok-sok más kedves szakmai érdekességről. A finom papíron, fényűzően, fac-similével, egykori okmányokkal és árjegyzékekkel kiállított könyv igazán büszkesége lehet minden szakemberünknek. Lamp el-kiadásban jelent meg a mű; bolti ára 6 pengő, ipartestületi tagoknak (vidéken is) fűzve 5 pengő, félvászonba kötve 7‘40 pengő, merített papíron nyomva és félvászonba kötve 10 pengő. Megrendelhető ki- adóhivatalunk útján is. hogy az éjfélutáni tánc elmaradása esetén az államkincstár súlyos ezrekre menő vigalmi adótól és luxusadótól esik el. Amikor a szállodások a vigalmi adó ügyében tartott tanácskozásaik után lehangoltan és gyors jóvátételre szinte nem is gondolva, szóvá- tették a főváros urai előtt, hogy milyen perspektíva vár adó szempontjából az államra és fővárosra a legközelebbi jövőben — itt csodálkoztak a legjobban a megváltozott helyzeten és kitűnt, hogy a főváros hivatalosan még nem is vett tudomást a táncrendelet új szabályairól. Természetesen itt sem mondhattak mást az érdekeikben eljáró szállodásoknak, minthogy egyelőre nem tehetnek semmit, miután nem ismerik a belügyminiszternek az ügyben elfoglalt álláspontját. A közönség, a szállodások, a zenészek és a szállodai alkalmazottak hangos panaszaira megmozdultak az idegenforgalmi faktorok is, akik beigazolták a rendelet megalkotó fórumok előtt az éjfélutáni tánc beszüntetésének céltalan é- mosolytkeltő voltát és szintén arra kérték a belügyi kormányzatot, hogy az éledő és pezsgésnek iduló magyar idegenforgalom nagy érdekeire való tekintettel sürgősen engedélyezze ismét a táncot éjfélután egy óráig. A belügyminiszter végül belátta, hogy e miatt az egy óra miatt — mert csak erről volt szó — nem érdemes háborút viselni és ennek a meggondolásnak az eredménye az új rendelet, amely ismét lehetővé teszi az úri közönségnek, belföldieknek és külföldieknek egyaránt, hogy kedvére kitombolhassa magát megszokott társaságában éjfélután egy óráig. Ma már újra lehet látni vidám arcokat a drága éttermekben, jókedvűek a tulajdonosok, a zenészek, a pincérek és meg van elégedve a közönség is, amelyet nem kényszerítenek arra, hogy súlyos százezrekkel vásároljon derűt, felfrissülést, jó kedélyt. Végeredményben tehát senki sem vesztett a régi rend visszaállításán, még a moral sem, 103*. február 30. amelynek szent nevében a belügyminiszter szigorú rendelkezését február 1-én kiadta. »Végső esetben a miniszterelnök úrhozfordulunk“ mondja a kávésipartestület elnöke. Háromnegyed éven keresztül húzódott a táncrendelet elkészítése és a hosszas vajúdás eredménye az lett, hogy a kávéházakban megszüntették a táncot, azaz hagytak egy kiutat, hogy ha valamely társaság előzetesen kér engedélyt, akkor a kávéházban is lehet táncolni, de csak akkor .. . Képzelhető a kávésok felzúdulása erre a táncrendeletre, amely annyit is jelentett, hogy hiába invesztáltak a kávésok ezreket tánchelyiségek építésére és renoválására, a belügyminiszter egy tollvonásával megsemmisítette terveiket és a ‘táncrendelet megjelenése óta a kávéházakban valóban megszűnt a tánc! A kávésok nem akarnak belenyugodni abba, hogy a mai rossz üzletmenet mellett a kávéházak számára szinte nélkülözhetetlen táncengedélyt vissza ne kapják. Hivatkoznak arra, hogy még Szeszlér főkapitányhelyettes annakidején maga is kijelentette, hogy nem ellenzi a kávéházi táncot, ha a táncolok számára külön tánchelyiség áll rendelkezésre. Ezért, mint értesülünk, a kávésok ipartestülete elhatározta, hogy ismét erélyes küzdelmet indít meg a kávéházi tánc engedélyezéséért. Munkatársunk ebben az ügyben beszélt Reiner Mór ral, a kávésipartestület elnökével, aki ezeket mondotta: — Mi csak azt hangsúlyozhatjuk ismételten, nem nyugszunk bele a táncrendelet mostani formájába, minthogy a belügyminiszter úr megígérte, hogy ankéntet hív egybe. Ezt az ankétet azonban eddig még nem hívták egybe. Nem hinném, ha a miniszter úr ankét egybe- hívását engedélyezi, hogy az mégsem lenne meg. A kiadott rendelet rendkívül sérelmes és főleg annak egyik pontja a kávésokra nézve, mert azt mondja, a kávés mint olyan nem kap táncmulatságra engedélyt, holott a kávésipar az az ipar, illetve csak az kaphat kávésiparengedélyt, aki erkölcsileg kifogástalan. — Mindezek után pedig kénytelenek leszünk a belügyminiszter úrhoz fordulni és őt arra kérni, hogy az annakidején megígért ankétet egybehívja és arra, ígéretéhez képest, az érdekelt feleket meghívja. Ha mindez nem sikerülne, végső esetben kénytelenek lennénk magánál a miniszterelnök úrnál is eljárni ebben az igazságos ügyben. Ezután a záróra kérdésére fordult a szó, amely szintén régi követelése a kávésoknak. Reiner erről ezeket mondotta: — Amidőn a táncrendeletet kiadták, akkor kértük, immár ismételten, a záróra felszabadítását. Akkor azt az értesítést kaptuk, hogy a belügyminiszter úr őexcellenciája hajlik a békebeli állapotok felé és ezt inkább sikerülni fog kivívnunk, mint a táncrendelet megváltoztatását. Sajnos, rengeteg utánjárás ellenére ezen a téren sem tudtunk célt érni. Az okot magam sem tudom. Ha igaz az, hogy a belügyminiszter úr hajlik a békeállapotok visszaállítása felé, akkor remélhetjük, semmi akadálya nem lesz annak, hogy rövid időn belül ne legyen záróra. Minthogy ma a zárórakorlátozásnak semmi gyakorlati célja sincs, igazán nem lehet érvet találni a záróra további fenntartása mellett. Annál is inkább, mert a záróra feloldásával nagyon sok munkanélkülit tudnánk ismét foglalkoztatni és ezzel lényegesen enyhítenénk a munkanélküliséget. Országos vásárok. Február 20-án Nagydobrony, Uj- kécske, Enying, az ezt követő hétfőn Vörösmart, 21—24-ig Nyárádszereda, 22-én Lenti, Pecsenyéd, 24-én Sopron- szentmárton, Bodrogkeresztúr, Halászi, Zalavár, Szakács, Letenye, Jászárokszállás,T űrje, Szarvas, Tiszanána, Mernye, Mohács, Szolnok, Nagycsákány, Tüskevár, 24. utáni hétfőn, kedden Szirák, 25-én Csendlak, 26-án Szepsi, 28-án Homokbálványos, Kiskunlacháza, Őriszentpéter. Éjfélután egy óráig szabad ismét táncolni az előkelő szállodákban. A nagyszállodák akciója sikerrel járt. — Visszavették a szállodák az elbocsátott zenészeket. — A kávéházi tánc.
