Vendéglősök Lapja, 1927 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1927-11-20 / 22. szám
2 VENDÉGLŐSÖK LAPJA ■; -*ßz i..,'x nem veri az ablakot s nem szidja a rossz kiszolgálást, mert jól tudja, bogy akárhova megy délben, minden-’ liol rumli van. | Nagyon érdekes típus áz úgynevezett „roitiseríe vagyis a nyárson sült húsoknak a restaurantja. Már a belépésnél megcsapja az ember orrát az a felséges :sülthússzag; mert az élelmes tulajdonos vagy a belépő ajtótól oldalt, vagy a kirakatába helyez el egy „automata“ hússiitő-készüléket. Ugyanis ez nem más, mint egy magas, 3—4 méter széles kályhaszerü' dolog, melyben faszénparázs' izzik vastag rács mögött. A rács előtt a kemence” hosszában nyársok merednek, melyekre csirkék, pulykák, kacsák vagy roostbeef van feltűzve. Ezeket a nyársakat egy kis villanymotor lassú forgásban tartja, amiáltal a hús szép pirosra sül. Mindezt kívülről, az utcáról jól lehet látni. Persze, hogy muszáj bémenni, mert Trtyan gúsztúsosarí £n é?: kL, hogy ha nem éhes is valaki, bizton étvágyat, kap tót Ez a legjobb reklám s a legolcsóbb munkaerő, mert a szakácsnak csgk fel keli Tűznie és később bevennie a húst készen, már szervírozhatja is. Rengeteg nézője is.van a dolognak. Ezzel be is fejeztem a restaurant-típusokat. A jövő év elején néhány szót még közlök az amerikai italtílalomról, amely Senkire nézve sem jő. Közgazdaságilag káros, s ha valami jót el is értek a száraztörvénnyel, amelybe beleestek a jólelkü amerikaiak — az önérzetükbe és a szabadságszerető lelkűkben nagy rombolást tett az. Mindenesetre törvényellenes állapotot, illetve törvényt nem tisztelő állapotot teremtett. (Vége.) Értenek-e a vendéglősök a borvásárláshoz? Egy híres borszakértő razziája a vendéglőspincékben. Burgonyaszesz és rum gyanúja érzik a kóstolókon? — Kiket vádol tulajdonképpen dr. Bernátsky Jenő? A bor áralakulásának természetes és titkos tényezőiről érdekes cikket írt dr. Bernátsky Jenő egyetemi m. tanár a Borászati Lapokban Pest- hidegkútról. Többek közt ezeket: A bor áralakulása főleg a termés mennyiségétől és a fogyasztás mértékétől függ. jó szüretek után a bor olcsó, rossz években drágább. Mióta a monarchia megszűnt és a szerencsétlen külkereskedelmi szerződések következtében a borkivitel többnyire szünetel, azóta olyan olcsón kell a termésünket odaadni, hogy akárhányszor a mívelési költségek alig térülnek meg. Tetemes árjavulásra csak akkor van „remény", ha valami elemi csapásra a termés fele vagy harmadrésze elpusztul. Az 1924. év elején még 2000 meg 3000 koronás borárak voltak érvényben, mert az előző évekből nagy készletfölöslegekkel rendelkeztünk, amelyek annál nehezebben találtak vevőre, minél több sör és gyári pálinkafélék kerültek forgalomba. A nyár elején és közepén azonban a rendkívül esős-ködös időjárás szörnyű peronoszpóra-járványt váltott ki, amely óriási kárt okozott, annál is inkább, mert a szőlősgazdák egy része a peronoszpóra elleni küzdelemben még mindig nem akar tudományos álláspontra helyezkedni. Tehát a borárak hamarosan jó duplájára emelkedtek. 1925-ben országos átlagban szép termés volt ugyan; de 1926-ban először is a téli fagy sok- helyen 30%-ot meghaladó kárt okozott (amiről a felületes szemlélőknek sejtelmük se volt) s utána nyáron ismét a peronoszpóra garázdálkodott. Tehát a borárak ismét felszöktek. Az idén, 1927-ben, május 12-re virradóra, 6 fok hideget mutatott a hőmérő nagyon sok vidéken. Utána még négyszer ébredtünk éjjeli fagyra. Közben az előző évi csekély készletek is megcsappantak. Ennélfogva a bor alapára az 1 pengőt érte el. Hogy jövőre, meg azután milyen borárak lesznek, azt senki előre meg nem jósolhatja. Csak annyi bizonyos, hogy 3—4, vagy 5 millió hektoliter országos terméseredmény esetén a borárak ismét erősen csökkenni fognak. Az eddigiek mind természetes tényezők. A lényegesebb árváltozásokat sokszor előre is ki lehet számítani: főleg az időjárást kell figyelemmel követni, nemcsak a magunk telepén, meg a szomszédban, hanem az egész országban, sőt a kivitel szempontjából egyszer-másszor mégis csak kissé számottevő országokét is. így pl. 1924-ben és 1926-ban már június hó vége felé kimondtam és kifejtettem, hogy a borárak lényeges javulására kell számítani. Számításaim alapjául az időjárás s a meteorológiai jelentések összegezése szolgált. A meteorológiai jelentésekben nem az a fontos, hogy másnapra milyen időjárás várható, hanem az, hogy az előző napokon és heteken milyen időjárás volt. Talán keményen hangzik, de be kell vallani, hogy a szőlősgazdák nagy része az időjárás és a terméskilátások iránt kevéssé szoktak érdeklődni: a maguk telepét ismerik ugyan, de már az országos időjárást és az országos terméskilátásokat pontosan követni alig szokták. Térjünk át a titkos tényező tárgyalására. Csodálkozom, hogy mindenütt hallgatnak róla- Úgy látszik, rajtam kívül senki sem akarja szóvá- íenni. Konkrét, számbeli adatokkal azonban magam sem szolgálhatok. Csak impresszióról szólhatok. A fővárosban és annak környékén különböző pincékbe van alkalmam bepillantást nyerni. A vendéglősök pincéit értem. A bepillantás részemről mindig csak barátságosan történik, sohasem hivatalosan. A benyomásom az, hogy 1924 óta a törvénytől eltérő módon készült borok kezdenek megint tért hódítani. A „Malligand“, meg a „vinalco“ mindenképpen megfelelnek ugyan, de a borok íze és illata, egyéni impresszióm szerint, gyalázatos. A burgonyaszeszt meg a rumot vélem kiérezni belőlük. Mikor rumot mondok, nem a Jamaika szigetén termelt rumra gondolok, hanem a pesti gyárakban készült keverékre. Ahol fehér boron kívül vörös bort is tartanak, ott a kettő között — egyéni véleményem szerint — egyesegyedül csak a színben van különbség. Amikor a vendéglőssel impresz- sziómat közlöm, avval vág vissza, hogy hiszen éppen a szerintem rosszabb, sötétebb színű, édesebb és olajosabb bort szívesebben fogyasztják a vendégei s azonfelül olcsóbban is adhatja, mini a másik bort, amelyeket én kifogástalannak vélek. Tévedni emberi dolog, tehát magam is tévedhetek. De felvetem a kérdést, nem volna-e célszerű a borellenőrzést megreformálni? Amióta a borárak lényegesen emelkedtek, azóta egyik-másik úrnak könnyen eszébe juthatott, a régi időkből ismeretes- módon „olcsó bort" forgalomba hozni. Ha pedig olcsó bor valóban kapható, a vendéglősök szívesen vásárolják, különösen akkor, ha tapasztalatuk szerint a vendégek meg vannak vele elégedve, sőt előnyben részesítik. Tudjuk, hogy a tömegborok fogyasztói kívánságát kielégíteni igen könnyű dolog: színes, édes s olajos legyen a bor s ha rumszaga van, annál jobb. A vendéglősöket alig hibáztatom. Mert a vendéglősök egy része a borok megítéléséhez vajmi keveset ért. A dohos, penészes, törött vagy ecetes bort megismerik. De egyébként a minőségéhez alaposan hozzászólni néha alig tudnak. A legjobb esetben az alkoholtartalmat mérik meg. A szőlősgazdák azonban duplán szenvednek kárt az esetben, ha hamisított borok esetleg valóban forgalomba kerülnek. Egyrészt az árnyomás miatt, ^másrészt a magyar bor hitelrontása révén. Úgyszintén kárt szenvednek azok a kereskedők és vendéglősök is, akik szolid alapon helyezkednek és a kifogástalan minőségű — bár drágább — boraikra méltán büszkék. Mindnyájunk elemi érdeke a borhamisítás lehetősége ellen energikusan állást foglalni s azt úgyszólván csírájában megfojtani. Ismétlem, hogy jogilag elfogááliafó-adatom nincs, .'csak iiftpíesz- szióróT szólhatok. ' • i í- 1 Eddig tart a mindenképpen figyelemreméltó cikk, amely mégsem maradhat kellő mérlegelés nélkül éppen megírójáiíak európai hírű neve “és szakértelme miatt. Nagy kérdés azonban, hogy kiket vádol tulajdonképpen. Bernátsky dr. benne. A termelőket e? Ezek kétségtelenül nagyszerűen kezelhetik a leírt módon a boraikat, de akkor aligha írnák meg a bortermelők lapjában. A közvetítőket és a kereskedelmet? Úgy látszik. Mert a vendéglősöket, a vevőket, mint írja, alig hibáztatja, hiszen szerinte: nem értenek a borokhoz. Mindenesetre kényelmetlen védelem a vendéglősök számára ez a mentségük, különösen ott, ahol Bernátsky dr. csakugyan kóstolgatott és alkalma volt ilyen meggyőződésre jutni. Bármennyire tekintetbe kell is vennünk azonban Bernátsky dr. szakértelmét, még is kételkedünk abban, hogy a vendéglőspincék csakugyan tele volnának a közönség által annyira kedvelt „kezelt borokkal", — pláne olyan mennyiségben, hogy ez már a borárakra is kihatással lehetne. Sőt nem nyughatunk bele a fölkínált mentségbe sem, a vendéglősök bortudatlanságába. Az ország legjobb borszakértőit éppen a ven- déglősi kar adja és ez 90 százalékban kipróbált és képzett szakember. A hiba csak az új elemnél lehet, meg a kontároknál, akik ellen az ország vendéglősi kara is heves küzdelmet folytat. Az Italmérők Egyesülete üdvözölte a miniszter- elnököt. A Bor-, Sör- és Italmérők Egyesülete Elek Artur elnök elnöklésével tartott rendkívüli közgyűlésén foglalkozott a legutóbbi szesztilalmi kérdésekkel. Sebed Dezső főtitkár indítványára elhatározták, hogy e kérdésben foglalt álláspontjáért sürgönyileg üdvözlik Bethlen István gróf miniszterelnököt, Ugrón. Gábor, Kállay Tibor és Désl Géza képviselőket. A felsöházban folytatódik a borcsata. A borkérdés hullámai a legutóbbi szavazással egyáltalán nem ültek el, hanem még sok igzalmat ígérnek politikai és gazdasági életünknek. Az a körülmény, hogy a tárgyalások során fölmerült 16 éves korhatárba — mint igen jó forrásból értesülünk — minden illetékes tényező megegyezett, s ezt mégis 18 évre emelték fel, súlyos izgalmakat érlel a vidéki szőlőtermelők körében. Tudni kell, hogy a szeszkorlátozásoknak a borra való kiterjesztése 380.000 hold tőid termelését és 60—70 millió pengőre tehető évi napszámjövedelmet érint. Van teíiát ennek a kérdésnek igen súlyos szociális fontossága is! Ami ennek a kérdésnek a rendészeti részét illeti, maguk a szőlősgazdák javasolták, hogy a büntetőtörvénykönyvben a részegség súlyosbító körülménynek legyen deklarálva. Ez a kérdés olyan úton haladt, hogy az erkölcsi, rendészeti és termelési érdekek ki lettek volna egyenlítve. A tényleges gazdasági körülmények kell hogy itt döntsenek és számítsanak rá, hogy a Felsőház, ahová ez a kérdés nemsokára kerülni fog, olyan álláspontot foglal majd el, ami eleget tesz a termelés érdekének is. Felkerestük Baross Endrét, a Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesületének igazgatóját, aki kérdéseinkre a következőképp fejtette ki a bortermelők álláspontját: — Az antialkoholista felfogásnak bizonyos fokú demagóg fellépését volt alkalmunk látni és hallani ebben a kérdésben. Az antialkoholisták részéről felhozott érvek csupán túlzások és túlzásokkal nem lehet eredményeket produkálni. Nem felel meg a tényeknek az, hogy 50 liter lenné a borfogyasztás fejenként és évenként, mert hiszen ez esetben 2-5 millió hl. bort kellett volna behozni! — Ami a szesztilalmi törvény leszavazását illeti, én a magam részéről eliez hozzá nem szólhatok, csak annyit, hogy 180 képviselő hiányzott a szavazásnál. Ez mindenesetre olyan jelenség, amit föltétlenül figyelembe kell venni, ha ismerni akarjuk a Ház hangulatát.
