Vendéglősök Lapja, 1927 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1927-11-20 / 22. szám
1027. NOVEMBER 20 VXXXIII. ÉVFOLYAM 22. SIAM A BUDAPESTI HORCSMÁROSOH IPARTÁRSULATÁNAK HIUATALOS KÖZLÖN9E (VESDÉCiLŐ-, szálló-, kávé sir a rí ÉS KÖZGAZDASÁGI SZAKLAP) M. kir. postatakarókpénzt. csekksz. 45.255 Megjelenik havonta kétszer, 5-én és 20-án Előfizetési díj félévre 12 pengő (150.000 K) ALAPÍTOTTA : IHÁSZ OTÖBCÍT HSQBBHniBMMBHBDnBBHMI Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, IX., YIOLA UTCA 3. SZÁM Tele fon szám: „József“ 322—81 Őszintén szólva, nem sokat vártunk a támogatóinktól a fiatalkorúak alkoholmentesílésének a tárgyalásánál a parlamentben, de hogy ilyen tehetetlenek és ennyire informálat- lanok voltak, arra mégse lehettünk elkészülve. Nem kellett ahhoz se szakértőnek, sem alkoholbarátnak lenni, hogy a tervezett törvény hibás voltáról meggyőződjünk és el kell bámulnunk azon a maximális segítségen, amely a 18 éves korhatárt tizenhatra óhajtja leszorítani. Hát ez lenne az egész? A döntő fórumok előtt voltak felszólalók, akik azt mondták, nem minden 18 éves ember lesz mindjárt rablógyilkos, ha egy pohár bort kap a korcsmában. Akadtak olyanok is, akik azt rebesgették, hogy jó ital a borocska, még a halott nagynénik is föltámadnak tőle. Csak olyan felszólalók nem akadtak, akik az igazságos érvek szavaival mutattak volna rá a tervezet lehetetlenségeire és céltalanságára. Miért nem akadt egyetlenegy jól informált szószólónk a parlamentben? Csak egy felelet van rá: mert az összes érdekeltségeinksúlyos mulasztásokat követtek el! Mert futkostak, memorandumoztak és az összes nagy lármában elfelejtettek egyet, a legfőbb érvet a pártfogóink szájába adni! Nem voltak őszinték! Nem mutattak rá, hogy ez a törvény nem antialkoholista törvény lesz, hanem ellenkezőleg, csak: vendéglős-, korcsmáros- és kávésellenes tervezet, amely végeredményében félős, hogy alkoholista rombolásokig vezet! Mert, sajnos, nem az alkoholt tiltja el a 18 évesektől, hanem csak azt, hogy ezt nekik a kimérők kiszolgáltassák! A 18 évesnek nem szabad egy pohár vizesbort adni a vendéglőkben, de otthon, vagy: nem korcsmahelyen hullarészeg lehet a szegény, agyonvédett gyerek, ha valami 60—80 éves asszonyt, vagy embert talál, aki elhozza számára az italokat! Olyan eljárás ez, mintha elrendelnék az ákácfák kivágását, mert öngyilkosok is fölakaszthatják rá magukat! A 18 éves, aki eddig társaságban szórakozhatott, ezentúl a legveszedelmesebb »magán-i vasokra" kényszerül, odasodródik. És minden szakértő tudja, hogy ez a legbiztosabb útja a menthetetlen alkoholizmusnak! De nem is tiltja semmiféle törvény a 18 éveseknek, hogy ne igyanak! Csak a vendéglőst veszi elő, ha italt csalnak ki tőle a 18 évesek számára! Másképpen jogos és szabad az ivás? Sajnos, ezekből a döntő érvekből egy sem hangzott el a parlamentben. Ott, úgy látszik, senkinek se jutott az eszébe ez az egyszerű néhány tény és kevés a remény rá, hogy a felsőházban máskép lesz-e a dolog? Mint legutóbbi számunkban jeleztem, a jobb restaurantokban a burgonyát hajában megfőzve szervírozzák s a vendég szép kedélyesen villára szúrja a megfőtt burgonyát s lehámozva elkészíti magának vajjal, olajjal, avagy ecettel. Sőt néha mustárral is keverik. Úgyszintén a főzelékek legtöbbjét, mint a múltkor is említém, a fenti módon élvezik. Csodálatos, de való, hogy a yankee-ek aránylag nagyon kevés főzeléket esznek; ellentétben a franciákkal, akik egyfajta húshoz 8—10-féle főzelékből álló körítékeket is szervíroznak s inkább lehetne mondani, hogy : körítés feltéttel, mint hús körítéssel, amit esznek. Ennek éppen az ellenkezője az amerikai konyha (már általánosságban véve). Legtöbbnyire csak a hús dominálja itt az étlapokat, mindenfajta hús variálva, mert az amerikaiak részben azt hiszik, hogy csak a hús ad erőt (?) s mivel talán az egész világon Amerikában dolgoznak fizikailag a legtöbbet, munka után egy jókora darab sült hús, úgy látszik, feledteti az egész napi fáradalmakat s az a bizonyos sült hús még a legegyszerűbb munkásnak is megvan az asztalán. De lehet, amit én leginkább hiszek, azért is van ez, mert a hús a legolcsóbb eledel s az amerikai háziasszonyoknak is, meg a restauranttulajdonosoknak is a legkönnyebb a húsokat elkészíteni, mint a nálunk ismeretes étkeket, amelyek jóval több időt vesznek igénybe s aránylag drágábbak is. Ismét visszatérek néhány érdekes amerikai típusú restaurantra, amelyeknek tulajdonosai mint különlegességnek köszönhetik nagy forgalmukat.: Ittvannakpl.a,,ThompsonR. A. Co.“ restaurantjai. Vagy 28 van belőlük New-Yorkban, melyeknek az Mert van egy hatásos és őszinte út azok számára, akik az alkoholtól féltik az emberiséget: hozzák be a teljes alkoholtilalmat, vegyék föl ezt az uraságoktól levetett kabátot, amelyet épp nemrég dobott el Norvégia és amelyből most bújik ki Amerika! De akkor is csak az alkohol ellen hozzák a törvényt, ne az emberek ellen, akiknek keresetet és életlehetőséget árúsít az állam italmérési engedélyek címén, tehát akiknek az érdekeire gondolni jogilag is, erkölcsileg is kötelezve van! (KB.) az érdekességük, hogy nincs ebédlő-asztaluk ......... Fu rcsa, úgye ? Tudniillik nagy, széles fotöjszerű székeik vannak egymás mellé rakva s a fotöj, illetve karosszéknek egyik oldalán körülbelül 35—40 centiméter széles és a székkel egyenlő hosszúságú, kis asztalnak használható, deszkából készült alkalmatosság van. Erre az éhes vendégnek lerakja a gyorslábú pincér a kért dolgokat, hogy azt aztán egy-kettőre elfogyassza a vendég s átadja helyét egy másik éhes embernek. Hogy ez milyen érdekes, azt igazán látni kellene, mikor egy iiyen óriási helyiség zsúfolásig meg van telve. Ott ül a székeken 7—800 férfi és nő. Vagy 10 szék van csoportosítva s egy üres hely, hogy a kiszolgáló nő vagy férfi közöttük elférhessen. Egy széktávolságban vannak a széksorok felállítva, amiáltal állítólag asztal nélkül sok helyet megtakarít a tulajdonos. Ez pedig az igen magas boltbérű helyeken igen fontos. Ugyanilyen asztalnélküli rendszer van a „Thompson Co.“-nak automata-rendszerénél is kombinálva. Itt a következőképpen megy : a „Counter“ (szer- virozóhely) elején üvegben különféle menük vannak tányérra szervírozva s az ára is ott áll felette. Mármost ha valaki akar egy levest, bedob egy 5-centes pénzdarabot, egy borjúsült 25 cent, bedobja érte s egy tésztáért a 10 centet s egy percnyi várakozás után, ahogy a pénz leesik, már az ablakon egy kéz leteszi a kért dolgot egy kis lehajtható asztalkára. Innen a befizető személyesen viszi el a kért dolgokat székéhez s leülve, elfogyasztja azt. Ezáltal megspórolta a borravalót. Természetesen ilyen kiadó hely rengeteg van, úgyhogy a vendég igazán alig vár néhány percet s ha vár is, szép sorba állva, csendesen, Vendéglők* éttermek, büffék az Újvilágban. írta: Lindenberger Antal. V. Akiknek csak a hús ad erőt. — Restaurantok asztalok nélkül. Hogy történik a hússütés? — A legolcsóbb reklám.
