Vendéglősök Lapja, 1927 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1927-02-05 / 3. szám
I02t. február 5. 2 VENDÉGLŐSÖK LAPJA bit ás után az üzletnek folytatólagos nyitva- tartása nem engedhető meg. Pl. valamely kávéháznak reggel 6 óráig volt záróra-meghosszabbítása, azt tolytatólagosan nem tarthatja nyitva azon a címen, hogy 6 órakor van a rendes üzletnyitás. Óh nem! Szabályszerű „zárást" kell csinálnia, a vendégeket el kell távolítania és takarítania, szellőztetnie kell. Csak ezután engedheti be újra a vendégeket. De lássuk a további egészségügyi rendszabályokat. A mellékhelyiségek, különösen a toalett tisztasága igen fontos követelmény. Azt minden héten legalább egyszer fertőtleníteni kell. Megfelelő számú köpőcsészét kell a közönség rendelkezésére bocsátani s azokat gyakran tisztíttatni. A tulajdonos kerülje a vendégeivel való gyakori kézfogást. Belátom, hogy ez a jó magyar szokás a barátság kifejezésére szolgál, azonban akkor, mikor nagyban hozzájárul a betegség terjesztéséhez, mellőzendő. Különös követelmény az alkalmazottak egész- ségügyi állapotára való fokozott felügyelet. Amúgy is tiltva van az üzletben olyan egyént alkalmazni, aki nyílt gümőkórban, másokat ragályozó vagy undortgerjesztő betegségben Mi, szombathelyvidéki vendéglősök és korcs- márosok a budapesti kongresszus előtt tartottunk egy értekezletet, melyen az volt az általános óhaj, hogy valamikép tömörüljünk,szövetkezzünk a minket fenyegető termelőkimérők, továbbá úgy a forgalmi, mint a fogyasztási adók, valamint a záróra stb. mindenféle hivatali szekatúrák ellen állást foglaljunk. Az összejövetel elég impozáns volt, el is hangzottak több oldalról az óhajok, hogy ezeken az anomáliákon segíteni kell. Meg volt a szent buzgalom. Es az eredmény: a Szabariában egy nagyszerű bankett. Menjünk tovább, lezajlott a budapesti kongresszus is, ott is valóságban remekeltek az előadók és a javaslattevők. Szóba hoztak ott minden fajta, a szakmánkat ért sérelmet, csak éppen arról nem volt szó, hogy a hatóságok miért nem respektálják a jogos kívánságainkat? Hogy mit csináljunk, micsoda represszáliákat vagy harci eszköszt alkalmazzunk, vagy miképpen védekezzünk ajolytonos támadások ellen, nem nyilatkoztak. Úgy maradt minden, ahogy volt, nem enyhítettek semmit a helyzetünkön, sem a jogainkat tipró rendeleteket nem változtatták meg. Ugyan miért ? Elsősorban az itt adott okok miatt. Nem is vesznek bennünket komolyan, mert azt mondják, hogy csak azért tartunk összejöveteleket, hogy mulatás lehessen a vége. Másodszor pedig azért, mert hogyan is fest egy korcsmáros- összejövetel. Mindegyikünk tudja, hogy micsoda bajaink vannak és azért meg is jelenik az összejövetelen, de mihelyt hazamegy, már azon van, hogyan konkurrálja agyon a másik szaktársát, hogy csak egyedül ő létezhessen. Szintúgy a városi és falusi korcsmárosok közt fennálló válaszfalak sem omlanak le, pedig ne gondolja az a városi korcsmáros, hogy ő már vendéglős, vagy pláne szállodás! Magasabb régiókban képzeli magát a vidékivel szemben. Nagyon élénk emlékezetemben van még a miniszterelnök egy kijelentése, amit a bortermelők küldöttsége előtt tett, amikor a borfogyasztási adók leszállítását kérték. Azt mondta, ő hajlandó azt leszállítani, csak aztán a korcsmárosok zsebébe ne vándoroljon annak a kedvezménynek az összege! Nemcsak a falusi italmérő vásárol bort, hanem a városi is és bizony ő is csak »korcsmárosnak" van itt deklarálva. szenved. Most különös gondot kell fordítani arra, hogyha valamelyik alkalmazott lázas, influenzás beteg, az gyógyulásáig eltávolíttassék az üzletből. Sokkal kisebb bajt jelent egy két alkalmazott nélkülözése, mintha azok betegen dolgozván, kartársaikat és esetleg a vendégeket is megfertőzik. Azokat az edényeket, poharakat, üvegeket, amelyekben a kiszolgálás történik, lelkiismeretes gondossággal kell tisztántartani. Kellőleg nem hibáztatható az a szokás, hogy alsóbbrendű italmérőüzletekben a poharakat közös vízben egyszerűen csak kiöblítik. Elő van írva, hogy az ilyen poharakat csap alatt, mindig tiszta vízzel kell kimosni. Ezek volnának azok a főbb egészségügyi rendszabályok, amelyek betartását az egészség- ügyi és rendőri hatóságok bizonyára a járványos betegségre való tekintettel fokozottabb módon fogják ellenőrizni. Reméljük azonban, hogy erre való tekintet nélkül az érdekelt szakmák a hatósági rendszabályokon túl- menőleg a fokozott tisztaságra és elővigyá- zatra fognak törekedni s így sehol se lesznek bajok. Persze, hogy az a városi vendéglős, minekutána esetleg több kedvezményben, csoportvédelemben részesül, mint mi vidékiek, azután gondolja magában, mit törődjek én a másikkal? Mik is ezek a kedvezmények? Először is van nekik éjfélutáni 2 órai záróra, ami nekünk csak este 10-ig van. Ott van a rendőrség, akivel esetleges rakoncátlankodó elemek ellen felléphet. Pedig mi is fizetjük azt a rendőrséget! A vidéken, még ha tánczene is van, a csendőrség akkor sem ott tartózkodik, hanem ha már megtörtént a verekedés és rongálás, akkor jön »felvenni a jegyzőkönyvet"! De ezt is csak a másik napon és addig a rosszhiszemű publikumnak ideje van meggondolni magát, összetanult és egészen más vallomást ad le neki, mint a hogy a dolog megtörtént. Pedig ha ott tartózkodna a helyszínen a csendőr, azonnal megtudná akadályozni a bajt, vagy felvenni a helyes tényállást és megszűnnék egyúttal az a közfelfogás, hogy korcsmában minden szabad, sértegetni is és bántalmazni, valamint rongálni is. A törvény előtt aztán mondják, hogy részeg volt és még a korcsmárost tartják bűnösnek és erkölcsrontónak és ezért is üldözik a 10 órai zárórával. Aztán bizonyos nagyságú adósságot korcsmái hitelnek neveznek el a törvényhozók, mintha nem mindegy volna akár ez, vagy akár amaz a hitel! így vagyunk a jogainkkal is. Példának hozom fel, hogyha már a virilisjog az adócenzushoz van kötve, miért nem számít ebben a. fogyasztási, valamint a forgalmi adó. Ugyebár, kedves szaktárs, azért, hogy te ne juthass szóhoz és tárhasd fel a sérelmeidet törvényesnek jelzett fórumok előtt és követelhesd a jogaidat? Azt sütötték ki, hogy ezeket nem mi fizetjük, hanem „a fogyasztók", de ugyanakkor azt mondják ám, hogy »te csináltál évi ennyi és ennyi forgalmat és fizeted a kereseti adót is, az illetéket is". De nem leszállítva, ahogy Ígérve van, hanem felemelve, úgy mint a forgalmi adónak 2°/o-ra való leszállításakor jöttek a felsrófolt átalányok, így többet fizetünk, mint amikor 3°/o-os volt. Vagyis fizethetünk, de védelmünk vagy jogunk sehol sincsen. Pedig annyi agitációs erő egy szakmánál sincsen, mint a mienknél és mégis annyira elnyomva egy iparág sincsen, mint a mienk! És mégis mindezekért csak saját magunkat okozhatjuk. Ehhez hozzájárul az a bizonyos idegen »korcsmárosszellem". Például egy korcsmárosnál van bizonyos számú társaság. Hogy el ne széledjenek, a korcs- máros esetleg fizet nekik bort, de nem csak úgy Isten nevében. Ha ugyanis berugatja őket, akkor duplán felszámítja s a társaság még dicsőíti is, hogy ime, ez aztán korcsmáros! Ellenben a másik, aki korrektül viselkedik, a rövidebbet húzza! Ilyenek miatta mi szakmai becsületünk, bizony mondom nektek, igen szomorú lábon áll. A nagypublikum viszont azt cselekszi meg a korcsmárosokkal szemben, hogy minden lépten nyomon, ahol csak teheti, becsapja — elszökik, letagad és így tovább, a hitelt nem fizeti meg stb. Nem gondolod kedves kartárs, aki így cselekedtél a te pillanatnyi hasznodért, micsoda erkölcsrombolást viszel végbe a társadalomban úgy, mint a kartársaidnál, akik nincsenek ilyen tulajdonságokkal megáldva? Egy kartársamnak mondtam egyszer, hogy ezeket nem tirtom helyesnek, azt felelte, hogy bizony kiki úgy csinál üzletet, ahogyan tud, de ugyanakkor viszont mi értelme van a szövetkezésnek, valamint a kongresszusozásnak? Éppen semmi. Ahelyett, kedves kartárs, helyezkedjünk korrekt erkölcsi álláspontra, valósítsunk meg egységes árakat, azonnali fizetést, hitel- nemadást, mert ha sehol sem kapnak hitelt, aki bort akar inni, az szerez pénzt magának. Követeljük, hogy aki valamit elfogyaszt és csak utólag mondja be, hogy adós marad: minősíttessék csalásnak. Egységes zárórát és szabad zenéltetési és táncmulatsági engedélyek kiadását kellő rendbiztosítással és üzleteink megvédésével! Akkor nem kell az itt említett üzleti fogásokhoz folyamodni, ami lealacsonyító és nem felemelő. Ezért született meg az a törvényszakasz, amely a korcsmái hitelről szól és amilyen egy iparágnál sincs. Ez a törvény örök szégyene marad a szakmának! Ha egy vendéglős sem nyúlna ilyen eszközökhöz, akkor jobban megbecsült volna a mi iparunk is, és azzal együtt személyi megbecsülés is járna. Mert az igen sovány vigasz, amit egy bizonyos birtokos mondott: hogy a parlamentbe nem kell olyan talpig ember, mint a söntésbe. Ezt mi nagyon drágán megfizetjük, mert bizony a hivatali fórumok előtt senkik vagyunk és rólunk és nélkülünk döntenek sorsunk felett. És miért? Azért, mert nincsen egyöntetű fellépés és összetartás a karíársak között és dacára, hogy mi fizetjük az országban a legtöbb adót, de virilis jogunk nincs, még a községi ügyekbe sem szólhatunk bele. Nem is politizálhatunk, ha akarnánk se, pedig politika nélkül sem jogot, sem valamilyen előnyt egy szakma sem érhet el és bizony meg is isszuk a levét annak a nem politizálásnak." A kartársakat az összetartásra kell buzdítani! És ha a hatóságok a sérelmeinket nem orvosolják, akkor nyúljunk bizonyos egyöntetű eljáráshoz, amit már egyszer megírtam ebben a lapban. Hitelt nem szabad adni! És ha a bornagykereskedőknél nem szüntetik be a kismértékben! kiszolgálást, akkor szervezzük meg mi is részvényalapon mozgó, borpincéket bevásárló központunkat és minden szakmabeli ember, valamint a kávésok is, csakis ezekben fedezzék szükségleteiket. Hozzunk egységes árakat, hogy a publikumnak ne lehessen mondani, ha itt nem kapok ennyiért, elmegyek máshova. Egységes zárórát az egész országban! Semmiféle duhajkodást ne tűrjünk zenéltetéskor, az edények után betétet. Vásárlást csak oly boltban eszközöljünk, amelynek nincs palackmérése, pálinkát csak oly cégtől, amely nem árúsít kicsinyben, vagy esetleg állítsunk fel magunk egy közös szeszfőzdét és saját sörgyárat is! Kartársi üdvözlettel Király János vendéglős, Nagy genes, Vas m. Mit vár a vidéki szakma a pestiek támogatásától? Hozzászólás a múlt év eredményeihez. — Mi történik a vidéken ? A programm és az egyetlen megoldás. — Beküldetett. —
