Vendéglősök Lapja, 1927 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1927-02-05 / 3. szám
19257. február 5. VENDÉGLŐSÖK LAPJA 3 Késik a borfogyasztási adó leszállítására vonatkozó rendelet. Nagy a nyugtalanság az érdekeltek között. A borfogyasztási adó leszállításának kérdése huzamosabb idő óta foglalkoztatja az érdekelteket s a választások előtt az a hír került forgalomba, hogy a bortermelés érdekében a jelenleg érvényben lévő adót mintegy 50 százalékkal mérsékelik. A leszállítás iránt nagyarányú akció indult meg s legutóbb a Borgazdasági Tanács ülésén hivatalos részről olyértelmű nyilatkozat hangzottéi, hogy az adóleszállításra vonatkozó rendelet elkészült s csak kiadásra vár. Azóta több hónap telt, mindenki várta a rendelet megjelenését, de, sajnos, hiába. Értesülésünk szerint a rendelet tényleg elkészült, azonban hivatalos részről bizonyos nehézségek merültek fel a leszállítás mértéke tekintetében. A nemrégen kiadott borfogyasztási adó pengő átértékelési rendelet még mindig a 17OOO-es szorzószám alapján készült s így most teljes a bizonytalanság a leszállítás mérve tekintetében. Amint halljuk, a rendeletben foglaltak szerint csupán a szorzószám szállíttatnék le 17.000-ről 14.500 ra s így tulajdonképpen a közvéleménybe kikerült 50 százalékos csökkentés helyett az adómérséklés csak egészen jelentéktelen keretre zsugorodna. A kiszivárgott hírek szerint most újból megfontolás tárgyává teszik a rendeletet, mert a már félhivatalosan beígért 50 százalékos mérsékléssel szemben egy jelentéktelen csökkentés az érdekeltek körében igen kellemetlen hatást váltana ki. Egyébként a borérdekeltségek között a sok huzavona miatt nagy az elkeseredés. Ez a bizonytalanság ugyanis a borkereskedelemben erősen érezteti kedvezőtlen hatását, mert a vendéglősök, korcsmárosok tartózkodnak a vételtől. Kívánatos volna tehát, ha illetékes helyen mielőbb intézkednének a rendelet mielőbbi kiadása iránt. Az italszakma helyzete a Balkán-államokban. Az utóbbi évek gazdasági krízise, csaknem kivétel nélkül, minden országban érezteti hatását, mely nagymértékben az italszakmán keresztül is nyilvánul. Főleg a sörfogyasztás csökkent erősen a múlt sörszezonban, míg a bortermelésnek kvantitatív való visszaesése mindenütt szoros összefüggésben van az idei kedvezőtlen időjárással. a ótlíjtnnk sörfncn/acvfóeo « KC|Jca Ui Wi4ai. Általában az italszakma helyzetéről a Balkán államokban a következőket mondhatjuk. Bulgária. A söripar most éli legnagyobb krízisét. Az elmúlt söridény alatt a fogyasztás egyharma- dára csökkent, úgyhogy a még tavaly üzemben volt 16 sörgyár közül 7 gyár egyelőre beszüntette az üzemet. Ezek szerint 1926-ban csak 9 sörgyár volt üzemben, mely gyárak együttvéve mindössze 75.000 hl. sört tudtak csak az egész ország területén a múlt évi 200.000 hírei szemben elhelyezni. A fogyasztást nagymértékben befolyásolja ama körülmény, hogy a sör ára a bolgár viszonyokhoz mérten nagyon magas. Vendéglősök a sör literjéért 25—30 levát (kb. 13—15.000 koronát) fizetnek a gyáraknak, míg a gyár literenként 6 leva (3000 korona) adót köteles az államnak leróni. EzzH szemben a m. évi bortermelés meglepetésszerű jó eredményt mutat. A szüret idejében a bolgár adóhivataloknál 200 millió kilogramm bor leszüretelését jelentették be. (Bulgáriában a bort kilóra mérik.) Ezen óriási eredmény a termelőket nagy zavarba hozta, mert nem lévén elegendő edényük, kénytelenek voltak a must nagyrészét elkótyavetyélni. A szüret ideje alatt 1 leváért (500 korona) árulták a mustot. Ma a 10—12 malligand-fokos bor en gros ára 5 leva (2500 korona). Meg kell jegyezni, hogy a bolgár bor nem exportképes, s a magyar borokkal kvalitatív össze nem hasonlítható. A bor fogyasztási adója Bulgáriában aránylag nagyon csekély, kg.-kint 75 stotinki (kb. 400 korona). Görögország 1926. évi sörfogyasztása a tavalyival szemben visszaesést mutat. Az 1925. évben a görög sörgyárak össztermelése 180.000 hl. volt, míg az idén ezen mennyiséggel szemben csak 130.000 hl.-t termeltek. Ha tekintetbe vesszük, hogy Görögországban a forró nyár átlag 10 hónapon át tart, ezen 30% os visszaesés eléggé komoly. Az okot itt is a sör drágaságában kell keresni. A fogyasztási adó literenkint 4 drachma (3.500 korona), azonkívül a termelés nagyobb költséggel jár, mint más országban, mert a gyárak a malátát importálni kénytelenek, s a maláta magas vámmal van sújtva. A m. évi bortermelés eredménye 10%-kal gvengébb volt az előző évek átlagos termésénél. Minthogy a kereslet eléggé élénk és főleg Hollandia, Belgium és a Skandináv-álla- mok nagy tételekben viszik a görög borokat, az idei árak magasabbak az eddigieknél. Különösen aszúborokban nagy a kereslet, dacára, hogy ezen borok nagyrészét gyárilag állítják elő. Jelenleg 12—13 malligand-fokos borokért 8 drachmát (7200 koronát) fizetnek, míg a nehéz aszúborok (Mavrodaphne) ára 18—20 drachma (16—18 000 korona) között mozog. Ezen árak „cif" bármely európai kikötő állomás értendők. A görög italszakmában számottevő cikk a konyak, melynek szesztartalma jóval alacsonyabb a nálunk ismert borpárlatnál, mindamellett nagymennyiségben exportálták a távolabb fekvő orientális államokba. Ezen konyak-export az idén erősen megcsappant, melynek okát főleg a hirtelen fellépett nagyarányú francia kínálat okozta. VENDÉGLŐKBE pénzbedobásos Z-E-N-E automatákat legújabb tánczenével INGYEN bér nélkül kihelyezünk. CTERNBERG b kir. udvari hangszergyár ^^Budapest, VII.,Rákóczi út 60. Jugoszlávia m. évi sörfogyasztása kvantitatíve 10%-kal esett vissza, dacára a Macedóniában üzembehelyezett új nagy sörgyárnak. A tavalyi 650.000 hl. fogyasztással szemben az idei konzum 600.000 hl.-re csappant. A sör fogyasztási adója mindössze 65 para (800 kor.) literenkint, s a sör ára körülbelül a mi magyarországi árainkkal egyenlő nívón mozog. A m. évi szüret Jugoszláviában is nagyon rosszul sikerült. Az össztermés nem érte el egészen a múlt évek termésmennyiségének a felét. Az okok nagyjában ugyanazok voltak, mint nálunk Magyarországon. Á borárak vidé- kenkint és minőség szerint változóak. O Szerbia és Macedonia területén malligand-fokon- ként Va dinárt (kb. 6000 koronát), míg a vajdaságban (megszállott területen) (70 párát, kb. 8500 koronát) fizetnek. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy az 1926. év gazdasági krízise alatt az italszakma erősen szenvedett, a szakkörök azonban kivétel nélkül erősen bíznak a szakma élénkségének hamaros regenerálódásában. A budapesti szállodák és az idegenforgalmi propaganda. A szállodaadó megszűnésével kapcsolatosan a szállodák és penziók, illetőleg a főváros köz- gazdasági ügyosztálya között megállapodás jött létre, atekintetben, hogy idegenforgalmi illetéket fognak a fővárosi szállodák és penziók a szállodaadó helyett fizetni. A tárgyalások során arra vonatkozólag is megállapodás történt, hogy a szállodák és penziók összesen 200.000 pengő idegenforgalmi illetéket fizetnek a folyó esztendőbe, amely teljes egészében a főváros idegenforgalmi hivatala külföldi propagandáját fogja szolgálni. A szállodások, illetőleg a penziósok ipartársulata most azt kérte a fővárostól, hogy a 200.000 pengő illetéket az egyes szállodák és penziók átalányban fizethessék olyképen, hogy az egyes szállodákra és penziókra eső átalányrészt az ipartársulat határozza meg. A tanács külön ülésében tárgyalta az ügyet és Csupor tanácsnok előterjesztésére a szállodások és penziósok kérelméhez hozzájárult és kimondotta, hogy 1927 január 1-től kezdődő- leg az idegenforgalmi illetéket az ipartársulatok átalányban fizethetik.
