Vendéglősök Lapja, 1927 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1927-02-05 / 3. szám
WXVIII. ÉVFOLYAM 3. SZ4M lm FEBRUÁR S VEÜO»É»l6-, HIÁLLé-, KÁTÉ8IP1BI ÉR KÖZGA2DASÁCÍI SZAKLAP M. kir. postatakarékpénzt. csekksz. 45.255 Megjelenik havonta kétszer, 5-én és 20-án Előfizetési díj félévre 12 pengő (150.000 K) ALAPÍTOTTA: IHÁSZ GYÖRGY Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, IX., YI0LA UTCA 3. SZÁM Telefonszám: ,,József“ 2 2—81 A borravaló nagy kérdését dobták bele a szakmába és a közéletbe az utazók és a pincérek. A vendéglősök, szállodások, kávésok és a szakma üzlettulajdonosai bizony éretlennek tartják a helyzetet és az időt most, ilyen nagy probléma megoldására és éppen az üzletük és tájékozatlan, sőt naiv közönségük védelmére foglalnak állást az erőszakos és gyors elintézés ellen. A kereskedelmi utazók állásfoglalását csak a közönség tartja jelentőségesnek, de egyetlen szakmabeli ember nem tulajdonít neki valami nagy fontosságot. A kereskedelmi utazók lehetnek igen derék és törekvő urak, de nagy tévedés azt hinni, hogy a szállodai, vendéglős és kávésszakma számára különösebb értéket képviselnének. Sőt, egészen ellenkezőképpen áll a dolog. Azok a nagy, százalékos kedvezmények, amelyeket az utazók élveznek csaknem minden szakmabeli üzemünkben, már magukban véve vitássá teszik: üzlet-e egyáltalában az ő szereplésük a mi üzemeinkben? Viszont néhány dícséretreméltó kivételt leszámítva, az utazó urak eddig sem voltak túltengő pazarlással vádolhatok a borravalók kérdésében, a személyzet mindenütt elégedetlen velők és a nagyon is takarékos bőkezűséget „ utazó borravaló" elnevezéssel említi. így mérlegelve a dolgot, — kiderül, hogy az utazók 10- és kávéházban 15 százalékos borravaló-rendszere ezutánra nem borravalóleszállítást, hanem ellenkezőleg: fölemelést jelent. Bizonyos, hogy üzemeink személyzete nagyon megelégedett volna eddig is az utazó urak részéről 10—15 százalékos borravalókkal. És kicsit mosolyognak vidéki és fővárosi szaktársaink az Utazók Egyesületének döntő elhatározásán, hogy: kizárják az egyesületből azt az utazót, aki ezeknél nagyobb borravalót fog adni. Inkább arra volnánk kiváncsiak, kizár- ják-e azokat is, akik ezután is kevesebb borravalót adnak 10—15 százaléknál? Sajnos, erről nem döntött az utazóegyesület. 6000 utazó — szép szám az idegen- forgalomban. Csakhogy ennek a 6000 utazónak legalább annyi szüksége van a szállodákra, kávéházakra, vendéglőkre, mint ezeknek órájuk, mert hiszen az úri házak nem szokták vendégül esedezni őket és ebédre, vacsorára, reggelire ők se szoktak töpörtyűt fogyasztani papírból, rozskenyérrel. Nincs hát sok hálálkodni valónk irántuk és igazán nincs miért respektálnunk őket különösebben, mint a többi vendéget. Állásfoglalásuk tehát ebben a megvilágításban a kellő értéket kapta és úgy is bírálandó el. Ami a közönség többi részét illeti, az más dolog. A többi közönség igazán rászorul üzlettulajdonosaink védelmére. Mert az utazó a legtolakodóbb személyzeti Az influenza-járvány, az u. n. spanyolbetegség itt van hát a küszöbünkön. Ki ne emlékeznék az 1918/19.-éves nagy járványra, amelynek annyi áldozata volt? A külföldi híradások szerint most Európaszerte terjedőben van ez a járvány és, sajnos, hazánkat sem kímélte meg. Miután közveszélyt jelent, a társadalomnak össze kell fognia a hatóságokkal a védekezés tekintetében és a munkából ki kell venniök részüket a vendéglős-, szálló- és kávésszakmáknan és általában az italmérő és árusító üzleteknek is. Ennek a járványnak a tenyésztő talaja, melegágya az emberek tömeges együttléte, márpedig az emberek egy része, különösen a városi lakosság, életének bizonyos részét nyilvános helyiségekben, szállókban, vendéglőkben és kávéházakban éli le. Bizonyos, hogy ehhez a mostani nehéz lakásviszonyok is hozzájárulnak. Ennek óriási jelentősége van a városok egészségügyére különösen most, amikor a járvány fenyeget. E helyiségek zsúfoltsága, látogatottsága, a szeszes italok mértéktelen élvezete és a sűrű dohányfüst mindmegannyi alkalom lehet az influenzás betegségek terjesztésére s így nagy feladat várnak ezen üzletek tulajdonosaira, hogy a lehetőséghez képest minden rendelkezésükre álló eszközzel a bajt leküzdjék. Ha valamikor, úgy különösen most, be kell tartaniok azokat az egészségügyi rendszabályokat, amelyek rájuk, illetőleg üzleteikre nézve elő vannak írva és nemcsak azért, mert ezek a rendszabályok büntetéseket tartalmaznak a mulasztókra nézve, hanem lelkiismereti kérdésből és saját, valamint családjuk jól felfogott érdekében is. Időszerűnek látjuk tehát az állami italmérési jövedékről szóló 1921. évi IV. t.-c. felhatalmazása alapján kiadott 502/1922. népjóléti miniszteri rendeletben előírt közegészségügyi rendkísérletezést is szemrebbenés nélkül tudja visszautasítani a 10 százalék kifizetése után, neki nem derogál, de a nagytársasági ember kényelmetlenül érzi magát, ha észrevétetik vele, hogy bár jogtalanul, de várnak tőle még valamit a 10 százalékon felül. És ez óhatatlan. Igen helyes tehát a szállodák, vendéglők és kávéházak elutasító, vagy legalább is óvatos magatartása a 10—15 százalékos borravalórendszerrel szemben, amely más időben és más viszonyok közt lesz megvalósítható igazságosan. I szabályok felelevenítését, mert meg vagyunk győződve, hogy legalább ezen szabályok pontos és lelkiismeretes betartása már magában megfelelő védekezésül és eszközül szolgál a spanyol influenza terjedése ellen. Az előírt elemi közegészségügyi négyparancsolat a következő: Minden kimérés céljára szolgáló helyiséget és az azzal összefüggésben lévő udvarokat állandóan tisztán kell tartani, a helyiségek falait évente legalább egyszer ki kell meszelni vagy festeni, a padlóját minden héten legalább egyszer fel kell súrolni, a helyiséget magát pedig naponkint legalább kétszer ki kell seperni és szellőztetni. Most legfontosabb a seprés és különösen a szellőztetés. Ezeknek egyszerre kellene megtörténniök. Közegészségi szempontból eléggé nem kárhoztató az a rendszer, különösen egyes kávéházakban, hogy napközben több ízben, akkor, mikor a helyiség tele van vendéggel, szellőztetés nélkül sepernek. Ilyenkor az történik, hogy a baktériummal telített por és piszok a padlóról felszáll. Ez az elképzelhető legkárosabb eljárás és rosszabb, mintha egyáltalában söprés nem történt volna. Söpörni és egyszersmint szellőztetni tehát több ízben és oly időszakokban szükséges, mikor a legkevesebb fogyasztóvendég tartózkodik az üzleti helyiségben s azokat is célszerű, saját érdekükben, távozásra felszólítani. Közveszély esetén a közönség ennek szükségességét meg fogja érteni és remélhetőleg szívesen alkalmazkodik a változott viszonyokhoz. Az üzlettulajdonos, családtagjai és alkalmazottai foglalkozásukat üzleti helyiségükben űzik, kora reggeltől késő éjszakáig ott tartózkodnak, tehát nemcsak a közönségre, hanem saját magukra is tekintettel kell lenniök. A szellőztetéssel és takarítással kapcsolatban meg kell említenem, hogy zárórameghosszabAz influenza-járvány és a vendéglő-, szálló- és kávésszakmák. Egészségügyi rendszabályok. — Négy parancsolat. — Mi a tennivaló és mi a káros ? Irta: v. dr. Csató Béla r.-kapitány.
