Vendéglősök Lapja, 1927 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1927-08-20 / 16. szám
1927. augusztus 20. VENDÉGLŐSÖK LAPJA 7 AmeriKai vendéglótípusoK. (A V. L. munkatársától.) Newyork, július. A szesztilalom és a sajátos amerikai viszonyok a vendéglők minden fajtájára különleges bélyeget nyomnak, amit az újonnan érkezett európai ember kezdetben meglehetősen kényelmetlennek érez. Az alkohol eltiltása arra kényszerítette ezeket a vállalatokat, hogy üzemüket az eddigitől elütő alapra helyezzék. Nyerni most már nem az erős bor- és likőrfogyasztáson, hanem kizáróan csak az ételeken lehet. Itt aztán számolni kell a magas amerikai munkabérekkel, amik meglehetős erősen terhelik az ételek árait. Ebben azonban a vendéglősöknek nagyon a segítségére van egy amerikai sajátosság. Az amerikai ember nem szeret órák hosszat az asztalnál ülni, társalogni és újságokat olvasni. Kevés kivétellel mind azt akarja, hogy gyorsan szolgálják ki, az eléje tett ételeket az avatatlanokat megdöbbentő hirtelenséggel gyűri le, fizet és távozik. A vendéglős nincs ráutalva, hogy tágas termet fizessen, amely európai szokás szerint szükséges volna, hogy a hely jövedelmezőségének megfelelő számú dinéket adjon el. A vendégek gyors tempóban váltják föl egymást és így kisebb helyen is nagy forgalom érhető el. Egy-egy pincér ezért is többnyire csak kevésszámú asztalt szolgál ki, ezt azonban nagyon gondos módon és állandóan. Az amerikainak őrült szökésekkel iramlik az idő és nincs rá kedve, hogy egy részét vendéglőben vesztegesse el. Ha késedelmeskedő a kiszolgálás, akkor a tulajdonos a nagy versenyben hamar becsukhatja boltját. Nem csoda tehát, hogy a pincérekből kisajtolja úgyszólván az utolsó csöpp vérüket. Kedélyességet persze ilyen körülmények közt alig találni valahol. Az embernek a pénzéért hallatlan fényűzést nyújtanak, pompás berendezésben gyönyörködtetik, az asztal csak úgy görnyedezik az ezüsttől, virágtól és legfinomabb damasztterítőktől, de bele kell mindenkinek törődnie abba, hogy az elegáns feketébe öltözött pincérek olyan száguldó ütemben szolgálják ki, hogy a tányért elkapják előle, alighogy éppen az utolsó falatot lenyelte. Fogás fogás után kerül a legpontosabb módon az asztalra és az embernek nincs még lélekzetvételre se szabad perce. Még a jobb vendéglőben és szállókban játszó zenekarok is ehhez a tempóhoz igazodnak. Szünet nincs. Két-három óra hosszat egyik nóta követi a másikat, gyakran egy jazzslágert egy komoly koncertdarab. És ezeknek a vendéglőknek az emberei megkívánják ezt az iramot. Állandóan változásra, új eseményekre áhítoznak, gondolataik ugrásszerűen térnek egyre újabb dolgokra. A diner ára a vendéglő fekvése és berendezése szerint 7 cent és öt dollár közt váltakozik. Bár az amerikai ember általában nem szívesen ad borravalót, mégis fönnáll ezekben az üzemekben a borravaló rendszer. A borravaló-rendszer tíz százaléka a fogyasztásnak, de legalább tíz cent. Az amerikai sok vajaskenyeret eszik étkezés közben és azért az asztalról sosem szabad hiányozni a vajnak, de meg jeges víznek sem, amit a burboy (pikkolo) folyton újít. Néhány külön, erre berendezkedett vendéglőben diner közben táncolni is lehet. Kirándulóhelyeken, ahol 200—300 ember étkezik egyszerre, van úgy gyakran, hogy az ember csak számot kap és egy előcsarnokban várja be a sorát. Tíz-húsz perc múlva bekiáltják a számát és akkor nekiülhet az ebédnek. Alig ül le valaki, röpül feléje a sok burboy kenyérrel, vajjal és jeges vízzel, eléje terítik az ételjegyzéket és a pincér kivont ceruzával türelmetlenül lesi a megrendelést. Nem marad egyéb hátra, mint amerikai ügyességgel hamarosan legyűrni az ebédet. Alkalmazottak és munkások kisebb vendéglődet vagy eafeteriákat frekventálnak. Ezek elvben ép olyan rendezésűek, mint a nagyvendéglők, de a diner náluk csak 50 cent, mert a mellékutcában olcsóbb a boltbér, a tulajdonos maga szolgál ki, stb. A kocsmáknál jobbak azonban mindenesetre a cafeteriák, azaz olyan vendéglők, ahol a vendég maga szolgálja ki magát. Itt az asztalokon nincs terítő, az ember az asztal ragyogóan fényesre csiszolt zománcfelületén eszik. A tisztaság nagy. Két rendszer van. Az egyiknél az ember beléptekor cédulát kap, amelyen különféle számsorok vannak. Ezzel aztán odaáll a többi közé a hosszú büffék mellé, amelyeken végtelen választékban a legegyszerűbb ételtől a legfinomabb csemegéig minden van. Melegítőkkel és hűtőkkel állandóan mindent melegen, illetve hűtött állapotban tartanak. Az étel elfogyasztása után az illető osztály elárúsítója a cédulán kilyukaszt egy számot; a pénztárnál aztán le kell fizetni a kilyukasztott számok összegét. A másik rendszer szerint a vendégek hosszú korlátok közt haladnak el a büffék mellett. Egy alkalmazott egy pénztárautomata segítségével rányomja a kártyára az egyes ételek árait és a végösszeget, ezt aztán ki kell fizetni a terem elhagyásakor. Mivel mindenki maga viszi a büfférőí tányérjait és evőeszközeit az asztalához, elesik a borravaló. A rezsi is olcsóbb, mert a tulajdonosnak nem kell pincéreket tartania. Azért a bőséges ebéd itt is bekerül 50 centbe. Sok amerikai inkább megy cafeteriába, mint a legjobb vendéglőbe, minthogy az önmagukat való kiszolgálás révén ők szabhatják meg az étkezés ütemét. A finomabb cafeteriákban az evőeszközökhöz készenlétben vannak kosarakban finom vászonszalvéták is. Az elegáns asztalokon tükörsima üveglap van, ezen sokkal tisztábban ehetni. A székek is nagyon modernek. Zenekar is játszik, ami a rideg keretben mégis valamelyes hangulatot teremt. Van még egy fajtája a vendéglőknek, de ma már inkább csak a vidéken: a lunchroom. „Bár“-szerű. A vendégek magas székeken ülnek a patkóalakú asztalsor körül. A kiszolgálóknak lehet egyúttal fizetni is. Borravaló nincs. Ezért a szegényebb osztálynál nagyon kedveltek és még most is nagy szerepet játszanak a köz-ellátásban. Egész életére biztosította a kosztját. Egy londoni részvénytársaság, mely több nagy szállót s mintegy száz vendéglőt mond magáénak, eredeti szerződést kötött a minap. A másik szerződő fél 5000 font sterling lefizetése ellenében megszerezte magának azt a jogot, hogy amíg él, London legnagyobb éttermeinek egyikében étkezhetik a társaság költségén naponta kétszer. Az éhség ellen ilyképpen bebiztosított ember negyvenéves s az orvosi vizsgálat megállapítása szerint teljesen ép és egészséges. Kávéházi és éttermi üzemmel kapcsolatos társulati helyiségünk részére megfelelő üzletvezetőt keresünk. Feltételek megtudhatók és ajánlatok küldendők az alanti címen: Kereskedelmi Társulat főtitkára Nádor Gyula, Szolnok. Eladó bor. Nagyobb mennyiségű kitűnő hegyi bor, fehér és siller, kisebb tételekben is kapható Schmidt Jozefin bortermelőnél, Kisjakabfalván, posta és vasútállomás Villány. ,,Eredeti HÖBE“ Oranzsád-ja (nem esszenciás árú) époly kitűnő, mint az „Eredeti Höbe“ likőr HOBÉ DAMASE és Tsa r.-t. Budapest, VI., Lomb ucca II. sz. Telefonszám: 918-03 Kapható minden vendéglőben! Or. Lncslcs Ilin is iimllHiri lfíptJJIgnioz.sá VendéglősárúKban specializált vállalat, ajánlja magát a tisztelt vendéglős urak nb. figyelmébe. 2798/1927. Gyönk község elöljárósága. Árverési hirdetmény. Gyönk község elöljárósága, a községi képviselőtestület 54/1927. számú határozata folytán közhírré teszi, hogy a Gyönk községi egyemeletes nagyvendéglőt 1928. évi január 1-től 1932. évi december 31-ig terjedő 5 évre 1927. évi szeptember hó 3-án d. u. 2 órakor Gyönk községháza tanácstermében nyilvános szóbeli árverésen bérbe adja. Árverési feltételek a hivatalos órák alatt a jegyzői irodában megtekinthetők. Gyönk, 1927. augusztus 8.
