Vendéglősök Lapja, 1927 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1927-08-20 / 16. szám
8 VENDÉGLŐSÖK LiPJi 1937. augusztus 30, „Francia konyha“ — „Magyar konyha.“ A Magyar Szakácsok Önképző Köre néhány év előtt résztvett a Prágában rendezett nemzetközi szakácskiállításon és ott a franciák mögött a második díjat nyerte el. A bizottság döntése nem volt igazságos. Naponta átlag ötvenezer ember látogatta a kiállítást és ezek legnagyobb része a magyarok csarnoka előtt tolongott, akik egyedüliek voltak abban, hogy műhelyükben a közönség szemeláttára mutatták be szakácsművészetük fejlettségét. A kiállítás eredménye az lett, hogy Franciaországban mindenütt magyar szakácsot keresnek. A Magyar Szakácsok Önképző Köre a jövő sikerének biztos reményében vesz részt a legközelebbi nemzetközi szakácsművészeti kiállításon. E célból törekvéseinek pártfogót keresve, megválasztotta tiszteletbeli tagjává dukai Takách Géza országgyűlési képviselőt és kedves külsőségek között nyújtotta át az erről szóló díszoklevelet. Az egységes párt kitűnő háznagyának láthatólag jól esett a megtisztelés. A küldöttség szónoka a magyar konyha hatalmas karrierjéről szólva, megemlékezett Széchenyi István grófról, mint aki — felismerve a haladás előfeltételeit — már a Nemzeti Kaszinó alapszabályaiba is felvétette, hogy a főszakácsnak franciának kell lennie. Ezidőtől kezdődik az igazi magyar konyha- művészet kultúrája, amelynek eredménye az, hogy szakácsművészetben nemhogy importra szorulnánk, de tehetségesebbnél tehetségesebb erőket tudunk exportálni. Dukai Takách Géza kedves közvetlenséggel mondott köszönetét. A korcsmárosné tolvaja. Nagykanizsáról írják: Ifj. Krúdy István 28 éves balassagyarmati születésű asztaloslegény egyik nap betévedt Zalaszántó község korcsmájába, amelynek egy özvegyasszony a tulajdonosa. Krúdy István úgylátszik imponálni akart az özvegyasszonynak, mert nagyban adta a bankot, főszolgabírósági írnoknak mutatkozott be — és bort kért. Az asszony nem akarván leültetni „úri vendégét" a parasztivóban — beinvitálta a saját szobájába és ott szolgáltatta fel a megrendelt bort. De alig maradt magára a Krúdy, körülnézett a szobában és az előzékeny korcsmárosné pénztárcáját kilopta a szekrényéből 265 P tartalommal, azután el- köszöntött. Özv. Deiszinger Ferencné azonban észrevette a „főszolgabírósági írnok" működését és átadta a csendőrségnek. A nagykanizsai törvényszék szüneti tanácsa hét hónapi börtönre ítélte minap a tolvaj asztaloslegényt. Reflektorokkal vadásszák a kecskebékát a Debrecen melletti vadvizeken. A Debrecen környékén lévő vadvizekben és a hortobágyi halastavakban néhány év óta egyre nagyobb termékenységgel szaporodtak el a kecskebékák. Az esőre hajló időt nagy karatyo- lással köszöntő békáknak ez a szapora inváziója új sportot és új kereskedelmi ágat teremtett: a békavadászatot. Bármily valószínűtlenül hangzik, a debreceni és hortobágyi kecskebékák Nimródjai élénk kereskedelmet folytatnak a vadászzsákmánnyal. A külföldi fiziológiai intézetek és orvosegyetemek, ahol viviszekciós célra használják fel a békát, állandó vevői annak a néhány békanagykereskedőnek, akik rendszeresen és nagy apparátussal vadásszák a békákat és fű, meg moha közé csomagolva, 50-es, 100-as csoportokban exportálják a kecskebékát, darabonkint 8 filléres áron. Amióta megnövekedett a jóhírű hortobágyi kecskebékák iránt mutatkozó kereslet azóta a békavadászatot modernebb alapokra fektették. Éjszakánkint reflektorokkal világítják meg a vadvizeket és halastavakat s a fénytől bódultán egybesereglő békákat tömegesen és könnyedén fogtíossák össze. Az egyik hortobágyi kecskebéka-fő vadász szerint eddig évente 30—40.000 békát exportáltak, de ez az üzletág egyre szélesbül, mert a külföldi, főként a német egyetemeken már hors concours áll a debrecenvidéki kecskebékák kelendősége. HOGYHA MINDIG ISSZA.EGÉSZSÉGÉT S PÉNZE EGYRÉSZÉT JUTALOMKÉNT KAPJA VISSZA. GYÁRTJA A FŐVÁROSI SÖRFÖZÖ Rí. KŐBÁNYÁN. A gyomor művészete. Gaston Leroux a francia Ínyencekről értekezik. Megállapítja róluk, hogy utóbbi időben hanyatlanak. A gyomor művészete — úgy látszik — nem a huszadik századé. Annak idején ismerte a cár szakácsát is, aki sokkal jobban be volt avatva az államtitkokba, mint bármely diplomata. Ma a Ouai d’Orsay-n a miniszter után legfontosabb személyiség Aristid Briand szakácsa. Egyébként Párizsban ma is elég sok műkedvelő s hivatásos Ínyenc él. Ezek társaságokat és köröket alkotnak, hogy fölhajszolják a szemenszedett ételeket. Legnevezetesebb két ilyen társaság: a Százak köre s az ízlés akadémiája, melyet Brillat Savarin tiszteletére alapítottak. Ennek az élén két kitűnően evő író áll: Albert Thibaudet és Curnonski. A társaság őrködik a párizsi vendéglők színvonala fölött, azon van, hogy a régi hagyományokat, a kitűnő mártásokat, aprólékokat ne hanyagolják el s a mai nemzedék méltó legyen őseihez. Olykor, ünnepélyes alkalmakkor, lerándulnak vidékre, főkép Dijonba, ahol óriási lakomákat csapnak. Itt valóságos ételkiállítások vannak, roppant sonkák, vadak, csodálatos halak, melyek villámvonaton érkeztek a tengerpartról. Lyon is verseng a konyhaművészetért. Utóbb ez a társaság a Francia- országot járó túristák használatára külön ételkalauzt adott ki, a gyomor Baedecker-é.t, mely gondosan fölsorolja, számon tartja azokat a helyeket, ahol kitűnően lehet enni. Az újabb írói nemzedék nem sokat törődik az evéssel. Cocteau az asztalnál folyton beszél, Mac Orlan észre se veszi, hogy megebédelt, Cendrars nem Ínyenc. Egyedül a százkilós Henry Béraud szeretne még bőségesen enni, de ma már mérsékli magát, fél a „kövérek vél tanúságától". Általában nincs olyan francia, aki méltó volna a legendás őshöz: Gargantuá hoz. A pincérből lett lord. Érdekes jogi vita támadt az angol nemesség köreiben a nemesi címek jogszerű viselése fölött. Angliában igen nagy a nemesi címek száma és ezeknek a címeknek a jogosult viselését megállapítani nem könnyű tudomány. Megesik, hogy egy-egy büszke cím mögött egy közönséges Smith vagy Brown rejtőzik. De, mint a College Harald legutóbbi döntése kimondja, ezek is háborítatlanul viselhetik a címűket, ha nem húznak hasznot belőle, vagy ha világosan be nem bizonyul, hogy nincs joguk a cím használatára. Szóval a bizonyítás nem őket terheli. Nemrég valaki felbukkant Londonban» aki lord Loftusnak nevezte magát és kijelentette, hogy ő Ely marquis törvényes fia. A Burkes Peerage és a Debretts Peerage tanúsága szerint, Graham John Wellington Henry volt, utód nélkül halt meg. Mindez nem akadályozza emberünket abban, hogy csökönyösen ragaszkodik a lordságához, sőt még a lordok házába való fölvételét is kérje. Csak annyit koncedál, hogy éveken át pincérkedett és csak később szerzett tudomást marquis címéről. A lordok háza elutasította ugyan kérésével, de a College Harald megadja neki azt a jogot, hogy továbbra is lordnak tituláltassa magát. A régi arisztokráciát és főkép az igazi Ely marquist felháborította ez az ítélet. S így csak természetes, hogy az ó és új, meg legújabb nemesség közt igen hűvös a viszony, pláne, hogy köztudomású a nemesi címeknek úgyszólván meghatározott taksa ellenében való vásárolhatósága. A taksát a nemesi oklevél kiállításáért kell fizetni, ami báróságnál 330, viscount címnél 430, grófi címnél 755, marquisnél pedig 1000 font. Az amerikai konzervkirály halála. Chicago híres milliomosainak egyike, Armour Jonathan Ogden Londonban hosszabb betegség után meghalt. Armour Philip Danfornak, a róla elnevezett konzervgyárak alapítójának volt a fia, de azok a milliomossarjak közé tartozott, kik nagy képességekkel megáldva, hatalmasan gyarapították apjuk örökségét. O volt az amerikai húströszt mostani feje. A trösztök ellen harcoló Russel Edward, Amerika legkiválóbb újságírója, a világ legnagyobb üzletemberének mondotta, ki még Rockefellernél is nagyobbszabású üzleti szervezetet alkotott. Ki nem hallott az amerikai húströszt nagy üzleteiről, melyek egy időben, nem is oly nagyon régen, kihívták maguk ellen Amerika tröszt- ellenes közvéleményét. Upton Sinclair egyik szenzációs regényében terjesztette a világ elé a húströszt ügyeit és az amerikai húsfeldolgozás borzalmait. Sinclair, mint a kormány vizsgálóbiztosa, 1916-ban szerzett tudomást a chicagói nagy tömegiparban s kiilönösena húströszt körében uralkodó visszaélésekről s vizsgálatainak eredményeit Roosevelt elnök politikailag alaposan kiaknázta. Armour Ogden azonban nem tartozott Amerika tizenkét legnagyobb dollármilliomosa közé, de egyetlen leánya méltán tarthatja magát az újvilág egyik leggazdagabb örökösének. A dollármágnások legnagyobbjainak üzletkörébe tartozott, épp úgy, mint James J. Hill, ki az északnyugati vasutakat tartotta kezében s mint a Vander- biltok, a Gouldok, az Astorok, mint Thomas F. Ryan. Ezeknek mindegyike nagy hatalmat jelentett a maga körében éppúgy, mint ő is a Beef-Trust birodalmában. Armour J. Ogden Milwaukeeben született s hatvannégy évet ért meg. Egy szállodai szolga kifosztotta a vendégek bőröndjeit. Ez év május havában az egyik előkelő fővárosi szálloda igazgatósága feljelentést tett a rendőrségen, hogy ismeretlen tettes behatolt a szálloda elsőemeleti 8-as számú szobájába és az ott lakó Gaedler Károly német mérnök bőröndjét felfeszítette és kétszáz aranymárkát kilopott belőle. A rendőrségen széleskörű nyomozást indítottak a szállótolvaj elfogatása érdekében s rövidesen sikerült a tolvajt Cserge Antal Miklós szállodai bérszolga személyében elfogni, aki a rendőrségen tett vallomásában .elmondta, hogy május 15-én este, amikor a szálló elcsendesedett, ellopta az összes szobák ajtajának nyitására szolgáló főkulcsot és azzal behatolt Gaedler mérnök szobájába, azután felfeszítette az ott talált hatalmas útibőröndöt és kilopott 200 aranymárkát, továbbá éitékes toalettcikkeket. A királyi ügyészség vádja alapján a büntetőtörvényszék Valentin-tanácsa minap vonta felelősségre Cserge Antalt, akit lopás bűntette miatt hathónapi börtönre ítélt. Az ítélet jogerős. Aki fagylalt után ecetet, húst és cipőkrémet eszik. Szegedről jelentik: Egyik szegedi vendéglőnek érdekes vendégei voltak. Az egyik egy ismert jobbmódú vásárhelyi gazdálkodó, a másik Kurlender István, 41 éves battonyai festő — aki állítólag a világ legnagyobb evője volt. Kurlender leginjencebb eledele a rántotta. 100—120 tojást fogadásból már megevett. Utána 8—10 korsó sört s azután jöhet a jó zsíros ebéd. A tojást, mint előételt szokta fogyasztani s csak azután jön a „komoly" evés. Ezzel a nagyevő emberrel fogadott a vásárhelyi gazdálkodó, hogy egy szuszra három rostélyost nem tud megenni. A fogadási összeg 2 millió korona volt. A híres nagyevő — úgy látszik — elemében volt, mert előételnek először másfélliter fagylaltot kért. — Miután elfogyasztotta, fél liter ecetet öntött magába, tetejébe egy kis doboz cipőkrémet, utána a kefét is le akarta nyelni, de nem találta sehol, azonban megivott utána hat tejeskávét, majd 12 adag vegyes kompótot, négy adag sajtot fogyasztott s rá négy üveg szódavizet ivott meg. Csak ezután jött a három rendes adag bécsi szelet. Természetesen ezzel is végzett. Amikor az utolsó falat is eltűnt a szájában, mosolyogva, halkan, nehogy a vendégek észrevegyék, odaszólt a sápadozó gazdának: — Mi lesz a sült csirkékkel, Jenő bácsi ? A gazda, aki egyik csodálkozásból a másikba esett, gyorsan tortát rendelt. Ebből lement 12 adag, de a sült csirke nem jelentkezett. Hogy éhségét csillapítsa, félliter ricinus olajat hozatott magának s egy üveg szódával megitta. Végül 3 darab 2 kilós sárgadinnyét és 2 darab 3 kilós görögdinnyét evett meg. A vásárhelyi gazda — úgylátszik — vagy elrémült, vagy tengeri betegséget kapott a nagyevő mutatványaitól, mert se szó, se beszéd, fogta a botját, kalapját s otthagyta a vendéglőt a nagyevővel együtt. Kávéházi cukormaradékok. Az S.-beli „Schloss- kaffee"-ban gyakran megfordult egy ott vendégszereplő híres színész. A fővárosból azt a szokást hozta magával, hogy kutyáját azzal a cukorral etette, amelyet a már eltávozott vendégek meghagytak. A főpincér néhány napig' nemes önuralommal nézte ezt a játékot. Mikor azonban a híres vendég ezzel a szokásával nem hagyott fel, úgy vélte, hogy az üzlet érdekében közbe kell lépnie. A legközelebbi alkalommal csendes figyelmeztetéssel kísérletezett, de mikor az illusztris úr nem is hederített rá, erélyesebb lett. Végül egyszerűen megtiltotta a vendégnek, hogy a cukrot, amely nem az övé, széjjelosztogassa. „Mi köze Önnek ehhez" ? — kérdezte a színész rendíthetetlen nyugalommal. „Talán az Öné, vagy az Ön üzletéé ez a cukor. Hiszen ezt Önök eladták !" Érre minden személyes ellenségeskedés nélkül abban egveztek meg, hogy az ügyet bíróság elé viszik. A bíróság a következőképpen döntött. A panasz elutasíttatik. Megokolás : A cukor többé nem a kávés tulajdona, minthogy ő eladta. A vevő otthagyta anélkül, hogy tulajdonjogát gyakorolta volna rajta, lemondott róla. Már a régi rómaiak találták meg a hasonló esetek megoldását, még pedig ebben a mondatban: „Az uratlan dolog azé, aki azt elfoglalja." A kutyakedvelő úrnak volt tehát igaza: azt tehette az „uratlan" dologgal, amit akart és így a kutyáját is etethette vele. Okos ember ha vendéglőt venni vagy eladni akar: a „Vendéglősök Lapjái(-ban hirdet! | Sörcsapok, szerelvények, iavítáSOk “,ika Rézárúgjár, Budapesti Mm ■ **■*"*“*■*■ VII., Kazinczy ucca 47. Telefoni József 128-27 | Örkényi saját termésű BORAIMAT Map pincébe hoztuk. Termelési árban FA pif A kereskedői rezsi elejtésével árusítom. ■ Jr esti IX., 1 0 Ferenc kari 2, (Rédaj ucca sarok) 1LADAR, bortermelő Telefon i J. 464-941
