Vendéglősök Lapja, 1926 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1926-05-20 / 10. szám
TESDÉGLŐ*, IZÁLLé*, KÄVKSIPABI ÉS KÖZOAZBASÁftI SZAKLAP 1936. MÁJUS 3«. ÍO. SZÁM BHBHHBHDHBni ww M. kir. postatakarókpénzt. csekksz. 45.255 Megjelenik havonta kétszer, 5-én és 20-án Előfizetési díj félévre _ 150.000 korona AL APÍTOTTA IHÁSZ OTÖBGV Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, IX., YI0LÁ UTCA 3. SZÁM Telefonszám: „József“ 2 2—81 A külföld szállodásait Budapestre hívták meg azok, akik a magyar szállóipart képviselték a nemzetközi kongresszuson. Meg is kapták az ígéretet, Budapesten lesz a legközelebbi nemzetközi szállodáskongresszus és bizonyos, hogy ez a dolog nagy lépés lesz előre azon a téren, hogy a magyar főváros végre idegenforgalomhoz jusson és ismertté legyen a külföldi vendégek irányítói, a külföldi szállodák előtt. A közelmúlt is igen sok tanulságot rejt a mi számunkra, hogy hol történtek mulasztások és hogy hol remélhető a gyors javulás. Kétségtelen, hogy Bécs jelenti számunkra a helyzet kulcsát, Bécs most az utolsó állomás kelet felé az Európát járó idegen számára, aki azt hiszi, hogy Bécs után a Balkán következik, piszok és pusztaság, rablókalandok, baksis és semmi látnivaló. Bécs meglehetősen ellenségesen viselkedett eddig Budapesttel és a magyar vidékkel szemben, nagy része van abban, hogy elriadtak tőlünk az idegenek, de ma már mintha más belátásra jutott volna a régi császár- város. Ma már, mint jó üzletfél, kezdi belátni, hogy a nvégállomás“ szerepe nem is olyan kedvező és nem is olyan jövedelmező, mint ha észrevéteti a világgal, hogy rajta túl is van kelet felé még egy európai világváros és van nagyterjedelmű, kulturált vidék, amelyet sokféle szempontból is érdemes meglátogatni. Bécs most már szívesen lesz a nagy „csatlakozó állomás" Budapest felé, hadd legyen ez a „végállomás“. Az jövedelmezőbb és Budapest egyelőre nagyon örülni fog új szerepének is. Még emlékezetünkben van a legnagyobb bécsi szállodák egyikének legutóbb itt vendégségben járt öreg főportása, aki most látta először Budapestet. Kijelentette: 45 évig nem tett mást, mint Bécsben lebeszélte az ő roppant szállodájukban megforduló idegeneket arról, hogy Budapestre merészkedjenek. Nem volt tájékozott, jóhiszeműen csinált mindent — a vendégeinek biztonsága érdekében. Most végre látta Budapestet. Es — csak arra kérne az Égtől még 10 esztendőt, hogy levezekelhesse, amit tett, hogy minden vendégüknek ajánlja Budapest meglátogatását, mert meggyőződött róla, minő tévedésnek volt az áldozata! Erre tesznek majd fogadalmat minden bizonnyal mindazok a szállodai szakemberek is, akik a kongresszus alkalmával vagy még előbb, csoportos látogatásaik révén ellátogatnak majd Budapestre. Ahogy az orvos a legfőbb irányítója a fürdői forgalomnak, úgy a szállodás és személyzete a legerősebben befolyásolhatja az utazgató nemzetközi közönség útirányát is. Budapestnek ilyen barátokra van szüksége, akik ajánlják és akik figyelmeztessék reá a tétovázókat. Erre a legjobb propagandaeszköz kétségtelenül az elhangzott meghívás. Es Budapest idegenforgalmának a föllendülése egyet jelent a többi magyar város forgalmának az emelkedésével is. A környéki, vidéki utazások megismertetik majd az egész magyar vidéket az idegenekkel. Csak rajtunk áll, hogy a nehezen szerzett jó alkalmat el ne mulasszuk végre! A játék és a tánc. írta: Dr. Csató Béla, rendőrkapitány. I. Tiltott hazárdjátékok konkurrenciája szaküzemeinkkel szemben. — Az olcsó és pazar menük titka. — A felelősség és a büntetés. Mi magunk most azzal dicsekedhetünk, hogy történelmi időket értünk meg. Nagy háború zúgott át a világon, oly mérvű, amilyen talán még nem volt. Forradalmak orkánja szántott végig rajtunk, nagy veszteségek értek élőkben és halottakban egyaránt. Trónok omlottak össze, új hatalmasságok támadtak s ellenségeink anyatestünkből lakomáztak. Bekövetkezett minden emberileg mérhető,érték, az anyagi és erkölcsi erők devalvációja. És a minket ért nagy veszteségek következményeként az élettel és vagyonnal való könnyelműség és tékozlás után felütötte fejét a játékszenvedély és a tánc mámora. Gombamódra szaporodtak a titkos és leplezett kártyaklubok. A kaszinók játékra rendezkedtek be. A csábítás minden fegyverével törekedtek, hogy minél több embert vonzzanak a játékasztalok köré. Pedig nem is kellett a csábítás eszközeivel élni. A könnyű vagyonszerzés napjaiban, a tőzsdei konjunktúra idején tolongtak azokba a helyiségekbe, ahol hazárdjátékokat játszottak. A hatóságok szinte tehetetlenek voltak ezzel a lázzal szemben. Mint az ókori görög mithosz hidrája, olyan volt ez a szenvedélyes láz. Ha levágták az egyik fejét, három nőtt helyébe. De a könnyű vagyonszerzés napjai is elmúltak. A nagy fénnyel és pompával berendezett ilyen helyiségek egymásután zártak be, mert a megcsappant pinkajövedelem nem bírta el az egészségtelenül nagy rezsit. Azért még ma is vannak szép számban ilyen helyiségek. Ártatlan, jól hangzó klubnevük cégére alatt továbbűzik a tiltott hazárdjátékokat, a kártyát és a rulettet. Csakhogy most már nagy a konkurrencia közöttük. Azért gondoskodnak arról, hogy minél nagyobb vonzóerőt gyakoroljanak a közönségre. Az ilyen helyeken finom jazz-zene köszönti a belépőt és olcsó áron pazar menű- vacsorákat lehet fogyasztani. A szépen díszített termekben fényes parketten belépődíj nélkül táncolhat az ember. De közben a titkos termekben leemelik a játékasztalokról a térítőt: „Hölgyeim és uraim! Kezdődik a játék." És jaj annak, aki könnyelműen odaül, mert rendszerint igen drágán fizeti meg a tetszőleges mennyiségű kenyér-, cukor- és salátafogyasztással szervírozott olcsó menüt, az ingyen-zenét és táncot. Ezeknek a helyiségeknek létezése üzleti szempontból nem egészen közömbös a rendes italmérőkre nézve, mert itt nagy italfogyasztás van, vendéglői üzemet folytatnak, olcsó és tömeges menüt szolgálnak ki s így a mai megcsappant forgalom mellett számottevő konkurenciát fejtenek ki. Az üzleli tekintetek mellett minket főként büntetőjogi szempontokból érdekel a kérdés, mert ne gondolják, hogy felelősség nélkül lehet ezeket az üzelmeket elkövetni. A közönség rendszerint csak egyes kártyaklubok szenzációs rendőri leleplezéseiről értesül a hírlapok útján, azonban nem kíséri figyelemmel annak jogi következményeit, melyeket a következőkben kívánok ismertetni. Ezek szerint a tiltott szerencsejátékok által elkövetett büntetendő cselekmények oly kihágásokat képeznek, amelyek elbírálása nem a rendőri hatóságok, hanem a kir. bíróságok és első- fokúlag a kir. járásbíróságok hatáskörébe tartozik. Természetes, hogy a megfigyelést, az ellenőrzést és a leleplezést a rendőrség végzi. Lássuk most már, hogy ki és mily mérvben felelős a leleplezett hazárdjátékok miatt. Az idevonatkozó törvényszakaszok (a Btk. 87—91. §.) a következőképpen hangzanak: „Aki nyilvános, vagy a közönségnek nyitva álló helyen szerencsejátékvállalatot tart, valamint az is, aki a vállalkozót a szerencsejáték űzésében segíti: két hónapig terjedhető elzárással és háromszáz forintig (újabb értékmeghatározás szerint hárommillió koronáig) terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.
