Vendéglősök Lapja, 1926 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1926-05-20 / 10. szám
Hogyan játsszák ki a vendéglősöket a termelők, meg a fogyasztók? Indítvány a bortermelők kiméréseinek ellenőrzésére. — Valami a korcsmái hitelekről és a vendéglősök érdekeiről. 3 A közönségnek nyitva álló helynek tekintendő az a magánlak is, melybe abból a célból, hogy szerencsejátékban részt vegyen: bevezetés mellett, vagy anélkül, mindenki bebocsáttatik. Aki a fentebb megjelölt helyiségekben a szerencsejátékban részt vesz: száz forintig (újabb értékmeghatározás szerint egymillió koronáig) terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. Két hónapig terjedhető elzárással és hárommillió koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő az a vendéglős, szálloda-, kávéháztulajdonos vagy korcsmáros, aki bármely helyiséget szerencsejáték űzésére kiad, vagy ilyen használatra átenged. Ha ezek a személyek e miatt a kihágás miatt két ízben már megbüntettettek s utolsó büntetésüktől fogva két év még nem telt el, iparuk folytatásától is eltiltandók. E tilalom legrövidebb tartama egy év, leghosszabb tartama pedig öt év. Szerencsejátéknak tekintetik az, melyben a nyereség vagy veszteség kizárólag a véletlentől függ." A szerencsejátékok legszokottabb eszközei a a kártya és kocka és újabban a rulett. Amint látjuk, a vendéglő-, szálloda-, kávéház- és kocsmatulajdonosokat a törvény külön is kiemeli és bizonyos esetekben az iparjog megvonását is kötelezőleg elrendeli. Megjegyezni kívánom, hogy a törvény által nem tiltott kártyajátékok kávéházakban, vendéglőkben stb. csak az üzleti főhelyiséggel nyílt ajtókkal, egyenes és közvetlen levő helyiségekben engedhetők meg s ott is csak akkor szabad játszani, ha arra a rendőrhatóság engedélyt ad. Ezt az engedélyt Budapesten a fő- kapitányság engedélyosztályánál kell kérni. Az italmérési törvény végrehajtására vonatkozó belügyminiszteri rendelet külön is szigorú kötelességévé teszi az ellenőrző hatóságoknak, hogy a szerencsejátékoknak titokban vagy nyíltan való űzését akadályozzák meg s az üzlet- tulajdonost külön még az illetékes pénzügyigazgatóságnál is jelentsék fel. A felsoroltakon kívül természetesen még más számos szerencsejáték is van, így pl. baba-, színes baba-, tekebáb-, monakó-, miriandli-, számozott szín- és más játékok. Ezek is tilalmazva vannak s jól teszik az italmérők, hogy az ilyen szerencsejátékokkal foglalkozó személyeket nem tűrik meg az üzletükben. Nem hiába mondják, hogy a kártya az ördög bibliája. Hány exisztenciát, hány család nyugalmát és boldogságát dúlta fel, annak csak az Isten a megmondhatója. Sok ember vesztét okozta ez a szenvedély és még többet kergetett az öngyilkosságba. Oly társadalmi betegség, amely ellen éppen úgy kell küzdenünk, mint a fertőző betegségekkel szemben. (Folytatjuk.) Az ipar szüneteltetése. Az 1922. évi XII. t.-c.-ben foglalt új ipartörvény alapján az iparigazolvánnyal űzött ipart csak egy évig lehet szüneteltetni, ha a szüneteltetés az elsőfokú iparhatóságnál bejelentetett. Indokolt esetben az elsőfokú iparhatóság a szüneteltetést még egy további évre is engedélyezheti. A Munkásbiztosító a munkáltatókhoz. A Munkásbiztosító Pénztár igazgatósága az ipartestületek útján közli a következőket: Az utóbbi időben többször előfordult az az eset, hogy a Budapesti Kerületi Munkásbiztosító Pénztár megbízottjaként olyan egyén jelentkezett egyes munkáltatóknál a járulékhátralékok behajtása céljából, akinek a Pénztártól semmiféle megbízatása nem volt. A Budapesti Kerületi Munkásbiztosító Pénztár nyomatékosan felkér minden munkáltatót, hogy csak az esetben teljesítse a hátralék kifizetésére irányuló felszólítást, ha az állítólagos pénztári küldöttnek a Pénztártól pénzfelvételre jogosító, a Pénztár igazgatóságától aláírt és a Pénztár bélyegzőjével ellátott, szabályszerű, pénztárilag lebélyegzett, fényképpel ellátott olyan igazolványa van, amely a kiküldött névaláírását is feltünteti. Kaptuk a következő, figyelemreméltó vidéki levelet: Igen tisztelt Szerkesztőség! Nagy keserűséggel olvastam a Vendéglősök Lapjában „A bortermelők újabb diadala a bormérők felett" címmel a cikket, hogy az állam 25 literenkint megengedi a termelőknek bárhol a saját boruk eladását. A kormány ez engedélye folytán a bor eladásával foglalkozóknak, a vendéglősök, korcsmárosok, éttermek, kávéházak, de még a fűszeres szakmabelieknek is, akik kicsinybeni eladásssal foglalkoznak, tetemes káruk támad, mert az illető termelők, kik 25 literes eladással foglalkozhatnak, azok minden gondolkodás nélkül 2—10 személyig is kiszolgálják a bort, sőt a fogyasztóközönséget kioktatják, hogy nem muszáj egynek-egynek közülök 25 litert venni, álljanak össze többen. Egyikök fizessen és a bor elvitele után egymás közt osztozzanak el, ki mennyit fizetett. Már ezzel a ténykedéssel is ki van teljesen játszva a törvény. Ha tehát a kormány a termelőnek ily nagy kedvezményt adott a bor legális eladásával foglalkozó vendéglősökkel és korcsmárosokkal szemben, úgy legalább őket is kárpótolják némi részben a „licent" elengedése által, ami szintén oly csekélység, mint a tengerbe egy pohár víz beöntése, de nekik sokat jelent! Más javaslatom az volna: aki 25 literes eladással foglalkozik mint termelő, annak az összes borkészleteit fel kell vétetni és midőn annak árúsítását megkezdi, a pénzügyőrséggel, vagy pedig a községben egy teljesen megbízható közeggel, míg az eladás tart, ellenőriztetni ! Az ellenőrt az eltöltött időért a termelőkimérő díjazni köteles. Viszont ha a „licentet" az állam a vendéglős, korcsmárus és fűszeresnek, aki borok kicsinybeni eladásával foglalkozik, el nem engedné, úgy a jelzett termelőkkel is fizettessék meg oly arányban a „licentet", mint a vendéglősök és korcsmárosok által megfizettetik. Mert az igazán nem járja, hogy a termelő a vendéglős és korcsmáros rovására olyan messze menő kedvezményt nyerjen minden ellenszolgálat nélkül. Még egy javaslatom lenne „a korcsmái hitellel szemben“. A korcsmárosnak — még az italhoz sem nyúlhat, — a fogyasztási adót a készletéért már le kell fizetni, hozzá jön a „licent", forgalmi adó, kereseti adó, ezer más adóbér, amit azonnal a kitűzött időre fizetni kell és még mennyi minden oly kiadás, amit előre nem is lát az ember. Ezt mind ki kell teremteni a vendéglősnek, korcsmárosnak, de ezekért az államtól, úgy látszik, az semmiféle védelemben sem részesül, sőt ellenkezőleg. A törvény például megszabta a korcsmái hitelt s így a fogyasztónak lovat ad alá hitelezési csalás felé. Ezek nagyobb része azon iparkodik most a korcsmárossal szemben mindenféle hamis ígérettel, ürüggyel, biztatással, ezer és ezerféle okkal, hogy nagy adósságra tegyen szert, amit már nem véd a törvény (most házbért kell fizetni, a feleségének vagy a gyereknek cipő, ruha kell, nemkülönben betegség, temetés, így nem fizethet). Az[illető fogyasztó azután, ha a tartozást kérik tőle, mindenféle okkal iparkodik a vendéglőst, korcsmárost biztatni, csak hogy még tovább is fenntarthassa magának a hitelt. És a vendéglős, korcsmáros fél, hogy ha tovább nem ad italt hitelbe, úgy az összes addig kint levő pénze elvész, mert nem fordulhat jogorvoslatért sehova sem! Nézetem szerint a legjobb orvosság az volna, hogy a korcsmái adósságokat a legszigorúbban be kellene hajtatni a törvénynek, ezáltal a könnyelmű iszákos- ságnak a legjobban ellen lehetne állni és minden fogyasztót gondolkodásba ejtene, hogy megszűnt a potya, — amit megiszunk, azt meg is kell fizetni. Id. Kecskés István (Hejőcsaba). A vidék heves küzdelemre készül a reáhárított fényűzési adó ellen. Tömeges fellebbezésre és erélyes föllépésre készülnek a vendéglők és éttermek. Miben hibás Budapest? Budapest nagyvendéglői és éttermei, valamint a középüzemei is tűrhető módon megszabadultak jórészt a fényűzési adó igazságtalanságai alól, de sajnos, olyan réven, hogy ezáltal a vidék testvérszakmáira súlyos újabb adóterhek zúdultak. A budapesti akciók hevességét és az országos vendéglősszövetség vezetőségének az erélytelenségét okolja most a vidék azért, hogy amitől Budapest vendéglői megszabadultak, azt egyszerre a nyakukba kapták a vidéknek kétségkívül sokkal kevésbbé teherbíró vendéglői és éttermei. A Vendéglősök Lapja annakidején ismertette az új fényűzési adórendeletet, amely a vidéki vendéglőkre is kiterjesztette a fényűzési adó fizetését ugyanakkor, amikor Budapest vendéglőit ez alól 80 százalékban mentesítette. A zenéltetésre hárított fényűzési adó most valósággal végigsöpri majd a vidéket, amely ezt a 10 százalékos, helyesebben: 11—13 százalékos új áremelést nem bírhatja meg exisztenciájának a teljes veszedelme nélkül. A vidéki pénzügyigazgatóságok, illetőleg pénzügyőrségek most kezdik meg a rendelet földolgozását és egyre-másra most indulnak szét az értesítések, hogy melyik és minő üzem kerül fényűzést adó alá. Miskolc, Kispest, Szombathely, Győrés Szeged vendéglős- és korcsmái iparából kaptunk eddig olyan értesítéseket, hogy a nyugtalanság ott az adókivetés miatt általános. Mihelyt az illető szakmacsoportok teljes átnézeti képet kapnak arról, hogy minő új terhek hárultak a vidékre egyrészt a budapesti kartársak ügyessége, másrészt a saját országos szövetségük sikertelensége folytán, azonnal megszervezik az egységes föllépést. Megfellebbezik a kivetéseket, illetőleg a végzéseket, amelyek „fényüzési üzemmé" nyilvánítják őket az esti zenéjük miatt és erélyes föllépésre készülnek a saját központjukban is. A vidéki szakma a kollegiális eljárás hiányát látja a budapesti szakma részéről a rázúduló újabb teherben és ennek a következményei, úgylátszik, érezhetők lesznek a legközelebbi országos szövetségi összejövetelen. A budapestieknek mindenesetre nagy erővel kell támo- gatniok most a vidék harcát, hogy bebizonyítsák szolidaritásukat bajba került vidéki kartársaikkal szemben. A kifőzdék üzleti órái. A vendéglős, korcsmái és kávéházi üzemek legveszedelmesebb és mindig kihágásokra hajlamos kon kurrenseit, a kifőzdéket meg akarja rendszabályozni a kormány. Rendelettervezet készül, amelyre kikérik a szakkörök, így az egyes vendéglősipar- testületek, szakosztályok véleményét is. A szakma általánosságban azt kívánja, hogy a kifőzdék csak délelőtt 11-től délután 2 óráig és este 6 órától 8 óráig tarthassanak nyitva, szeszesitalokat ne legyen szabad fogyasztani asztalaiknál, még máshonnan hozatva sem.
