Vendéglősök Lapja, 1926 (42. évfolyam, 1-24. szám)

1926-03-05 / 5. szám

XXXXII. ÉVFOLYAM 5. ssám 1020. MÁRCIUS 5 VEÁ»É«L<i-, IZÁLLé-, KÁVÉSIPABI Él» KÖZOA2DA8ÁCÍI SZAKLAP M. kir. postatakarékpénzt. csekksz. 45.255 Megjelenik havonta kétszer, 5-én és 20-án Előfizetési díj félévre _ 150.000 korona AJ LAPtTOTTA: IHÁSZ GYÖRGY Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, IX., VIOLA UTCA 3. SZÁM Telefonszám: „József“ 22 — 81 Az óvadéR, az alkalmazottak biztosító-pénze kavarog most egyre furcsább és sötétebb fenyegeté­sekben a kávéházi, szállodai és vendéglős­szakma feje fölött. Öngyilkosságok, föl­jelentések, letartóztatások jelölik a szak­máink utolsó éveiben az óvadék rontó hatását és tragikus átvonulását. Ha igaz az a dolog, hogy minden általánosítás súlyos hiba és a legtöbbször sérelem is az egyesek részére, akkor ez különösen áll ennél az ügynél. Szakmáink óriási többsége tudni sem akar semmiféle közösségről olyanokkal, akiket „sikkasztások« címén üldöz a törvény. És a törvény így minősíti azt a tényt, amikor az üzlettulajdonos nem tud elszámolni alkalmazottainak az óvadékaival, biztosíték-pénzeivel. És kétségtelen, hogy a legtöbb vendéglős, kávés, szállodás még a gondolatát is a becsületére kényesen utasítja el annak, hogy ő valaha — a nap bármely órájában és percében, amikor szüksége fölmerül — azonnal ki ne tudja adni bármelyik alkalmazottjának az óva­dékát. Az óvadék legtöbbször az egész vagyon­kája, megtakarított pénze az alkalmazott­nak, így kétszeres bűn annak az elveszítése akárminemű úton is. Távol áll tőlünk, hogy bűnpártolók legyünk még a szak­máink hibáinak a fedezésére is. De mégis tiltakoznunk kell az ellen, ami most „óvadéksikkasztások« címén hajszaszerűen végbemegy a szakmáink rovására. Hangot kell adnunk végre is annak a mindenkit érdeklő nyílt titoknak, annak a ténynek, hogy igen sok „óvadék« most nem más, mint a legrémesebb uzsora- kölcsön a megszorult vendéglős, kávés, szállótulajdonos számára. A mai borzal­mas tőkehiányban az üzlettulajdonos az uzsorakölcsönök olyan szörnyű formájába kényszerülhet bele, hogy: üzletvezetőt, kasszírnőt, főpincért, ezt, azt, alkalmazni kénytelen fölöslegesen havi 2—5 milliós fizetéssel azért a 30—100 millióért, vagy még kevesebbért, ami az úgynevezett „óvadék". Az „alkalmazott“ természetesen mindent tud. Sőt. Éppen azért megy bele a dologba, mert állása szinte dolog nélkül van, a fizetése nem más, mint horribilis uzsora­kamata annak a tőkécskének, amelyet ő, | mint burkolt uzsorakölcsönt ad a pillana­tokra megszorult, szakmabeli üzletember­nek. Nagyszerűen tudja, hogy óvadéka dehogy is kerül valami bankba, vagy Wertheim-kassza fenekére. Azonnal forga­lomba kerül, az üzlet forgalmába, borrá, adókká, reklámmá változik, harcol az üzletért és győz, vagy megsemmisül, közben a gazdának szörnyűséges uzsorakamatokat hajtva . .. De ha megsemmisült, akkor egyszerre szó sincs többé arról, hogy mindez rideg és kegyetlen uzsorakölcsön volt, átváltozik A kizárólagos pálinkamérések sok városban és községben vasárnap is nyitva tartatnak és hétköznapokon pedig késő éjjeli órákig nem csinálnak zárórát, hanem azonosítják magukat a nyilvános étkező- és szórakozóhelyiségekkel, így vendéglőkkel, kávéházakkal és korcsmákkal s ezért ugyanaddig tartanak nyitva, mint ezek. Ez a vélekedésük azonban teljesen téves. A kizárólagos pálinkamérések az italmérési törvény értelmében égetett szeszesitalokat álló­vendégek részére az üzleti helyiségben való fogyasztásra legfeljebb egy deciliteres poharak­ban szolgáltatnak ki és az uccára nyílt edé­nyekbe mérnek ki. A vendég azonban még a magával hozott élelmicikkeket sem fogyaszt­hatja el a pálinkamérésben, azért ott ülésre használható bútorokat elhelyezni tilos. Ilyen körülmények mellett tehát a pálinkamérések sem nyilvános étkezőhelyiségeknek, sem szó­rakozóhelyiségeknek nem tekinthetők, hanem nyilt árusítási üzleteknek tekintendők. Ehhez képest a kizárólagos páiinkaméréseket köznapokon csak a fűszer- és csemegeüzletek, illetőleg a vegyeskereskedések zárórájáig szabad nyitva tartani. Ezeknek a zárórája pedig köz­napokon Budapest székesfőváros, Újpest, Rákos­palota, Pesterzsébet és Kispest rendezett tanácsú városok és Pestszentlőrinc község területén esti 8 óra, egyéb helyeken esti 9 óra, amennyiben valamely helyhatósági szabályrendelet vagy kereskedelemügyi miniszteri rendelet másként nem rendelkezik. Vasárnap azonban a kizáró­lagos pálinkaméréseket zárva kell tartani, mert a vasárnapi munkaszünetre vonatkozó rendelet értelmében egyetlen italmérőnek sem szabad égetett szeszesitalt (akár kicsinyben, akár nagy­ban) kiárúsítani. Jogos üzleti érdekeiket védel­mezik tehát a többi italmérők, ha a hatóságok szerény és törvényesen védett alkalmazotti óvadékká, amelyért börtön jár, meggyalázás és közfelháborodás a szerencsétlen, ki- uzsorázott és vagyonilag tönkrejutott üzlet- tulajdonosra. És nincs mód védekezésre az uzsorának ez ellen a gyilkoló faja ellen! Legalább mi, szakmabeliek, vigyázzunk és legyünk óvatosak az ítéleteinkben. Nézzünk nyitott szemmel — értsünk meg eltitkolt dolgokat és ha nem is nyújtunk kezet, sajnálkozzunk. Mert sokszor máskép ítél majd Az, aki mindent tud! tudomására hozzák a pálinkamérések által eset­leg elkövetett ilyen záróra-visszaéléseket. A m. kir. kereskedelemügyi miniszter a fel­merült kételyek eloszlatása céljából a fentiekkel egyidejűleg azt is elrendelte, hogy azok a nyilt árúsítási üzletek, amelyek bornak, mustnak és sörnek „nagyban" való eladására vannak be­rendezve, továbbá azok a nyilt árúsítási üzletek, amelyek az említett italoknak zárt edényekben az üzleti helyiségen kívül történő fogyasztásra „kicsinyben való" árúsításra vannak berendezve, ugyancsak a fűszer- és csemegeüzletek zárására nézve megállapított időpontig tarthatók nyitva. Szállodákra, vendéglőkre, büffékre, korcs­mákra, kávéházakra és kávémérésekre a vasár­napi munkaszünet korlátozásai csak annyiban terjednek ki, hogy égetett szeszesitalt nem szabad kiszolgáltatniok. Egyébként az üzletkö­rükbe tartozó ipari munkák, ideértve bármely étel kiszolgáltatását, valamint a házhoz szóló meg­rendelések teljesítését is, az ezekre az üzletekre megállapított záróráig szabadon végezhetők. A büffékre nézve azonban további korlátozás­nak van helye, mert ezek az élelmiszerüzletekre nézve megállapított zárórán túl úgy az üzlet- helyiségben, mint azon kívül való fogyasztásra csak a vendéglői ipar üzletkörébe tartozó éte­leket szolgáltathatják ki. Az említett zárórán túl a vendéglői ipar üzletkörébe nem tartozó élelmicikkek kiszolgáltatása tilos s a büffék kirakataiból az ott levő élelmicikkeket el kell vinni, vagy le kell takarni. Közelről érdekli az italmérőket a szódavíz­nek vasárnapi házhoz szállítása. Itt bizonyos félreértések támadhatnak abból a körülmény­ből, hogy némelykor egész nap, máskor csak délig szállítják le vasárnaponkint a szükséges szódavizet. A munkaszünetre vonatkozó ren­A kizárólagos pálinkamérések vasárnapi zárórája, szódavízszállítás vasárnap és egyéb zárórakérdések. Budapest és a vidék. — A munkaszitnet korlátozásai. A „Vendéglősök Lapja11 számára írta: Dr. Csató Béla rendőrkapitány.

Next

/
Thumbnails
Contents