Vendéglősök Lapja, 1926 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1926-11-20 / 22. szám
1936. november 30. VENDÉGLŐSÖK LAPJA 3 Királyi UdvarifpSzállítók Hangszergyára fii "í. « M- 1» «f Budapests VII., Rákócxi út 60. s*. (Saját palota) A pestiek családostul lepik el a nagy szállodák teadáncdélutánjait. Főleg a shimmyt és a charlestont táncolják. — Minél hosszabb lábú valaki, ‘ annál látványosabban tudja táncolni a charlestont. — De amikor úgyis hitelben fogyasztanak ?... — Mindegy kérem. így is baj lenne, ha kimaradnának és máshová járnának kávézni és vacsorázni. Nehezebben tudnánk behajtani a pénzünket és azután elmaradnának a nagy borravalók is. Mert tudni kell kérem, hogy legtöbbször a hitelbe uzsonnázó és vacsorázó vendégek adják a legnagyobb borravalót. Beszéltünk ez ügyben Hajdú Vilmossal, a Főpincérek Országos Egyesületének elnökével is, aki a következőket mondotta: — Mint annyi más szakmánál és különböző foglalkozásbeli embernek, nekünk főpincéreknek is meg kellett barátkoznunk a változott helyzettel és amint sok kereskedő vallja az elvet, hogy kockázat nélkül nincs haszon, ma már a főpincérnek is bele kell törődnie abba, hogy csak az évek hosszú során át megtakarított kereset kockáztatásával tudja fenntartani az összeköttetést sok régi törzsvendéggel. — És az új vendégek? — érdeklődünk. — Fogyasztás után természetesen azonnal fizetnek — hangzott a válasz —, de korántsem olyan állandó vendégek, mint azok, akiket ma már mint törzsvendégeket fogadunk és akik közül soknak boldogan hiteleztünk annakidején, mert tudtuk, hogy szívességeink révén állandó vendégeink maradnak. Az új látogatók legtöbbjéről már alig mondhatjuk ezt. Gyakran változtatják a kávéházakat. Ma ide járnak, holnap meg amoda, úgyhogy a főpincérek kevés új vendéget tekinthetnek kereset szempontjából állandó és biztos alapnak. Még mindig jobb szeretjük azonban a régi törzsvendégeket, mint az új látogatók közül azokat, akik kihasználva sok kávéháznak két vagy három fizetőpincéres rendszerét, az egyik főpincérnek azt mondják, hogy épp az imént fizettek a másiknál. Tudni kell ugyanis kérem — folytatta a főpincérek elnöke, hogy sokszor a bliccelésnek olyan agyafúrt veszedelmes módszerével dolgoznak sokan,amely- lyel szemben nehéz a védekezés. Megfigyelik, hogy melyik rajonban dolgoznak egyes főpincérek, beszélgetnek-e velük hosszasabban a vendégek stb. és ha már kiismerték a terepet, megkezdik a működést, ami abból áll, hogy fizetés nélkül, de borravaló hátrahagyásával távoznak, nehogy a felszolgáló pincér őket gyanúsnak találja. A régi vendégek sohase dolgoztak ilyen trükkökkel. Most se. Becsületesen megmondják, hogy mit fogyasztottak és ha nem tudnak fizetni, de észreveszik, hogy már sokalljuk a tartozást, sokszor ékszert is felajánlanak fedezetül. Természetesen nem fogadjuk el, mert a főpincérek nem foglalkozhatnak zálogüzlettel, de még ha nem is lenne tilos, akkor sem reflektálnánk ilyen fedezetre. Inkább belenyugszunk abba, hogy a néhányszázezer koronás tartozásra havonkint törlesszenek ötven-százezer koronát, mert sejtjük, hogy az ékszer ellenértékét az illető törzsvendég felesége is várja odahaza. Budapesten a táncidény már a legteljesebb mértékben megkezdődött és az előjelek után ítélve, az idei semmiben sem marad a tavalyi lázas rekordidénynek nevezhető szezon mögött. Az ötórai táncos teák, szállodai halltáncok nagyfokú látogatottságán kívül egyik táncmulatság követi a másikat. Az eddig kialakult helyzet szerint a legnagyobb valószínűség szerint a charleston fogja uralni az idényt. Aki még nem látta ezt a hamisítatlan charlestont, ahogy ugrálják, rángatódzák, rúgják, reszketik és boxolják, józan ésszel nem is alkothat helyes képzeletet magának róla. A régi shimmyre emlékeztető groteszk lábcsavarításokkal táncolják, csak még hatványozottabb mértékben. Fogyasztó táncnak is nevezik és állítólag a kövér hölgyek kedvenc tánca. Négynegyedes blues-muzsikára táncolják. A charleston és a közönség. Mióta táncmestereink Párisból hazahozták és műsorra tűzték a charlestont, azóta a nagyszállodák táncos termei naponta megtelnek táncolókkal. Sajnos, divat terén ma is Páris vezet és ott tartják meg minden nyáron a tánckreáló versenyt, melyen eldöntik, hogy mi lesz a következő szezon új tánca. A tánckreálás az utóbbi esztendőkben úgy történik, hogy előveszik a régi szép táncokat, melyeket őseink még nemes méltósággal jártak, összevegyítik néger, indián vagy más még vadabb népek ugrándozásaival, leöntik valami groteszk, állítólag „modern" mártással meghempergetik a jazz- band zenéjében s amit így kisütöttek-megfőztek, azt parancsoló gesztussal átnyújtják az egész művelt világnak: ezt táncoljátok! A vendégseregek özönlése a táncdélutánokra. Mikor elkövetkezik a délután, mindenki, öreg, fiatal szinte odadobja magát a tánc szenvedélyének. Mindenki táncol kitartóan és lelkesedéssel. Vannak olyan párok, amelyek külsejükkel komikus hatást tesznek. Amint azonban az ember órákhosszat figyeli, természetesnek és örvendetesnek tartja, mert ártatlanabb, szebb mulatság alig van. A pazarul kivilágított hotelek fényében a legvadabbszerűen érkeznek az emberek a tea-táncdélutánokra. A szállodatulajdonosok azért vezették be a táncot, hogy közönséget teremtsenek maguknak. Sikerültis. A szállodák táncos termei annyira zsúfoltak, hogy este öt óra felé egyetlen asztal sem áll üresen. Volt már jó szezonjuk is a szállodai éttermeknek, a tőzsdei konjunktúra idejében a könnyen pénztszerző emberek tömegei itt telepedtek meg és a papirbankók tömegeitől szédülten habzsolták a sok gyönyörűséget, amit a szálloda- etabliszamentek nyújtanak, ámde ilyen tömege az embereknek sohasem fordult meg a hoteléttermek táncdélutánjain, mint ma. Ez a zsúfoltság a szó igazi értelmében értendő, mert hétköznap is csak hallatlan protekcióval lehet asztalt kapni. A szombati és vasárnapi túlzsúfoltságot pedig leírni nem lehet, akkor ezrével vannak emberek, akik a délutánt a tánchelyeken töltik el. „Five o’clock tee“ anno 1926. A legszínesebb kép táncdélutánján bontakozik ki. A szállodák tükrös fényes, hangulatos helyiségeiben a legigazibb, a leghamisítatlanabb középosztály tömörül. Egy-két teremben terítenek a five o’clock tee-re. A villanyfényben cikkázó táncostermekben az asztalok zsúfolva, itt ülnek, akik nem akarnak táncolni, csak gyönyörködnek a mások táncába. Szebbnél- szebb toilettek alkotnak plasztikus, színes képet a szépen beborított falakkal. Divatot nehéz lenne itt megállapítani. Egy dolog feltűnő csak: a női szmoking ruhák kedveltsége. Az éttermi részben folyik a tánc. A szalon közepét üresen hagyják, félkörben állanak az asztalok, a szabadon hagyott parketten táncolnak a The Broadway Boys Jazz muzsikájára. Az éjszakai élet meghalt és feltámadt helyette a délutánt tánc. így olcsóbb. Nem kell szmokingot ölteni, estélyi ruhába öltözni, nem kell pezsgőt rendelni, százezreket kiadni, nem kell belépőjegyet váltani, virágot venni és végül is nem kell egy kis mulatságért félmilliót, két leányos családapának egy milliót kiadni. Este hat óra.' A táncosteremben tündéri fényesség. Monoklik csillognak; parfőmök^illatoznak; selymek, zsorzsettek suhognak. És a zene úgy vonaglik, mint valami szívbajos négertáncos a mulató parkettjén. Az egyik asztalnál feleségével és leányával egy anglikán pap helyezkedett el. A balsarokban egy kövér hölgy bámulja a charlestont. A táncterembe vezető ajtó pedig egyre ontja az embereket. Ötpercenkint felzeng a muzsika. Az arcok kipirulnak, bubifrizurák lobognak s minden Az összes zenekari és ame? rikai JazzíBand hangszerek legfinomabb minőségben. Legelőnyösebb fizetési fel? tételek! Javítások saját mű? helyeinkben a legtökélete? ‘ sebben végeztetnek. Beszélőgépek legújabb modelljei dús választékban. Legújabb felvételű tánc-zene és éneklemezek. „Báby?Piccoló“ hordozható grammofon K 1 millió. Ultra Pathefon, kő? vei játszik, korona 2 millió
