Vendéglősök Lapja, 1926 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1926-10-05 / 19. szám
TESfDÉOLŐ*, SZÁLLÓ*, KÁYÉSIFABI ÉS KÖZGAZDASÁCíI SZAKLAP M. kir. postatakarékpénzt. csekksz. 45.255 Megjelenik havonta kétszer, 5-én és 20-án Előfizetési díj félévre 150.000 K (12 pengő) ALAPÍTOTTA : IHÁSZ GTOBCíT Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, IX., VIOLA UTCA 3. SZÁM Telefonszám: „József“ 22—81 A borravalórendszer eltörlésének küzdelmei tovább folynak,hiába várták a budapesti döntést. A Nemzetközi Szállótalajdonosok Egye- siileté-nek mostani budapesti kongresszusának az egyik legfőbb pontja volt a szállodai borravalórendszer eltörlése, azaz átváltoztatása kiszolgálási díjjá, amelyet egy összegben, kötelezően csap a számlákhoz az érdekelt szálloda és bizonyos kulcs arányában osztja ki a személyzete között. A szállodások előadásai a magyar közvéleményben, annak rosszul értesült napisajtójától támogatva, olyan hiedelmet ébresztettek, mintha ez a kongresszus valami összefoglaló szerve és a legfelsőbb jogi ítélőszéke volna a világ egész szállodás, vendéglős, kávés és korcsmái iparának. Azt várták tőle, hogy csak ki kell mondania Budapesten most a borravaló eltörlését és az megszűnik Tokiótól Londonig és Kecskeméttől Szombathelyig minden pincérjárta helyen. És most, hogy a kongresszus ilyen határozatot mégse hozott s a kávéházakban tovább is járja a borravaló, nagy csalódást érez a tájékozatlan közönség. Mesterségesen félrevezetve, nem gondolt árra, hogy a Szállodások Nemzetközi Egyesülete, bármilyen nagy és hatalmas testület is, csak a maga szállodás-tagjainak parancsolhat, nekik is csak addig, ameddig ezek akarják, de semmi köze sincs semmiféle kávéházhoz, vendéglőhöz, étteremhez, korcsmához, büfféhez és kiméréshez, amely iparágak pedig túlnyomórészt foglalkoztatják a pincéreket és így a borravalókérdésben leginkább érdekeltek. Nagy lépés előre, hogy az I. H. V. szállótulajdonosai tanulmányozni akarják a beterjesztett Angst-rendszert, a meghatározott kiszolgálási díjjal és nem lehetetlen, hogy a rendszer életrevalósága bebizonyulván, csakugyan rohamosan elterjed, átcsap a rokoniparokra és végleg megoldja a borravaló-ügyet, addig azonban ez egyáltalán nincs biztosítva a történtek után sem. A kérdés nyilt probléma továbbra is, amellyel a kávés-, vendéglős- és korcsmá- rosipar csak külön-külön foglalkozhatik és csak egyenkint oldhatja meg, annyira eltérő viszonyok között kell mérlegelnie azt a szakmának. Egyelőre folyik a harc A „Magyarországi szállodai, éttermi és kávéházi munkások szövetsége11 rendkívüli ülésben foglalkozott a kongresszussal kapcsolatban ismét felmerült százalékos részesedés és a szintén régóta követelt paritásos munkaközvetítők felállításának kérdésével. A szakszervezet döntésére vonatkozóan Barkóczy főtitkár a következőket mondotta: — A kongresszustól természetesen nem várunk sokat. Ezt a kérdést egy munkáltató és munkásérdekeltség embereiből összeülő bizottságnak kell nálunk is megoldani. Változatlanul követeljük, hogy kávéházakban tizenöt, éttermekben tíz százalékot kapjanak a pincérek a tiszta nyereségből. Garantáljuk, hogy nem akad olyan pincér, aki az új rendszer bevezetése után még bármilyen formában is elfogad borravalót. Természetesen nem szabad a százalékos részesedés ellenében az amúgy is csekély fixfizetéseket megvonni, mert ekkor a nyomor kényszeríti őket arra, hogy emberileg lealázó módon forgolódjanak a vendégek körül a borravalóért. Sőt a békebeli 15—20 koronás hetifizetés vásárlóerejének valorilázálását kívánjuk. A nyári vendéglők forgalma amúgy is minimális volt a rossz időjárás miatt csaknem az egész szezonban és így pincéreink, akik egy- egy nyáron szokták az egész évre valót megkeresni, teljesen tehetetlenül állanak a tél irtózatos kilátásaival szemben. — Kívánjuk azonkívül a díjtalan munka- közvetítők felállítását, amelyben a pincérek és a vendéglősök, illetve a kávéházak tulajdonosai közösen vennének részt sok munkanélküli pincérjavára, akiket a mai helyzetben egyes magánközvetítők megsarcolnak. A kongresszus befejezése után ismét a legnagyobb erővel küzdelmet fogunk indítani követeléseink érdekében. Ausztria, Svájc, Belgium, Franciaország, Anglia és Németország nyilvános helyiségeiben, a szállodákban, éttermekben kávéházakban, sörözőkben mindenütt a százalékos rendszer áll már fenn, sőt Olaszországban, a borravaló klasszikus hazájában is tilos ma már a pincérnek a borravalót elfogadni. Nálunk a borravaló eltörléséért folyó küzdelem megtört a vendéglősök és kávésok ellenállásán és csak egyetlen magyar város van, Pécs, ahol kiharcolták a 10 százalékos rendszert, amely körül azonban ott is meg-megújul a vita. A fővárosi vendéglősök és kávésok ma is legnagyobbrészt ragaszkodnak régi álláspontjukhoz. — Mindig ellene voltunk és vagyunk ma is aborravaló eltörlésének — mondották nekünk —, mert a mi alkalmazottaink, sajnos, még nincsenek arra nevelve, nem érettek arra, hogy a százalékos rendszer meghonosítható legyen. De a közönséget is féltjük, mert attól tartunk, hogy a kisfogyasztókat rosszul fogják kiszolgálni a pincérek, ha tudják, hogy a számla után csak minimális összeg jut rájuk. De félő az is, hogy ha ma bevezetnők a 10 százalékos rendszert, holnap már 15 százalékot követelnének az alkal- mazottak (amint ez tényleg megtörtént) és ez Különben — szól tovább érvelésünk — a külföld olyan helyein is, ahol a százalékos rendszer áll fenn, voltaképpen ez megbukottnak tekinthető, mert a szállodai vendég és a fogyasztó a százalékon felül ma is ad borravalót, ha nem akarja magát kitenni a pincérek meg- megszólásának, akik azt ma is elvárják. Lehet azonban, hogy Angst úr valami mentő ötletet, talán egy pompás új ideát javasol és akkor beszélhetünk a dologról. így a vendéglősök és kávésok. Az alkalmazottak azonban — ha vannak is közöttük felfogásbeli különbségek a borravaló ellen folytatott harc tekintetében — megegyeznek abban, hogy a borravalórendszer lealázó, azt el kell törölni és a százalékos rendszert kell bevezetni. A szállodai és éttermi alkalmazottak nemzetközi genfi szövetségének budapesti osztálya az úgynevezett „genfiek« a munkaadókkal való barátságos megegyezés hívei. Ezek a mérsékeltek, míg a keresztényszociálista, még inkább a szociáldemokrata pincérszervezetek a harcias csoport jelen képviselői, akik sokkal több energiával, bár egyelőre szintén eredménytelenül küzdenek a százalékos rendszerért. — Évek óta harcolunk ezért — mondják —, sajnos, hiába. A munkaadók nem akarják (?) és ezen meghiúsult minden eddigi kísérletünk. Egyetlen módja volna az eredmény elérésének: a sztrájk, erre azonban a mai nehéz viszonyok között gondolni sem lehet. A közönségnek is érdeke a borravalórendszer eltörlése, de a publikum maga sem támogat minket eléggé e törekvésünkben. Diákoknak tilos kávéházba járni. Marinovich főkapitány átiratot kapott a budapesti tanfelügyelőtől, aki elpanaszolja a főkapitánynak, hogy Budapesten nagyon sok diák látogatja a nyilvános étkezőhelyiségeket, kávéházakat, sőt a mulatóhelyeket is. Ezért kéri a főkapitányt, hogy az iskolába járó 16—17 éves diákokat szoktassa vissza ismét a régi békebeli rendre. A főkapitány rendeletet adott ki, amelyben nyomatékosan felhívja a rendőrtestület tagjait, hogy amennyiben vendéglőben, kávéházban, mulatóhelyen iskolai tanulókat látnak, azonnal igazoltassák őket, személyazonosságukat állapítsák meg és tegyenek jelentést az illetékes kerületi kapitányságra, amely azután az illető tanintézetnek tesz jelentést. A budapesti tanfelügyelőség szerint az iskolás gyermekek még olyankor is felügyelet nélkül tartózkodnak vendéglőkben, kávéházakban, amikor a szüleik elfoglaltságával nem menthető, de különben is, ha társaságban, felügyelet mellett vannak is kávéházban, lelkűk igen káros hatásoknak van kitéve. Az átirat szerint ezért a jövő nemzedék fejlődése érdekében áll, hogy a rendőrség kísérje figyelemmel a vendéglőket, kávéházakat és mulatókat, nem tartózkodnak-e bennük tanulók. Kávéházat és mulatót még társaságban, vagy szüleikkel sem látogathatnak a diákok. Vendéglőkben pedig csak annyi ideig tartózkodhatnak, amennyi az étkezéshez
