Vendéglősök Lapja, 1926 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1926-07-20 / 14. szám
3 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1936. július 30. Űjabb milliárdos vendéglobukás Budapesten. Az „Amerikai Buffet“ tulajdonosa 1204 millió tartozással fizetésképtelen. A budapesti Királyszínház szomszédságában tizenkét évvel ezelőtt nyitotta meg Flesch Zsigmond vendéglős üzletét, az „Amerikai Buffet11. Most Flesch bejelentette a törvényszéken, hogy fizetésképtelenné vált és kérte maga ellen a csődön kívüli kényszeregyességi eljárás lefolytatását. Az adós tartozása 1204 millió, amivel szemben a vagyona 770 millió korona. Az üzleti berendezés az ideiglenes mérlegben 345-5 millió és az árúkészlet 88'6 millió koronával szerepel. Az adós 40 százalékos kvótát ajánl, amit 8 hónap leforgásával egyenlítene ki. Flesch Zsigmond üzlete több mint tíz évig jól jövedelmezett. A múlt évben mindinkább érezte ő is a pénztelenség következményeit és az üzlet alig hozott hasznot. Flesch sokáig betegeskedett és az alatt az idő alatt, míg távol volt, kasszáját többszáz millióig kirabolták és az üzletében — mint ő beadványában említi — helytelenül gazdálkodtak. A napi bevételek alig, vagy nem fedezik a napi kiadásokat, az árukészletét nem tudja pótolni. — Nagyon sok gazdasági válságot sikeresen megúsztam, de az any ági erő met végleg kimerítette — írja Flesch Zsigmond, az idős vendéglős, a törvényszékhez intézett beadványában. Még a túlmagas házbérre panaszkodik, valamint az adókra. Hivatkozik arra is, milyen nagy anyagi károsodást hoztak rá a perek, amiket ellene indítottak. A tönkrement vendéglős, vállalkozó szellemmel, minden eszközzel kísérletezett, hogy pangó üzletét fellendítse. Az ételek és italok árát leszállította, különféle zenekarokat fogadott stb. Minden kísérlete balul ütött ki. Flesch Zsigmond hosszabb idő óta senkinek sem fizetett és a személyzete követelése 70 millió koronára nőtt. A munkásbiztosító pénztár követelése 40 millió, adók 30 millió, adóügyi útmutató 11 millió korona. A nagyobb hitelezők, az Első Magyar Részvényserfőzde R.-T. 135 millió, Schiffer Samu (Budapest) 125 millió, Bokor Mór (Budapest) 104 millió, Kálmán Henrik (Budapest) 58 millió, özvegy Hoffmann Mórné (Budapest) 200 millió, Lőwy Samu (Budapest) 80 millió korona követelést támasztanak. A Szent István hét keretében nagyszabásúi futballmérkőzéseket és atlétikai mérkőzéseket jji terveznek és a futballtilalom két délutánon lesz‘J felfüggesztve. Az ülésen számos felszólalás | hangzott el és minden felszólaló új praktikus 1 tervekkel állott elő. Megbeszélték a Szent István napi körmenet előkészületeit, az elszállásolás j nagy kérdését, a Színész Szövetség, a Labdarugó \ Szövetség, a Testnevelési Tanács, a Dalos Szövet- ! ség és a Cserkész Szövetség bekapcsolódását. * Nagyon érdekes a kereskedőknek az a be- I jelentése, hogy a budapesti kereskedők a Szent István hét tartamára egységes árleszállítást terveznek és az összes kirakatokat fel fogják díszíteni. Amerikából igen nagy érdeklődés mutatkozik a Szent István hét iránt. Hír szerint egy 300 tagú amerikai küldöttségen kívül ezer amerikai magyar is Pestre jön ez alkalomból. Minket legközelebbről érdekel az a nagyarányú bor- és gyümölcskiállítás és borkóstoló, amely a Városligetben, a Mezőgazdasági Múzeum mellett létesülne. A tervezet szerint a földmívelésügyi miniszter által megfelelően felszerelt területen az összes magyar borvidékek termelői és kereskedői külön kiállítási pavillonokat, illetve borkóstolókat állíthatnak fel, abból a célból, hogy boraikat a bel- és külföldi vendégeknek bemutathassák. E kiállítás területén magyar zene- és táncbemutatókat rendeznek s a kiszolgálást az illető vidékek népviseleteiben és sajátos szokásai szerint eszközük. A kiállításon helyet kapnak a szőlő- és pince- gazdasági gépek, szerek és eszközök is. A kiállítás területén nem lesz borfogyasztási adó, — ami, sajnos, a többi területen levő vendéglőseinknek okoz érzékeny károkat. A látványosság számba menő színes néprajzi érdekességekkel", amelyet az egyes vidékek képviselete nyújtani fog, továbbá a népies ételekkel az idegenek óriási tömegét vonzza a rendezőség a kiállítás területére. A kiállítók annyiban kapnak kedvezményt, hogy a kiállítandó borokat a MÁV a 14. tarifaosztály alapján, tehát a rendszeresnél lényegesen olcsóbban szállítja Budapestre. Visszafelé a szállítás ingyenes. Elítélték a szolnoki vendéglősök elnökét és pincéreit. Mellőzték a mentőtanuk kihallgatását. — Nagy a méltatlankodás a vendéglősök közt. Nem mindennapi ügyet tárgyalt a minap aszol- noki rendőrség büntető bírája, dr. Keresztfalvy Gyula rendőrkapitány. Az ügy vádlottja Weszther István, a szolnoki vendéglősök elnöke, a vasúti étterem tulajdonosa volt. Azzal vádolták, hogy vendéglőjében az utasok részére kiszolgált bor huszonöt százalék vízzel volt hamisítva. Weszther István kihallgatása alkalmával hivatkozott arra, hogy mindennapos vendége a szolnoki alispán, Alexander Imre és a megye tisztviselőkara, akik igazolhatják, hogy állandóan kitűnő bort ad vendégeinek. Nem tud a hamisításról és ha történt ilyen, azt alkalmazottai követték el. A rendőrkapitány a bejelentett tanuk kihallgatását mellőzve bűnösnek mondta ki borhamisításban Weszther Istvánt és ezért ötmillió korona pénzbüntetésre, nemfizetés esetén 50 napi fogházra ítélte és elítélte a vasúti étterem összes pincéreit is, fejenkint tizenöt napi fogházra átváltoztatható másfél millió korona pénz- büntetésre és elrendelte, hogy az elítéltek az ítéletet egy fővárosi és egy helyi lapban tegyék közzé. Az ítélet nagy feltűnést és sajnálkozást keltett az összes szakkörökben, ahol mindenütt|jól ismerik Weszther István hozzáférhetlenül kifogástalan vendéglősi működését és múltját. A bejelentett védelmi tanuk kihallgatásának az elutasítása megfosztotta Weszther Istvánt attól is, hogy legalább csökkenthesse az alkalmazottaiért szükséges felelősséget. Az ügy fellebbezés alatt áll és remélhetőleg méltányos elbírálás alá esik a másodfokú bíróság előtt. Nagy idegenforgalmat várnak a Szent István ünnep előkészületeiből. Vasúti és hajózási kedvezmények Budapest felé az idegeneknek és vidékieknek. — A vendéglősök, kávésok és szállótulajdonosok bekapcsolódása. — Országos borkiállítás készül. A közeledő Szent István ünnepektől joggal vár sokat a budapesti vendéglős, szállodás és kávésszakma. Az ünnep rendezőbizottsága bekapcsolódásra kérte fel szakmáinkat, az elszállásolás és élelmezés jelentékeny gondjainak nagyrészét rájuk hárítva és szakmáink Keszey Vince elnök vezetésével örömest vállalták a nagy munkát. Kétségtelen, hogy a vidéknek is nagy hasznára lesz ez a hatalmas hullámú idegenforgalom, nekik is jut a vendégekből, a szerteözönlő idegenekből. Nem árt némi tanulságot levonni arra vonatkozólag, hogy hogyan kell Magyarországon, helyesebben Budapesten idegenforgalmat csinálni. Mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy a legnagyobb nehézség az idegent idecsalogatni. Mondhatnánk, ez az egyetlen nehézség. Mert hiszen, ha már itt van és ha látja ezt a csodálatos várost, a szép magyar vidéket, ha megismeri az embereket, többé nem tud a varázslattól menekülni. így volt ez a bécsi hotelportásoktól kezdve, föl egészen Köln város tiszteletreméltó polgármesteréig, akik valameny- nyien megesküdtek arra, hogy nemcsak visszajönnek Budapestre, de mindenütt, ahol tehetik, propagandát csinálnak ennek a városnak. Tavaly Essenben tartották meg a köztisztasági kongresszust, amely minden évben vándorolt, de sohasem lépte át Németország határait. Az esseni kongresszus utolsó napján azonban elhatározták, hogy jövőre, már mint az idén, Budapestre jönnek kongresszust tartani. Amikor pedig véget ért a kongresszus munkája, a résztvevők megszemlélték a Krupp-gyárat, ahol kedélyes sörözés közben elkezdtek beszélgetni a budapesti kirándulásról. Nem voltak valami nagy véleménnyel Budapestről. Különösen az egyik rajnamenti nagyváros polgár- mestere nyilatkozott túlságosan lekicsinylőén. Valósággal orrfintorítva jegyezte meg: — Na, jövőre elmegyünk hát valahova . . . Honoluluba . . . Mit szépítsük a dolgot, a legtöbben jól mulattak ezen a nem túlságosan szellemes megjegyzésen. Meghallotta azonban az epés kiszólást az egyik magyar delegátus, egy fővárosi főjegyző és nyomban heves szemrehányást tett a rajnavidéki polgármesternek. Az affér símán intéződött el, mert az epés megjegyzésért a rajnavidéki polgármester udvarias szavakban elégtételt szolgáltatott Budapestnek. A fullánk azonban megmaradt. Azt többé nem lehetett eltávolítani, mert a németek egy álló esztendeig bizalmatlanul gondoltak arra, hogy Budapestre kell jönniök. Honolulu mindig ott kísértett, ahol a jövő évi kongresszusról beszéltek. Ott kísértett egészen addig, amíg a pompás Sas gőzös partra nem tette a német vendégeket a Hungária előtt és amíg másnap ragyogó napsütésben meg nem pillantották a budapesti Dunapart páratlan panorámáját. Bámultak és elragadtatásuk csak akkor fokozódott, amikor a főváros festői egyenruhába öltözött hajdúinak sorfala között beléptek a Vigadóba. Azután minden óra, minden változó kép, minden frissen terített asztal, minden tájék és minden utca új és új nagyszerű impressziókat hozott számukra. Honolulut, amely pedig egy esztendőn át élt lelkűkben és riasztotta őket Budapesttől, tökéletesen elfelejtették. Egy nagyszerű kulturált, igazi nyugati várost találtak, igazi nyugati kultur- emberekkel és — keleti magyar vendégszeretettel. Honolulut csak így lehet megölni és Budapestnek csak így lehet idegenforgalmat biztosítani. Ma már szinte teljesen kialakult a Szent István hét nagyszabású és megkapó programmja, amely azt ígéri, hogy mozgalmasságával és előreláthatóan jelentős idegenforgalmával új életet önt Budapest vérkeringésébe. Erről a főbb vonásaiban kialakult programmból a héten Ripka Ferenc főpolgármester jelentést tett a Szent István hét ünneprendező nagybizottságának. Bejelentette ezután az elnök, hogy az Államvasút félárú menetdíjkedvezményt engedélyezett a Szent István hétre Budapestre utazó vidékieknek és külföldieknek. Ezt a kedvezést bárki minden igazolvány nélkül igénybeveheti. Hasonló kedvezést ad a Délivasút, a Duna- gőzhajótársaság, valamint a Magyar Folyam- és Tengerhajózási R.-T. Az utóbbiak jegykedvezménye már Bécstől kezdve lesz érvényes. Most áll elintézés alatt a kedvezményes, esetleg ingyenes vízumok kérdése.