Vendéglősök Lapja, 1925 (41. évfolyam, 1-24. szám)
1925-03-20 / 6. szám
1035. március 30. VENDÉGLŐSÖK LAPJA 3 Letörik a szódavízuzsorát. Mikor a szikvízkartell új engedékeny lesz. szerződésnél! — Budapestnek és a vidéknek az egész vendéglős, korcsmáros és éttermi szakmáját szinte egy esztendő óta nyomja az a rendkívül kellemetlen háborúskodás és vetélkedés, ami a szík- vízforgalmat a szakma egyik legkényesebb kérdésévé tette. Részben a versengő szíkvíz- gyárak, részben a közvetítők és továbbadok annyi kellemetlenséget zsúfoltak össze a vendéglősipar nyakára igen rövid idő alatt, hogy már igazán torkig vannak vele a legbékeszere- tőbb embereink is. Nagynehezen megértjük az üvegvizsgálási és egyéb tortúrákat, de az áralakulási háborút még ma is tovább kell vívni a vidéken és a fővárosban, különösen azoknak a szaktársainknak, akik nem közvetlenül szállíttatnak a gyárakból, hanem másod-, harmadkézből kapják a szükséges szíkvízmennyiséget. Még ma is valóságos uzsora folyik az üvegvisszaadási kényszer ügyes kihasználásával és a sok oldalról szorongatott üzletember kénytelen-kelletlen ki van szolgáltatva a szipolyozóknak. 3000 koronától 1500 koronáig hullámzanak a jelenlegi szikvízárak és a két hónap óta tartó áringadozás megzavarja a szakembereket is. Budapesten és a vidéken vagy 8000 szaküzlet küzd még ma is a szikvízbajokkal. A szódavízgyárak fővárosi kartellje is súlyosan hibás — Kamatmentes kölcsön a vendéglősnek Vigyázat, — csapda! nem bír előnyösebb szállításhoz jutni. Néhány szódásüveg miatt a legnagyobb forgalomban is méregdrágán vásárolja az uzsoráskézből a szikvizet és nem tud szabadulni. Tény, hogy a kartellen kívüli gyárak már 2000 korona alatt szállítják a szikvizet, de az is tény, hogy a kartellgyárak se nagyon ragaszkodnak a megállapodásaikhoz, ha a vendéglős a sarkára áll és előnyösebb szállítást követel. A kartellgyárak ilyenkor titkos jellegű megállapodásokba is belemennek és az egyszeri föllépésnek is megvan az azonnali eredménye, olyan nagy most a szódavízgyárak konkurrenciája. Már pedig ezt éppen úgy ki kell használnia az üzletembernek, a vendéglősnek, ahogy* a Kathreiner Kneipp Maláta Kávé abban, hogy idáig élesedhettek ki a bajok, — nem kellett volna a végletekig feszíteni a húrokat. Mikor aztán a kartellen kívüli szikvíz- gyárosok is akcióba léptek, azóta van nagy kapkodás és árleszállítás itt is-ott is, az egész vonalon, — de azért, aki a gyárak, vagy szállítók markában van, az ugyan nem tud előnyös szállítást kapni, akármit is próbál. Már pedig semmi sem könnyebb, minthogy a vendéglős kényszerhelyzetbe jusson a szik- vízgyárakkal szemben. A legtöbb vendéglős tartozik néhány szódásüveggel ide is, oda is, ez a tény és — bármennyire tiltakozik is ellene az egészséges üzleti érzéke, emiatt Bámulatosan olcsó, ízletes és kiadós szikvízgyárak kihasználták annakidején — szorult helyzetét és közülök nem is egy és nem is éppen a névtelenek közül való még ma is szívesen kihasználja. Tudunk aztán a másik végletről is. Mint a ! sörgyárak és az italszállítók, úgy a szikvízgyárak is megkezdték azt, hogy segítségére siessenek a vendéglősnek, ha esetleg tőkére van szüksége. Ezek a kölcsönjuttatások — kamatmentesek és mindenképpen igen előnyösek volnának, de aztán a szikvízszállításban és egyebekben úgy gúzsbakötik szerződésileg is a tájékozatlan vendéglőst, hogy ember legyen, ha ép kézlábbal ki tud szabadulni! Erre még igazán alig volt példa, — éppen ezért ilyen esetekben mindig a legnagyobb óvatosságot ajánljuk a szakma figyelmébe. Voltak és lehetnek kivételek a gyárak részéről, de a legnagyobbfokú figyelem mindig megokolt! A szikvízgyárak, amelyek éppen a szódásüveghiányok miatt meglehetősen a kezükben tartják a vendéglősök és korcsmárosok jó részét, nem szívesen mennek bele az ügyek végleges elrendezésébe. Sok vendéglős hiába próbált egyezkedni velők olyan alapon, hogy kölcsönnyújtás, meg egyéb kedvezmények helyett inkább engedje el neki agyár a hiányzó pár üveget,— a tárgyaló szikvízgyár erre nem volt hajlandó. Egyszerre követelni kezdte a teljes megtérítést és a legtöbbször maradt minden a régiben. Természetesen. Hiszen ha elengedi a hiányt, akkor egyszerre kisiklik a markából az áldozat, és esetleg megjön az esze, átcsap, más, olcsóbb szállítóhoz. Ez- pedig sehogysem lett volna ínyére a tárgyaló gyárnak. Már pedig csak egy útja van a szakmának arra, hogy ebből a mindig kiuzsorázható és jórészt ki is használt függő helyzetéből megSzerencse a Kávéscsészében meneküljön, az, hogyha megcsinálja a végső leszámolást. Akármennyire fáj is és akármeny- nyire nehéz eset is. Fizetni és szabadulni. Milliárdos hasznuk van a telhetetlen gyárakénak ezekből a kényszerhelyzetekből és ezekkel a milliárdokkal sokszorosan ki lehetne fizetni azokat a hiányokat, amelyek miatt a gyárak hálójában vannak a szaküzemeink. Annyira ott vannak, hogy most is csak úgy körülbelül sejtik, mi a szikvíz forgalmi értéke és ára s a zűrzavar ma is teljes a kartell árszabályozásai ellenére is úgy a szállítók, mint a vendéglősök között. Ötven megnyert vendéglősper. A vendéglős, kávés és éttermi ipar szakemberei érdekes és kedves kis jubileumöt ünnepeltek meg a közelmúltban meghitt baráti körben. Melegen ünnepeltek egy jónevű budapesti ügyvédet: dr. Erdős Ferencet, aki igen rövid idő alatt — a mai nehéz viszonyok közt — most nyerte meg az ötvenedik új pőrét a szakma egy-egy bajba jutott embere számára. Erdős Ferencnek nem ez az ötvenedik megnyert vendéglőspere, hiszen a régebbi éveket, amikor ő a kis- és középszállodák és vendéglősök ügyésze volt még, nem is számították. Csak az új és nehéz esztendők eredménye ez, olyan produkció, amely párját ritkítja. Erdős Ferencnek a Rákóczi-út 19. sz. alatti irodájában volt meg a kedves ünnepség és a baráti kör azzal vált szét, hogy a századik megnyert vendéglőspert is hasonló módon fogja megülni. Az eddigi ügyek közt italmérési, engedély, kártérítési, adó- és illetékpörök vegyesen fordulnak elő. Már most néhány szó a katonai életben oly fontos szerepet játszó „komiszkenyéru-ről. Eszó keletkezése arra az időre esik, mikor Francia- ország az egyedüli »katonai állam" volt Európában, mikor a francia hadsereg lénye, de különösen annak szervezete volt mérvadó, tehát a XVII. századra. Az a francia szó commis, a latin comissus a rábízottat jelenti, hadi értelemben: katonáknak rendszeres szállításra elkészített. Jól megkülönböztetendő ezen szótól a lecommis, mely alatt régebben kommisszárt értettek, 1813 óta azonban felveszi ez a szó a ma is érvényes „kereskedelmi alkalmazott" jelentőségét. Mint katonai szót már 1596-ban Frionsperger hadi könyvében megtaláljuk, hol ilyen kifejezések vannak: a commisba nyúlni, a commisból adni, továbbá kimutatható ez a szó 1617-ben Teutschen Michel és 1650-ben Mocherosch művekben. Wikram targoncakönyvecskéjében 1555-ből a kommissmészáros kifejezést használja. A „komiszkenyér“ első fellépése a katonakenyér szó helyett 1598-ban mutatható ki. A szó gyorsan terjedt el és hivatalos használata is hamarosan bekövetkezett Recklinghausen városnak egy 1599. június 21-éről eredő kijelentése ismeretes, mely szerint a spanyol megszálló had részére 24 malter rozsot használt fel a „komiszkenyér" sütéséhez. Kemnitz művében, az 1648-i svéd háborúról is kimutatható az a szó „komiszkenyér". Általánosan azt a kenyeret értették alatta, mely a katona bérének egy részét jelentette, ellentétben azzal a kenyérrel, mit házigazdájától vagy rekvirálás útján szerzett. Végül még néhány adat a sokfelé ismert Pumpernickel-kenyérről (korpakenyérj. Ennek az egész világon ismert, durva, fekete kenyérnek hazája Westfalen, hol ma is elsőrangú kivitelben gyártják, bár ma más vidékeken is készül a Pumpernickel-kenyér. A Pumpernickel egy* teljes erejében hamisítatlan kenyér, mely egy különös eljárás mellett a rozs egész magvából, kovász hozzáadásával készül. A tésztát 24 órával sütés előtt kell elkészíteni a kelés miatt és a kemencének, melyben a a kenyeret 24 óráig sütni hagyják, meghatározott melegnek kell lenni. A Pumpernickel sötét színét onnan nyeri, hogy saját gőzében sül meg. A különös jó ízét a rozskorpa zamatja adja. A Pumpernickelt rendesen négy- s/ögű kenyerekben sütik, többnyire 30—40 font nehéz egy-egy kenyér. A Pumpernickel íze, mint a boré, minél régibb, annál kellemesebb, egy évig is eláll, természetesen csak fel nem vágott állapotban. •-------♦------Ve ndéglősök az adóbizottságok előtt. Ezernégyszáz vendéglős-tiltakozás ügyét tárgyalják most azok az italmérési illetékfelszólam- lási bizottságok, amelyek e napokban kezdték meg a működésüket. Az aranykorona-rendszer meglepetésszerű igazságtalanságait lennének hivatva eliminálni ezek a tárgyalások, azonban nagy pesszimizmussal néz eléjök a szakma. A tárgyalások eredményétől igen sok esetben teljes üzemek megszűnése vagy életben maradása függ. Az olasz szállodák szobaárainak ellenőrzése. A Gazetta Officiale február 6-án egy törvényes erővel bíró királyi határozatot közöl, mely a szállodák szobáinak eddigi maximális árait hatályon kívül helyezi és elrendeli, hogy az összes hoteltulajdonosok kötelesek a kiadó szobáik számát és az ezek után befizetett teljes ösz- szeget (beleszámítva világítást, fűtést és kiszolgálást) minden év december 15-ig a hatóságnak bejelenteni. Ezeket az árakat a következő évben az elöljáróság külön engedélye nélkül túllépni nem szabad. A szállodatulajdonos köteles a szobaárakat falragasz útján kihirdetni és minden egyes utassal érkezéskor tudatni. Az első bejelentést, a rendelet érvényességétől számítva 15 napon belül kell megtenni. A határozat egyes pontjai, mint pl. a fűtésnek az összdíjba beszámítandó előírása, miután a fűtés rendszerint csak az év egy idejében szükséges, az érdekelt körök részéről reklamációra fognak alkalmat adni.
