Vendéglősök Lapja, 1925 (41. évfolyam, 1-24. szám)
1925-04-05 / 7. húsvéti szám
1035. ápr|Us 5. VENDÉGLŐSÖK LAPJA 3 Meister mosószappan Joggyakorlat a vendéglősök, fogadósok és kávésok ügyeiben. (Utánnyomás tilos.) A Vendéglősök Lapja számára írta: Erdős Ferenc dr. I. A fogadós felelőssége. A Vendéglősök Lapjá-nak kérésére készséggel állok az olvasók elé itt-ott egy-egy figyelemreméltó peranyaggal. Tudom, hogy e kitűnően szerkesztett szaklapot mohón olvassák sokan. Tudom, hogy a közös akut érdekek iránt nagy az érdeklődés. Azt is tudom, hogy szükség van arra, hogy a közös érdekű olvasók állandóan és könnyen hozzáférhetően láthassák, mi történik az ő szakmájukban körülöttük.. Hogyan és milyen események zajlanak le a szakmában ? Ebből mindjárt azt a következtetést is levonhatja az olvasó, hogyan csinálhatná ugyanezt ő maga, — sokkal jobban. De nemcsak erre van szükség. Azt is kell, hogy megtudja az olvasó, milyen körülmények között, milyen bizonyítékok alapján, milyen tényállást állapított meg a bíróság és végül milyen jogi következtetést vont le a megállapított tényállásból. Amint a vendéglősnek a mindennapi élménye a bevásárlás, az anyag feldolgozása s délben Kathreiner Kneipp Maláta Kávé vagy este a vendégek ellátása; amilyen mindennapi a fogadósra az, hogy az utasnak szobát s kiszolgálást bocsát rendelkezésére: olyan mindennapos az is, hogy ezekből a mindennapi cselekményekből súlyos s kevésbbé súlyos jogkérdésekkel fűszerezett porok keletkezhetnek s keletkeznek is. A mi kedves újságunk arra kért engem, hogy ismertessem e sorokban az olvasót érdeklő, előttem felmerült jogeseteket, azok keletkezési módját, a tényállást és a bírói ítéletet. Készséggel teszek eleget e kívánságnak, mert minden üzlet vezetésénél a legszükségesebb tudnivaló a joggyakorlat. Mindenkinek tudnia kell a törvényt a törvények ereje alapján. Mindenkinek érdeke tehát, hogy tényleg ismerje a bírói gyakorlatot s meg tudja ítélni a cselekménye horderejét már akkor, amikor az elhatározás megfogamzott arra, hogy valamely cselekmény végrehajtassák, valamely jogügylet megköttessék. Ezért e lapban cikksorozatot fogok adni és szervesen fogom ismertetni a bírói gyakorlatot a vonatkozó törvényekkel együtt. Ezt a bevezető cikkemet tehát annak szentelem, hogy ismertessem a törvényt, a legújabb törvényt, amely a szállodák, fogadók és vendéglősök felelősségéről szól. A bírói gyakorlatot — ha még hely jut számomra — már e cikkem végén, különben a jövő számokban fogom ideiktatni. Eddig az általános magánjog és a kir. Kúria döntvénye és gyakorlata alapján ítélkeztek bíróságaink e kérdésben. Általában felelt a szállodás, vendéglős minden, a vendég által „bevitt" ingóság elveszése, vagy elpusztulása miatt, hacsak nem bizonyította, hogy a vendég vagy a vendég szolgaszemélyzete, vagy vis major okozta a kárt. Most már az 1924: XIII. t.-c. alapján ítélkezik a bíróság e kérdésben. E törvény szerint a fogadós felel azért a kárért, melyet a megszálló vendég dolgainak elveszése vagy sérülése által szenved. Ezen kártérítési kötelessége alól csak akkor szabadul a fogadós, ha bebizonyítja, hogy a kárt oly körülmény okozta, amely sem neki, sem házanépének, sem személyzetének fel -nem róható. A törvény azt is körülírja, mit kell a fogadóba behozott dolgoknak tekinteni: amit a vendég Bámulatosan olcsó, ízletes és kiadós a fogadósnak vagy személyzetének átadott, vagy a neki kijelölt helyen vagy a fogadósnak a dolog természete szerint erre rendelt helyen elhelyezett. Meddig terjed a fogadós kártérítési kötelezettsége? A mi törvényünk e tekintetben az egész világon a legenyhébb. A napi szobabér ötvenszeresében állapítja meg a fogadós kártérítési kötelezettségét. Nagyobb összeg erejéig csak akkor felel a fogadós, ha a dolog minőségét ismerve, megőrzés végett átvette, vagy ha a kár tekintetében őt, vagy háznépének, vagy személyzetének valamely tagját vétkesség terheli. Ezt a vétkességet a vendégnek kell bizonyítania. Drágaságokért, értékpapírokért és készpénzért a fogadós csak akkor felel, ha ismerte a dolog minőségét, amikor átvette, vagy a vendég kívánsága ellenére megtagadta az őrizetbevételét, vagy ha a kár tekintetében a fogadóst, vagy házanépét, vagy személyzetét vétkesség terheli. Ezt a vétkességet, továbbá a minőség ismeretét, a dolog megőrzés végett való átvételének megtagadását is a vendégnek kell bizonyítania. Ez a kártérítési kötelezettség a dolog teljes értéke erejéig terheli a fogadóst. A kártérítési kötelezettséget a fogadós se nem korlátozhatja, se nem háríthatja el magától azzal, hogy öles plakáton hirdeti, hogy a felelősséget nem vállalja. A fogadós felelőssége elenyészik, ha a vendég az őt ért kárt a fogadósnak — mihelyt róla értesült — haladéktalanul be nem jelentette. Ez azonban nem áll azokra a dolgokra, amiket a fogadós megőrzés végett átvett. Közönséges lakásbérlet esetében a fogadósnak semmi felelőssége nincs e törvény alapján. Amióta e törvény életbe lépett, még csak az alsóbíróságok foglalkoztak ilyen pörökkel, a tábláig vagy a kúriáig még egy pör sem jutott el. A perek 70°/o-ában egyezség jött létre. Az ecseri-úti kantin bérletére Budapest tanácsa versenytárgyalást hirdet 3 esztendőre. A tárgyalási föltételeket lapunk más helyén találják meg az érdeklődők. Vendéglő „A szépasszonyhoz“. Nem tudom, hogy ezt a címet külső falán hordta-e, vagy csak mi — törzsvendégek — neveztük el így a szabadságtéri kis vendéglőt. Annyi bizonyos, hogy bájos szép asszony volt a vendéglő tulajdonosnője. De mindezt fölülmúlta jóízű humora és tetejébe elsőrangú konyhája. Vagy 25 évvel ezelőtt három barátommal naponta ott ebédeltünk egy kis fülkében. Hogy ebédünk ízletesebb legyen, a szép asszony Szerencse a Kávéscsészében velünk töltötte el a déli időt s tálalta fel a legfrissebb tréfákat és pikantériákat. Természetesen mi sem maradtunk adósok és hordtuk \ yfiyakra-főre a vicceket, néha képekkel is ^'fűszerezve. Egy szép napon megjelenik az étlapon a titokzatos „Steuerische Nudeln" mint tészta. Mindannyian alig vártuk, hogy már a tésztára kerüljön a sor, hogy az előre beharangozott „elsőrangú" mit vált ki belőlünk. Egyikünk mint „tűrhető" ment rajta keresztül, a másik „meg lehet" enni jelzőt használta. A szép asszony — ki szívszorongva várta a hatást — már-már elszomorodott, mikor kivágom: — No ezért a „Steuerische Nudeln "-ért érdemes volna még egyszer végigenni az ebédet. A szép asszonynak felragyogott az arca, felugrott az asztal mellől: — Kedves Dani úr! Már tálalom is! Sőt fizetni sem kell érte, — esetleg, ha kívánja, még ráadást is adok. Természetesen mindannyiunkból kitört a kacagás s én nagy önérzetesen vágtam ki: — Ha végig nem enném, duplán fizetem. De a ráadást előre kikötöm magamnak. — Halljuk, halljuk! — buzdulnak fel barátaim! Sőt a szép asszony is velük halijukozotí! — Egy cuppanós csókot kérek ráadásul a szép asszonytól — bököm ki nagy vigyorogva s várom a hatást. Pár percnyi csend után, melyben nem tudom a vendéglő reputációja, vagy más egyéb volt-e a döntő: — Áll az alku! Aki veszít, az fizet — hangzott a szép asszony ajkán. Megtörténtek az előkészületek. Az ebéd újra megkezdődött részemre. Mintha valahogy megnőttek volna a tányérok s az adagok mintha kikívánkoztak volna a tányérból! Jobbról-balról rám vigyorogtak barátaim. A szép asszony lélegzetét visszafojtva leste a hatást. Természetesen nem tiltakozhattam a bő adagok ellen. Már a tésztánál tartottam, mikor csak megjelenik a „végnélküli" tál a Steuerische Nudeln-nel. Döntő percek következtek; elfeledkeztem én duplán való fizetésről, a kárörvendő arcokról, csak a szép asszony csókja lebegett szemem előtt s hősiesen vettem fel a harcot a piramisként rám bámuló „Steuerische Nudeln"-nel. — Győztem! — No, de most mi lesz a ráadással ? — Közeledtem a szép asszonyhoz! — Vesztettem, tehát ,fizetek! — nyújtotta felém kívánatos ajakát! És fizetett. Kábult fővel
