Vendéglősök Lapja, 1925 (41. évfolyam, 1-24. szám)
1925-04-05 / 7. húsvéti szám
VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1935. április 5. fáradhatatlan munkásságra. Ugyancsak felszólaltak Kovács József és Pethő György alelnökök is. Az elnökség azután azt indítványozta, hogy Losonczy Gusztáv eddigi alelnököt, aki kénytelen volt a kávésiparról lemondani, válassák meg tiszteletbeli alelnöknek. A közgyűlés az indítványt nagy lelkesedéssel elfogadta. Napirend szerint az indítványok tárgyalására került a sor. Mózes Samu azt indítványozta, alakíttassák egy bizottság, amely a záróra eltörlése érdekében az illetékes hatóságoknál eljárjon. Steuer Marcell bejelentette a közgyűlésnek, hogy amíg a kávésipart mélyen sújtja a záróra, addig a mutatványos egyesületeknek megengedték, hogy helyiségeiket három óráig nyitva A borkereskedelemnek és a vendéglősipar borforgalmának a válságáról és a jelenlegi helyzetről Popper Zsigmond, a Popper Zsigmond és Lipót bornagykereskedő cég egyik tulajdonosa ezeket mondotta lapunk számára: — A lengyel-magyar kereskedelmi szerződés hatása alig lesz számbavehető a magyar borforgalomra, inkább csak speciális borfajtákat érint: a tokajit, eger-visontait, úgy hogy általánosságban alig segíthet valamit az általános pangáson. — A vendéglősiparral kapcsolatos borforgalom válságát az a nagy gazdasági pangás és munkanélküliség okozta, amely teljesen megfosztotta a munkásságot és a nagyközönséget is minden kedvétől. Amikor azonban megváltoznak ezek a nyomasztó gazdasági viszonyok, a borfogyasztásnak éppen olyan rohamos emelkedése várható, aminő meglepetésszerű és gyors volt a visszaesés alig háromnegyed esztendő alatt az utóbbi időkben. De ezenkívül aztán én nem látok sem a borkereskedelem, sem pedig a vendéglős és éttermi ipar részére semmiféle csodaszert, ami segíthetne. Lehet, hogy a theoriában elképzelhetőek volnának ilyenek, de a prakszisban nem fognak beválni. — A borkereskedelem csakugyan súlyos viszonyokat élt át, és bár történtek összeomlások, mégis nagy ellenálló erőről tett tanúságot. Sokkal kedvezőtlenebb alakulások sem okoztak volna meglepetést. Reméljük azonban, hogy Szombathelyről jelenti tudósítónk: Az Ausztriával szomszédos vendéglők helyzete ideát a határon már kezdettől fogva is nagyon nehéz volt, — azonban esztendőről-esz- tendőre rosszabbodott és most végül ott tart, hogy kezd kibír’natatlanná válni. A legszerencsétlenebb viszonyok társulva, a legtökéletlenebb intézkedésekkel az egykor olyan szépen virágzó határvidéki vendéglős és szállodai szakmát a válság elé sodorták és úgy látszik, hogy azok, akiknek a legfőbb kötelességük volna, sehogy sem akarnak tudomást szerezni ezekről a rohamosan tornyosuló bajokról. Az életviszonyok különbségei között olyan nagy már az eltolódás Ausztria javára, hogy a magyar vendéglők és szállodák nem sokáig bírhatják az egyenlőtlen versenyt. Az arányokra mindennél jellemzőbb, hogy amíg » Ausztriában egy pohár sör 2500 korona, Magyarországon ugyanaz 5000 korona. tarthassák. Érdekes volna megtudni, mennyiben szolgálja a közérdeket, ha a kávéházak csukva vannak, a mulatóhelyekben azonban vígan folyhatnak a mulatozások. Lissauer Gyula felszólalása után a közgyűlés a záróra meghosszabbítására vonatkozó indítványt elfogadta. A közgyűlés után a Royal-szálló fehértermében bankettre gyűltek össze a kávésok. Több felköszöntő hangzott el. Reiner Mór a Néma Antal-serleggel a kezében mondta az első tósz- tot, majd Bánó Dezső kormányfőtanácsos, Mészáros Győző, Kovács József és Torma miniszteri tanácsos, a kereskedelmi miniszter képviselője mondottak felköszöntőket. átjutottunk a krízisen és a szilárdan maradt nagy borcégek között támadt hézagokat egy új konjunktúra lehetősége majd betölti. — A magyar vendéglős és korcsmárosipar élénkebben vett igénybe hiteleket a súlyos viszonyok között, mint máskor, de általában a kötelezettségeinek elismerésre méltó szorgalommal és fizetőkészséggel tett eleget. A borfogyasztás csökkenése ugyan itt is zavarokat okozott, de a túlnyomó átlag mindenképpen kifogástalan vojt. — És ez annál nagyobb érdeme a vendéglős és korcsmáros szakmának, mert hiszen a fogyasztási, fényűzési adók, az általános adózási nemek és rezsijök aránytalanul gyors drágulása őket igen súlyos helyzetek elé állította. A borfogyasztás' meredek esése természetszerűleg minden normális üzleti számítást megzavart, de a két szakma dicséretes ügyességgel kerülte ki a teljes összeroppanást és minden eddigi életrevalósága bizonyíték és megfelelő zálog a jövendőre nézve. — Ha az illetékesek aztán az adók arányos és méltányos leszállításával és esetleg egyes adónemek eltörlésével is segíthetnének a helyzeten, — a gyökeres javulás igen hamarosan megállapítható volna. A teljes javulásig is bizonyos, hogy a vendéglősiparnak és a borkereskedelemnek egymáshoz való viszonya a legnehezebb válságok alatt is változatlanul kedvező maradt, — egymást támogatva haladtak át a válságos időkön és ez az együttműködés a fogyasztóközönség és az általános közgazdaság javára a jövőben is minden jót ígér. Ez a 100 százalékos drágulás csaknem mindenre olyan jellemző, hogy a határmenti és arrafelé üzletekben utazó közönségnek nagyon könnyű a választása. Mindössze egy-két kilométer távolságról lehet szó, hogy a magyar határon innen, vagy túl üti-e föl a sátorfáját az utazó vagy üzletfél, — azonban már magafa drágaság aránya átriasztja a közönséget, nem is egy-két órára, hanem üzletkötéseinek egész tartamára. Nagyon világos dolog, hogy mindenki sokkal inkább ott telepíti meg a központját, ahol állandó és 100 százalékos az olcsóság az egy-két kilométerrel odább fekvő területek árúihoz képest, — így is történik minden esetben. A végeredmény ezután csakugyan az, hogy mintegy 50—100 kilométeres sávot veszít el a magyar határon innen és túl a magyar vendéglős és,szállodásipar, — az osztrák hasonló szakmák javára. Az osztrák szakmabeli üzletek aratják le az ő vetésüket is, ezek vonzzák át az egész közönségüket és jutnak hasonlíthatatlanul jó üzletekhez, amíg pár kilométerrel idébb felénk vergődik és vonaglik a szakmabeli ipar. Mindez pedig úgylátszik még nem is elég a^bajok megtetőzésére. Hozzájárulnak a legkülönbözőbb intézkedések, rendeletek és minden praktikus élettel ellenkező hivatali megnehezítések is, amelyek még annak a csekélyszámú közönségnek is roppant károkat és maradandó kedvetlenséget okoznak, amely rákényszerül arra, hogy ideát maradjon. ZalaegerszegSzombathely, Kőszeg, Sopron nagykiterjedésű határvidékén, az egész sávon nagy a panasz az ellen, hogy még mindig nincsen ideát meghonosítva az úgynevezett tranzitó-vizűm. Ha egy utas, üzletember vagy kereskedő felmutatja útlevelét, a vízumot 154.000 koronáért megkaphatja, de sajnos — hosszabb tartózkodásra semmi szín alatt. Pedig nemcsak ennek a szakmának, a szállodás és vendéglősiparnak lenne haszna abból, hogyha az Ausztriában odaátrekedt közönség, az igazi idegen tömeg ide átjuthatna és huzamosabb ideig itt tartózkodhatna. Hallatlan ügyetlensége a -mi egész diplomáciánknak, hogy semmit se tud tenni Ausztria ravasz fogásai ellen, amelyek az idegenforgalmat teljesen elterelik a magyar vidékekről s amelyek között nem utolsó az sem, hogy aki Ausztriából át akar jönni a határon, annak előbb okvetlen Bécsbekell utaznia, tömérdek időt, pénzt és fáradságot veszítenie, úgy, hogy mindenki inkább letesz az átutazásról. A vámvonalak drágító hatása és az italadók által 100 százalékkal emelt magyar árak nagyon riasztó hatásúak az ausztriai olcsóság árai mellett. Sajnos, ez a közelség veszedelmes és kockázatos versenybe kényszeríti a határmenti magyar vendéglőket is, amelyek egy pörköltet 8000 koronáért, egy liter bort 10.000 koronáért adnak, — olyan árak, amelyek Magyarországon egyébként ismeretlenek, azonban alig segíthetnek a bajokon és a nagy pangáson. Gyökeres és hatalmas intézkedésekre volna itt szükség! Az italmérési illetékek fellebbezési tárgyalása. Az italmérési illeték felszólamlási bizottság a fővárosban március 21-én már megkezdte működését. A meghívók már kimentek. Most még csak azok a fellebbezések kerülnek tárgyalás alá, amelyek még a papírkoronában, vagyis az 1924 január 1-től 1924 július 1-ig terjedő félévre történt kivetésről szólnak. Ennek befejezése után kerülnek sorra az aranykoronában történt kivetések ellen beadott fellebbezések, amelyeket csak ezután fogja a városi tanács a pénzügyigazgatósághoz áttenni. A városi tanács is sok esetben élt fellebbezési jogával olyan esetekben, amidőn szerinte egyes engedélyeseknél aránylag nagyon kevés italmérési illetékeket vetettek ki. A főváros, mint adószedő. Budapest város tudvalevőleg megkapta az államtól az italmérési illetékeket, amelyet most maga szedi be. A kivetések lehetetlen összegre rúgnak aranykoronákban, úgy hogy a békeidőben kivetett 24—48 aranykorona helyett most 200—1000, de még ennél is több aranykoronákat kérnek, ami ellen természetes, hogy mindenki fellebbezett. A felszólamlási bizottság még nem dönthetett. A város azonban nem akar várni és nyakra-főre küldözgeti az intőket, hogy aki 8 nap alatt be nem fizeti a reá elsőfokban kivetett lehetetlen összegű aranykoronákat, attól az italmérési engedélyt bevonják. Aki azonban olyan összeget, mint amennyit a békeidőben reá kivetettek, most befizet, az ellen semmiféle eljárás nem fog megindulni. Sajnos, a város számviteli osztálya nem akart elfogadni kevesebb összeget, mint amennyit az illetőre most kivetettek és nem ismeri el, hogy neki minden részletfizetést is el kell fogadni és ő nincs hivatva annak elbírálására, hogy ki, mennyit köteles befizetni. Ez ügyben különben az illetékesek közbeléptek és rögtön utasították a számviteli hivatalt, hogy minden összeget elfogadjon ezentúl. A vendéglősipar túljutott a körforgalmi krízisen. A vendéglősök és a borkereskedelem együttműködése. — A válság. — Hitelkérdések. Popper Zsigmond nyilatkozata. Á határszéli vendéglők és szállók hajai. Ének a végekről. — Megnehezített forgalom, — fölemelt árak. — A csempészet hatása. — Miért nincs tranzitó-vizum ?
