Vendéglősök Lapja, 1925 (41. évfolyam, 1-24. szám)
1925-04-05 / 7. húsvéti szám
XXXXI. ÉVFOLYAM HÚSVÉTI (7.) SZÁM 1925. Április 5. VENDÉGLŐSÖK LAPJA TESBÉCtLŐ*, SZÁLLÓ-, KÁVÉSIPAKI ÉS KÖZGAZDASÁGI SZAKLAP M. kir. postatakarékpéuzt. csekksz. 45.255 Megjelenik havonta kétszer, 5-én és 20-án Előfizetési díj félévre ... 150.000 korona ALAPÍTOTTA : IHÁSZ OYÖBCil Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, IX., YIOLA-UTCA 3. SZÁM Telefonszám: „József“ 22 — 81 Feltámadás előtt még aléltan hever minden a magyar vidékeken, de már érzik a levegőn, a földek, vizek illatán, hogy közeledik a húsvét, jön iftinden dolgok jobbrafordulása. Ha v^n, ha lehet szakma a magyar ipari és közgazdasági világban, amelynek már nagyon régen és nagyon epedve várják a föltámadását, akkor éppen a magyar vendéglős, szállodai és kávés szakma az. Az eltemettetés korszaka nagyon hosszú volt és az a kősír, amelybe belékerültek, nagyon sötét, — sokkal sötétebb, mint bármely már sírverem. Az örök élet csirájának kell beoltva lennie abba a szervezetbe, amely mostanáig kibírja ezt az elvermelést és már-már emelgeti a sírjára hengerített óriás kőlapot. Mert bizonyos, hogyha a mi szakmánknak meglesz a föltámadása, ez megint különbözni fog minden más föltámadástól. A mi szakmánk sírját ugyan éppúgy őrzik a poroszlók, mint a többi nagy gonddal befödött sírokat, de itt aztán igazán nincsen senki, aki a sírra hengerített óriás kőlap elmozdításán fáradozna. Mi nem számíthatunk semmiféle külső segítségre, nekünk teljesen magunkrahagyatva a legmélyebb sír belsejéből kell kitörnünk, ha megint helyet akarunk magunknak a napon. És nemcsak, hogy nincs külső segítségünk, de annál több azoknak a száma, akik mindenáron azt szeretnék, hogyha a szakma minél tovább maradna tehetetlenül a megszokott földalatti börtönében. A mi kőlapunkat nem azért közelítik meg az idegenek, hogy elkergessék mellőle az őrködő poroszlókat és hogy a kőlapot elhengerítsék az útunkból, hanem egészen ellenkezőleg. Azért közelítenek, hogy ők maguk is ráfeküdjenek, teljes súlyukkal ránehezedjenek a fedő zárólapra és minden erejökkel megakadályozzák, hogy valaha is napvilágra jussanak. A mi szakmánk telítve van lábbarátokkal és hamis pártfogókkal, akik nyájas mosollyal mindent ígérnek, mézes-mázos szavakkal behízelgik magukat a közelünkbe, de mihelyst tehetik, a legelső alkalommal Júdásokká válnak, akik szívesen elárulnak bennünket minden idegen érdekeknek. Sehol senki, aki kívülről segífene, de annál több az ellenség, amely azt kívánja és azon dolgozik, hogy a megszabadulásunk sohase legyen teljes. Ellenségeink sorában vezet a sajtó, amely bámulatos egykedvűséggel Telejti mindazt, amiben része volt általunk és mihelyt valamelyik vendéglős, kávés, szállótulajdonos, vagy korcsmáros ellen fordul a sors, a legnagyobb kéjjel csap le rá! Nem elégszik meg annak a kivégezésével, akit a szerencsétlensége amúgy is kiszolgáltatott neki, hanem módot talál rá, hogy az egész szakmát véresre sebezze minden egyes ilyen alkalommal. És az a tömérdek méltánytalanság, amelynek az áradatában soha semmiféle hatóság, semmiféle fórum részéről nem tudott a mi szakmánk egyetlen vigasztaló momentumot megkapni! Sohasem érez vele senki, igaztalanul elfogult vele szemben mindenki, még az is, akinek hivatalból elfogulatlannak kellene lenni mindenek iránt. Az igazságosztás ellen nem szabad, hogy kifogásunk legyen, de van az igazságosztáson túl is valami, — talán úgy hívják: rokonszenv, talán úgy: megértés. Ez mindig elmaradt. * Egyedül vagyunk, szaktársak, egyedül, belülről kell megkezdenünk a föltámadást és levegőbe dobnunk a kriptánkat fedő kőlapot a rajta heverő ellenségeinkkel együtt! A záróra eltörlését követelik a kávésok. A kávésipartestület közgyűlése. — 426 kávéházból 172 maradt meg. —Jókai ünnepe. Április 3-án tartotta rendes közgyűlését a kávésok ipartestülete, amelyen Reiner Mór elnökölt. Mészáros Oyőző a Jókairól írt szép és szakszerű értekezésével adózott a Jókai-cen- tennáriumnak a kávésok nevében, majd a napirendre tértek át. Előterjesztették az ipartestületnek múlt évről szóló jelentését, amely szerint a kávésok helyzete az elmúlt évekhez képest némiképpen javult, bár a béke éveiben négyszázhuszonhat kávéháza volt Budapestnek, míg most mindössze 172 van. Legnagyobb sérelme a kávésoknak a záróra, amely megbénítja az üzletek üzemét. Többször jártak el ennek a sérelmes állapotnak megszüntetése érdekében, de csak ígéreteket kaptak, amelyeket nem váltottak valóra. Megállapítja a jelentés, hogy 1921-ben végre megszűnt az árvizsgáló bizottság, de ez nem okozott drágaságot, sőt a kávésiparban megindult a verseny még olcsóbbodást is idézett elő. Ennek az olcsóbbodási folyamatnak gátat vetnek a horribilis adóterhek és az aranykoronás lakbérek. Különösen a forgalmi adók miatt volt sok kellemetlenségök, amíg sikerült általányrendszert meghonosítani. Sérelme a kávésoknak, hogy míg a múltban a közüzemek részéről mint nagyfogyasztók kedvezményekben részesültek, most magasabb egységárakat kell fizetniök. Terheket okoz a beszélgetésekként való telefondíjszabás. Sok bajt és zavart okoz az italmérések revíziójával kapcsolatosan benyújtandó iratok beszerzése, amelyekkel az állampolgárságot kell igazolni. Sérelme a kávésiparnak, hogy a pénzügyminiszter a fogyasztási adókat és az italmérési illetékeket átengedte a fővárosnak .s ez olyan magas összegben állapította ezeket meg, hogy meghaladják az összes egyéb adónemek végösszegét. Az évi jelentéshez Lissauer Gyula szólott hozzá, aki megállapította, hogy a kávésok helyzete súlyosabb, mint volt bármikor, mert ha nem sikerül a hatóságokat belátásra bírni, újabb kávéházak lesznek kénytelenek becsukni. Pallay Miksa megállapította, hogy a kávéházak üzemi költségei nem stabilizálódnak, hanem napról-napra emelkednek. Reiner Mór elmondotta, hogy eljárt az ipartestület a záróra ügyének rendezése céljából az országos főkapitánynál, aki kijelentette, ha nem is tudja nyomban megszűntetni a zárórát, rövid időn belül meg fogja tenni. Azóta ugyan hónapok teltek el, de nem történt semmi. Eljártak a többi sérelemnek az orvos lása ügyében is és így sikerült elérni, hogy éppen ma jelére szállították le a zenevigalmi adót. Határozott ígéreteik vannak arra nézve, hogy a villany árát leszállítják és a kávésoknak megadják régi kedvezményeiket. Több felszólalás után túlnyomó nagy többséggel elnök Reiner Mór, alelnökök Mészáros Győző, Pethő György, Kovács József, a caffe restaurant szakosztály elnöke Wemgruber Ignác, a zenészszakosztályé Horváth Dezső, a kávésszakosztályé Gál Arnold lettek. A választás után Szlovák Pál hatósági biztos meleg szavakkal üdvözölte az új tisztikart. Arról is meggyőződött, hogy a budapesti kávésok nemcsak a kenyérkérdéseiket tartják szemük előtt, hanem foglalkoznak nemzeti problémákkal is. Éppen ezért örömmel látja, hogy nagyjából a régi elnökséget helyezték vissza tisztjeikbe. A közgyűlés bizalmáért Reiner Mór elnök mondott köszönetét és tett ígéretet további
