Vendéglősök Lapja, 1925 (41. évfolyam, 1-24. szám)
1925-03-20 / 6. szám
TENBÉQLd>, ISZÁXiXié-, KÍTÉSIPABI Él KÖKBAZDAli«! SZAKLAP M. kir. postatakarékpénzt. csekksz. 45.255 Megjelenik havonta kétszer, 5-én és 20-án Előfizetési díj félévre _ 150.000 korona AX APÍTOTTA: IHÁSZ CiTÖRCil Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, IX., YIOLÁ-UTCA 3. SZÁM Telefonszám: „József“ 2 2—81 Résztvettünk mindazokon az ankétokon, értekezleteken és gyűléseken, amelyeket a vendéglősipar érdekében tartottak — jelenti a mi eléggé nem méltatható vezetőségünk. Szaktanácsokat és szemelvényeket adtunk a hatóságoknak, a bíróságoknak, a kereskedelmi és iparkamarának, meg a vidéki elöljáróságoknak — mondják. Rendes és rendkívüli előljárósági üléseken foglalkozunk ipartestületünk ügyeinek tagjaink javára történő elintézésében! És mindennek a lázas munkának sehol, semmi foganatja! Hát nem ördöngösség ez, urak? Mi ezt nem tudtuk eddig. Honnan is sejthettük volna ? Csak most derült ki. Mi azt hittük, hogy vezetőink legtöbbje, istenem, fontosabbnak tartja, hogy a saját személyzetén felügyeljen, új kormányfőtanácsosi címeket vadásszon, a maga külön kis üzleteit hajszolja vagy a legjobb ésetben, hogy a lábát lógassa a szép napsütésben, semhogy a szakma különleges érdekeinek szentelje a drága órákat! De el kell hinnünk, amit állítanak. Igen, minden a szakmáért volt. Miattunk utaztak ki Svájcba, Németországba, Angliába, az Északi sarkra, sőt a négerek közé is reprezentálni a magyar vendéglősipart. Mert idebenn már semmi baj se volt sehol, muszáj volt kimenni egy kicsit az országból, hadd irigyeljenek! Hanem megint csak arra kell rájönnünk, ha ennyi munka, szorgalom és igyekezet ellenére is olyan keveset tud produkálni az érdekünkben a mi pompás vezetőségünk, mégis csak nagy bajnak kell lennie valahol? Inkább ne csinálnának semmit, csak sikerülne enélkül is elérni valamit az érdekünkben 1 Nem és nem. Sehol semmi eredmény. Most az adófelszólamlási ügyek is úgy indulnak, hogy igazán el kell készülnünk megint a legrosszabbra. Hol lehet hát a hiba? Ha annyi az akarat? Annyi a munka? És hiába! Igazán nem kell nagy gondolkodó erő. Rájövünk magunktól is. Ha látjuk az országúton, hogy a ló húz, húz, mondjuk: majd megrokkannak az inai, mégsem mozdul a kocsi, mi a hiba? Ki kell fogni a lovakat. Elő az új fogattal! Mi elhisszük azt a nagy iparkodást, dolgozást a vendéglősipar érdekében. Mi behunyjuk a szemünket, bedugjuk a füleinket és mindent elhiszünk. De nem mozdul a szekér, urak! Évek óta ott ragadtunk a sárban és se tőled, se hozzád! Hiába itt az ostorpattogtatás is, már azt is beláttuk! Sehogy sincs jól így, azt érzi valamennyiünk. Lehet, hogy az energia hiányzik talán a szakmánkért dolgozókban. Lehet, hogy: a tekintély, a fölfelé is ható egyéni súly! Akik most mozognak értünk és a mi érdekünkben, úgy látszik, jelentéktelenek, nagyon kis pontok az összes illetékes körök előtt és sajnos, még az erélyök sincs meg, hogy nagyot kiáltsanak vagy toppantsanak a csizmájuk sarkával, ha nem akarják észrevenni őket! A vidék egyre fokozódó keserűsége és a fővárosi szakkörök idegessége minden elégedetlenségnél ékesebben szóló! Nem Megint bebizonyult, hogy egyetlen elkeseredett és erélyes állásfoglalásnak sokkal több eredménye van nálunk, mint hónapokig tartó könyörgésnek és memorandumozásnak. Aki még ebből sem okul, az méltán megérdemli, hogy a jászol elé kössék, ahol alaposan kizsigerelik aztán bizonyos kasszák javára. Semmi más nem történt, mint az, hogy végre a sarkukra állottak a budapesti szállodák. Budapest főváros illetékes közei végre egy olyamszállodai küldöttséggel találkoztak, amelynek nagyon komoly mondanivalói voltak. És ezek között a komoly mondanivalók közt is az volt a legfontosabb, hogy megtagadták a budapesti szállótulajdonosok a 20 százalékos szállodai adó további befizetését a főváros telhetetlen pénztáraiba azzal az egyszerű hivatkozással, hogy a további befizetés kikényszerítése nem törvényszerű és nem egyezik a kormányrendelettel. Természetesen, nagy , lett a konsternáció ezután a föllépés után. És most már bevallhatjuk: nemcsak az illetékes fővárosi körökben, hanem ipartestületünk bizonyos — mindig óvatos és nebáncsvirág-rendszerű uraiban is. Akik mindig úgy kezeltek minden dolgot és úgy akarnak kezelni ezentúl is, úgy látszik, mint a hímestojást. De a többség az erélyt követte ki a vezetőktől. És ez eredmény nem is maradt el, hanem hamarosan jelentkezett a következő érdekes, hivatalos leiratban. egy kéz markolná meg már szívesen az istrángot, hogy kifogja a megrokkant lovakat, de nem adódik rá mód, se alkalom. Nagyon óvatosan történt és nagyon szakszerű óvatossággal megy itt minden. De meddig lehet ezt húzni? Akármeddig is, jó lesz ritkítani a soksok hiábavaló hajlongást, szaktanácskozást, szemelvényt fölfelé, oldalt és lefelé, hanem elő az öklöt és elő a vastagabb hangot! Nem koldusokat és nem házalókat vezetnek azok, akik előttünk mozognak! A vendéglősipar erélyt és határozottságot követel, addig is, amig időt szakít a szükséges változkodásokra. A mi nevünkben ne kunyoráljanak ezentúl és ne csússzanak a földön. Mit kaptunk mi valaha és kitől? Mit várunk? Egyet: az igazságot! De azt megszerezzük folytonos alázatoskodás nélkül is, Önök nélkül is, vezető uraink! És úgy látszik — csak így! Budapest Székesfőv. Tanácsa. 28.372—1925 — IV. szám. Tárgya. A tanácsi VI. ügyoszt. előterjesztése a szállodaadó kulcsának újabb megállapítása ügyében. Határozat. A pénzügyi ügyosztály előterjesztésére elhatározza a tanács, hogy a községi szállodaadó kulcsát 1925. évi március hó 8-ától kezdődőleg egységesen 15 százalékban állapítja meg. Erről a tanács a tanácsi VI. és XV. ügyosztályt, a számvevőséget, a budapesti szállodások és vendéglősök ipartestületét és a budapesti szállodákat és penziókat értesíti. Kelt Budapesten, a székesfőváros tanácsának 1925. évi március h’ó 5. napján tartott üléséből. Dr. Sipőcz s. k. polgármester. Most már hozzátehetjük, hogy nagyon csalódik a főváros, ha azt hiszi, hogy ezzel az 5 százalékos engedménnyel a könnyekig meghatotta akár a szállodák vendégeit, akár a szállodásokat. Azok éppúgy fogják szidni — és teljes joggal — továbbra is. Mindenekelőtt — január-februárban már milliárdokat zsebelt be a főváros azzal, hogy két hónapig halasztgatta ezt a már a kormány útján is erősen sürgetett adóleszállítást. Azonban igazán nem feledkezhetünk meg arról sem, amiről Budapest, jelenlegi vezetősége, úgy látszik, teljesen megfeledkezett, — hogy mi lesz a szállodák állandó lakóival? Adótörlés helyett — óvatos leszállítás. Hivatalos értesítést kaptak az érdekeltek a szállodaadóról. — Mi lesz az állandó lakókkal? Az erélyes föllépés eredményei. — Nem szabályrendelet, csak tanácsi döntés.
