Vendéglősök Lapja, 1925 (41. évfolyam, 1-24. szám)

1925-01-05 / 1. szám

VENDÉGLŐSÖK LAPJA 5 borkereskedelmi részvénytársaság Budapest. VIII. kér., Öaross-utca 98. (Roszoru-u. sarok) Ajánlja a vendéglősöknek kiváló borait. Telefon: József 8-53 BBnaaaiBflafiHiaHHHiBiiaBiBiaBBHsaeisBaHSQaiaBsiBineiBiiBBBiaiiaBBtBBBiiBiiiMi a an bu A záróra rendelet kulisszatitkai Mi okozta, hogy az újévi beígért záróra beszüntetés elmaradt? A normális viszonyok visszatértével a különböző vendéglő, étterem és kávé­ház üzemek .tulajdonosai azt a jogos kérelmet terjesztették a belügyminiszter elé, hogy a zárórát korlátozó rendelke­zéseket törölje el, miután annak szük­ségessége a háború és azután követ­kező forradalmi események elmúltával megszűnt. Lapunk hasábjain kezdemé­nyeztük annakidején ezt az akciót, mert a zárórának indokolatlan fentartása meg­bénítja az üzemek üzletmenetét, és el­zárja előlünk azokat a lehetőségeket, hogy a békeállapotokat iparunkban is visszaállíthassuk. Illetékes helyeken an­nakidején méltányolták kérésünk jogos­ságát és bízván a nyilatkozatokban és Ígéretekben, remélhettük, hogy mégis csak megszületik a zárórát hatályon ki- vül helyező rendelet, ezzel szemben mint a legutóbbi jelentések közlik, a záróra rendelet megjelenéséről egyelőre nincs szó. Ennek a kéi ellentétes álláspontnak, őszintén szólva nem értettük az okát, és utána jártunk, hogy tulajdonképen mi okozta ezt a merőben ellentétes állás- foglalását illetékes köröknek. Az ügynek előzményei még a múlt év novemberére nyúlnak vissza, amikor a záróra megszüntetését kérvényező ét­terem, vendéglő és kávéház tulajdono­sok biztatást kaptak a főkapitányság illetékes tényezőitől, hogy a záróra ren­delet megjelenése elé közbiztonsági okok­ból nem gördítenek akadályt, sőt kér­vényüket kedvezően véleményezik. Mi­kor ennek hire kelt, a záróra eltörlését kérvényezők hármas csoportjába, a ven­déglő, étterem és kávéház tulajdonosok triászába egy meglepetésszerűen alkal­matlan negyedik jelentkezett: a mulató­hely tulajdonosok érdekcsoportja. A mulatóhely tulajdonosok váratlan fellépése ép azt a morális ala­pot rántotta ki a kérvényezők alól, amelyre a megszüntetés szükségességé­nek indokolásában leginkább támasz­kodtak és pedig arra, hogy az éjszakai közbiztonság nyugodtsága biztosítva van az éttermek, vendéglők és kávéházak szolid voltánál fogva. Mindezek dacára a rendőrség, ígéreté­hez híven a kérvényt kedvezően véle­ményezte és átküldte a belügyminisz­tériumba döntés végett. Az adminisztrá­ciós munkálatok késedelmes természe­tűek és mire a belügyminisztériumba került, a közben történt események az illetékes köröket arra bírták, hogy a zár­óra eltörlését célzó rendeletet egyelőre ne adják ki. Beavatott helyen a következőkben nyilatkoztak a záróra ügyről: — Mikor a záróra kérdés először szóba került, csupán az étterem, ven­déglő és kávéház tulajdonosok kérelmé­ről tudtunk, azonban mire az ügy hiva­talos formájában hozzánk érkezett az előbbiek mozgalmához a mulatóhely tulajdonosok is csatlakoztak. Ugyan­akkor értesültünk arról, hogy az egyes mulatóhelyeken az időlegesen engedé­lyezett és meghosszabbított zárórára eső időben olyan botrányos jelenetek ismét­lődnek, amelyek a közrendre aggályo­sak és veszélyeztetik. Alapos megfonto­lás után, —- miután ezek a közbotrányok úgyszólván rendszeresekké váltak, — úgy határoztunk, hogy az atmoszféra még mindig nem alkalmas a normális békeállapotok teljes visszaállítására és igy a zárórát hatálytalanító rendelet megjelenésétől egyelőre el kellett tekin­tenünk. Természetesen mihelyt látjuk, hogy a normális állapotokra való visszatérésnek előfeltételei meg lesznek a záróra rendelet megjelenésének semmi akadálya nem lesz. A nyilatkozatot tudomására hoztuk \ az egyik mulatóhely tulajdonosának, aki annak idején szintén forszírozta a záróra megszüntetését célzó kérvény beadását és ő következő reflexiókat fűzte a nyi­latkozathoz : — Nem látom át miért nem volna jogos a záróra rendeletnek a mulatóhely tulajdonosokra való kiterjesztése ép úgy, mint a többi nyilvános üzemekre. A haj­nali botrányokat nem lehet a kérés meg­tagadására okul felhozni, mert ezek a jelenségek a béke időben ép igy megvoltak. Ezek tehát nem kivételes állapotok. Sze­rintem ez csak ürügy a kormányzat ré­széről, a záróra kérdés elodázására, és ez ugylátszik egyidőre sikerült is. A Bristol-affér A kiszolgáló-személyzet és a budapesti vendég. — Szakértők nyilatkozatai. — Mi az oka a nívó leszállásának * Nagyon furcsa és az összes szereplőkre nagyon jellemző összeütközés történt napokkal ezelőtt Budapest egyik vezető nívója és legelő­kelőbb kávéházában, a Bristolban. Az affér nem foglalkoztatott semmiféle hivatalos kört sem akkoriban, sem azóta, a közönség szeren­csére, azonnal napirendre tért fölötte. Ez mindenesetre jellemző a mai közönségre is, de nekünk a szakma érdekében igen is foglalkoz­nunk kell a különös eseménnyel. A Bristol kávéházának óriási üvegablakai­nál csaknem mindig vendégekkel vannak tele az asztalok, sok köztük a fentartott, előkelő­ségeknek, törzsvendégeknek való. Más részük azonban a napivendégek számára való, akik a forgalmas és előkelő közönségtől hemzsegő út­vonalat akár órákhosszat is szívesen bámulják. Megtörtént tehát egy ilyen nagyobb for­galmi időben, hogy a Bristol üvegablakai előtt kettőssorokban elvonultak az Angol kisasszo­nyok növendékei, csupa friss, jól öltözött fiatal lány, nevetve és igen nehezen fékentartva az apácák vezetése által. A kedves menetet az egész Bristol látta és nézte. Ekkor az egyik kávéházi pincér, aki egy vendégasztal melietf állott, tett valami meg­jegyzést a lányokra. A megjegyzés nem volt brutális, bár reprodukálhatatlan, mert bizalmas­kodó, lenéző és gyanúsító árnyalatai voltak. A megjegyzés kétségkívül önkéntelenül szaladt ki a kiszolgáló pincér száján, de annyira han­gosan, hogy a mellette ülő egyik ur dühösen ugrott föl a hallatára. — Pimasz, szemtelen csirkefogó! Pofon- ütöm, ha nem takarodik azonnal innen ? Hogy mer keresztény urilányokra ilyen megjegyzést tenni a vendégek előtt ? A fölháborodott vendég vörös volt a düh­től, ordított és lesöpörte asztaláról az újságokat. A pincér hátralépett, zavartan és vörösen, mert valamennyire be kellett látnia, hogy valami igazságféle lappang a háttérben, de mikor a vendégek, pincérek, az egész személyzet egy­szerre odafordult a rettentő patába hallatára, őbenne is úrrá lett a sértődés. Élesen felelt vissza, mire az idegen ur szinte tombolni kezdett. — Kirugatom innen ! Hogy meri inzultálni előttünk az urilányokat — kiabálta — küldjék ide az igazgatót! Bandi igazgató természetesen azonnal ott volt, megpróbálta lecsöndesiteni a kiabálót. Csakhogy az most már a kávéház vezetését is sértegetni kezdte, megfenyegette Bandit is és terrorisztikusan követelte a vendégsereg előtt, hogy azonnal dobják ki a nőbarát pincért. A kínosan kiélesedett helyzetet Bandi úgy vélte megoldhatónak, hogy ő is erélyes lett. Fölkérte a vendéget, ne csináljon botrányt, a sérelmet csak neki, az igazgatónak van joga orvosolni. De a pincér időközi sértő megjegy­zéseitől és éles feleleteitől felingerelt ur, egy Kiváló buíeliás boraink melleíí könnyű és ne&éz hordós K ^ 7 Is* 4 7 0 ^-7 tKí Itj iK Gróf SomsicO Tihamér Borgazdasági Hészvényíársaság JDQjl QJ.1L L21 10 UJLUUJUK Központi iroda: Budapest, VI. kerület, Teréz-körut 9. szám. — Telefonszám: 142—85

Next

/
Thumbnails
Contents