Vendéglősök Lapja, 1925 (41. évfolyam, 1-24. szám)
1925-02-05 / 3. szám
I VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1925. február 5. mwiii piLSENi Ősforrás mi) r w IX. KÉR., TOTH KALMAN-UTCA 8-10 SZ. Magyarországi egyedárúsító: GALLAUNER BÉLA Telefonhívó: József 25-02 14 milliárd helyett alig pár millió a nyugdíjegylet vagyona. A tagdíj ma is 10 korona. — Várják a valorizációt. — Nyilatkozik a vezetőség. A Magyar Vendéglősök Országos Nyugdíjegyesülete igazán nem sokat hallatott magáról az elmúlt évek folyamán. Évente egy közgyűlése foglalkoztatta a tagokat, utána csend volt 12 hónapig és igazán nem volt nagyfontosságú, befizetik-e a tagok a pár papiroskoronás díjakat, avagy sem. Egyetlen ügyészi felszólítólevél posta- költsége ugyanis már többe kerülne, mint akár tízesztendei tagdíjbefizetés. A fásult dermedtségnek ez az időszaka a magyar vendéglői kar jórészét nem is foglalkoztatta. Csakugyan nem sokan vannak, akik rászorulnak a jelenlegi állapotában az egyesületre. Azok a pályatársak, akiknek jól megy a soruk, ugyan miért kérnék a pár koronás nyugdíjat? És akik tönkrementek, azok úgyis elpusztulnak a jelenlegi szörnyűséges gazdasági helyzetben, akár a nyugdíjjal, akár anélkül, annyi bizonyos. A Vendéglősök Lapjának szerkesztősége azonban különösen az utóbbi időkben, egyre-másra kapja az érdeklődő leveleket a szakma köréből. Mi van a nyugdíjegyesülettel ? Elaludt-e teljesen ? Van-e remény a feltámadására? És mik igazak a szárnyrakelt panaszokból ellene? Hiszen a nyugdíjegyesület tagjai nemcsak a hihetetlenül csekély nyugdíjkiutalásokat keveslik — maximálisan 480 koronát, jelenlegi papiroskoronát! —, hanem a tagdíjbefitzetéseket is, amelyek olyan csekélyek, hogy teljesíthetetlenek is, mert nincs forgalomban olyan pici értékű pértznem. A szakma megnyugtatására és hogy teljesen tiszta képet kapjon a dologról mindenki, utánajártunk. Dr. Nagy Sándor, az Egyesület ügyésze elénk terjesztette érdeklődésünkre az egyesület számadását, vagyoni adatait és a következőkben informálja a szakma nyilvánosságát róla: — Tény, hogy az ország egyik leggazdagabb szakmájának, a vendéglősiparnak a nyugdíjegyesülete ezidőszerint képtelen arra, hogy megfeleljen hivatásának. Vagyona páratlanul leolvadt, akik vezetik, honorárium nélkül, az ügy kedvéért és a jobb jövő reményében dolgoznak érte. A nyugdíj egyesület egész vagyona hadi- kölcsönökben és záloglevelekben nyugszik s ami békeidőben 800.000 aranykoronát, igen tekintélyes értéket képviselt, ma alig pár millió. — A háború és a bekövetkezett kényszer- helyzet az oka annak, hogy a többi nyugdíjegyesület, a mienk is deferált a felülről érezhető pressziónak, így került csupa hadi- kölcsön-papír és záloglevél az egyesület kasszájába. Ismeretes, hogy ezek értéke alig valamivel több ma papiroskoronában, mint hajdan aranykoronában volt. Ez okozta a katasztrófát, ma csakugyan semmire sem lehet pénz és teljesen reménytelen volna a helyzet, ha nem bíznánk a valorizáció bekövetkezésében. — Ma minden ideiglenes javítási kísérlettel csak fokoznánk a komplikációkat, se jogilag, se gazdaságilag nem lehet vállalni az új kockázatokat. Ha betegsegélyző vagy temetkezési egyletek volnának, új díjkivetésekkel lehetne valahogy az ideiglenes segítség, de a mi egyesületünk tisztán nyugdíjegylet. így le vagyunk kötve a lehetetlenül csekély tagdíjakhoz és sajnos: a szomorúan kis kiutalásokhoz. — Én fanatikusan hiszek az állami valorizáció bekövetkeztében, amire Németországban már sor került és itt is — legalább az altruista, jótékony intézményeknél elkerülhetetlen lesz. Ez talpraállíthatja úgy a nyugdíjegyesületet, hogy több mint ezerszeres szorzószámmal dolgozva négymilliós nyugdíjakat, biztosításokat adhatunk. — Bokros Károly, az egyesületnek az alapítása óta elnöke, valósággal a betege ennek a helyzetnek, ami elképzelhető is, hiszen ő páratlan ambícióval végezte annakidején a megalapozás nehéz munkáját és az összeomlás nagyon megrendítette. Az egyesület vezetősége a pénzügyminisztériumhoz fordulta valorizáció kisürgetéséért. Elvileg nincs is ellensége már ott a dolognak, de gyakorlati, főleg politikai természetű akadályok késleltetik a dolgot. — Mégis megvan a remény s a megoldás nem sokáig halasztódhatik. Addig tűrnie kell bizony a szakmának és viselnie velünk együtt a kínos helyzetet, amely teljesen azonos szinte valamennyi országos nyugdíj egyesület sorsával! Különös aktualitást és érdekességet ad a nyugdíjegylet ügyeinek az a tény, hogy a kormányzati körök éppen ezidőszerint csakugyan foglalkoznak a részleges valorizáció gondolatával és szakemberek tanulmányozzák ezt a kérdést, miképpen lehetne megoldható a dolog egyéb elvek súlyos sérelme nélkül. Komoly formában merültek fel olyan tervek, amelyek szerint az altruista intézmények állami részről kapott segítséggel — legalább részben — valorizálhatnák a háború alatt és után állami papírokban szétroncsolódott vagyonukat. Az eredeti tervek már március hónapra kilátásba helyezték a valorizációnak ilyen arányú keresztülvitelét, az előmunkálatok azonban olyan bonyolult és nehézkes érdekellentétekre világítottak rá, hogy most már megingott annak a valószínűsége, hogy a valorizáció hamarosan helyrehozza nyugdíjegyesületünket. A bornagykereskedők kimérései. Megint panaszkodnak a kisvendéglősök. Fokozott ellenőrzést! Főként a vidék részéről megint érzékeny megkárosításokról panaszkodnak a kisvendéglősök. A szakma gyűlésein, tanácskozásain több ízben fölmerült már hír ezekről az anomáliákról, de még soha olyan méretekben, mint most. A bornagykereskedők egy része ugyanis úgy a vidéken, mint a fővárosban nagyon erős engedményeket tesz a törvénytiszteletnek, — mert anélkül, hogy külön engedélye volna kicsinyben való árusításra — literenkint is méri a bort. Elite-márka \ JpIUME \J \ j Cognac fit „Fiume“ szójegyre különösen ügyelni! Adria tik a r.-t. Iroda: Budapest, i, Horthy Mik/ós-út 9. Telefon: József 88—09. „DELECTA Középeurópai Húsipari R.-T. Budapest, X., Füzér-utca 37. szán. Telefonhívó: József 59—16 99 hentesárú és KonzerveK • Gyártja a
