Vendéglősök Lapja, 1925 (41. évfolyam, 1-24. szám)
1925-02-05 / 3. szám
1035. febirnár 5. VENDÉGLŐSÖK LAPJA 3 összeomlásával sem szűnt meg létezni és hogy most újra előnyornulóban van. Az Urquell B. Brauhaus, Pilsen magyar- országi vezérképviseletének a vezérkarából Gábor h. igazgató az import eddigi kialakulásáról a következőket közölte lapunkkal: — Ez év január hó 10-én futottak be a budapesti pályaudvarokra az első pilseni sörvagonok és azóta szakadatlanul tart az import. Hogy a magyar közönség miképpen gondolkodik a pilseni sörökről, arról nem kívánok nyilatkozni, csak adatainkra hivatkozom, amelyek szerint napról-napra kimutatható százalékszerűen a pilseni sörök fogyasztásának az örvendetes emelkedése. Viszont ez befotyásolja — úgy látszik — a vendéglős-, kávés- és éttermi ipart és arra, hogy egyre kevesebb azoknak a valamirevaló hasonló helyiségeknek a száma, ahol a vendég ilyesmit nem kaphat — ha akar. — Éppen ez a gyors előhaladás az oka annak, hogy a megindított sajtókampányban Pilsen nem fog résztvenni, az eszközei egészen mások lesznek. És annak a mérlegelésébe sem bocsátkozunk, melyik sörfajta a nagyobb szesztartalmú. A pilseni sör — specialitás, az íze, zamatja, különös sajátságai legalább oly fontosak benne, mint a szeszfok, amely — mint minden megállapodott világmárkánál — mindig ugyanaz és ma, 1925-ben éppen annyi, mint volt 1910-ben. — Előre rámutathatunk azonban arra, hogy éppen a magyar piac jó fogadtatása teszi lehetővé azt, hogy a közel jövőben sor kerülhessen a pilseni sör olcsóbbodására nálunk. Árleszállítás fog bekövetkezni — egyáltalán nem kon- kurráíó céllal, hanem a lehetőségekhez mérten, hogy ez a tápláló gyógyital minél szélesebb néprétegek mindennapi itala lehessen. — Budapesten a pilseni sörök legnagyobb fogyasztócentrumai ezek: Erdélyi borozó, a Bika, Pilseni sörcsarnok, Klotild-étterem, Lukács- étterem és még igen sok nagy étterem, a kávéházak közül vezetnek a Newyork, a Kristály, a Belvárosi, Alkotmány, Vígszínház kávéházak. A vidéken Szeged, Miskolc, Debrecen kapott rá ismét jelentékeny méretekben a pilseni fogyasztására, a többi részek beszervezése még csak most folyik, bár az érdeklődés általános, amint az ideérkezett tömérdek levél és megrendelés is bizonyítja. — Mint különleges érdekesség fölemlíthető még az is, hogy a magánosok is roppant nagy érdeklődést tanúsítanak az Urquelle- készítmény iránt, úgy látszik, akik fényűző életükben pincét tarthatnak, azok éppúgy raktárra veszik a pilseni sört, mint a tokajit, burgundit és a pezsgőket. A kisfogyasztó közönség vételkedvéről viszontelárusítóink számolnak be egyre kedvezőbb és biztatóbb adatokról. Szupé-csárdás után A Vendéglős-bál kulisszái mögül. — Több demokráciát és több tapintatot. — A Széchenyi-bál konkurenciája és a rosszul szabott frakkok. Lezajlott hát a Vendéglős-bál is. Szép volt, sikerült volt. A Vigadó összes termei megteltek erre a mulatságra, amelynek tiszta jövedelmét a Vendéglős-Otthonnak (Menedékháznak), a Nyugdíj-Egyesületnek és a Vendéglősök szakiskolájának Ígérik. A száz—százötvenezer koronás jegyekből, felülfizetésekből és miegyébből remélhetőleg olyan óriás jövedelem alakul ki, amely jelentős összegekkel gyarapítja végre ezeket az alapokat és nem olvadhat szét megint a báli rezsi-költségek horribilis számadataiba, amire, sajnos, igen sok példa volt eddig. Nem akartunk ünneprontók lenni. A cél érdekében nem avatkoztunk bele az előkészületekbe, nem emeltünk szót a meghívó-kibocsátások körüli furcsa tendenciákra, amelyek élesen megkülönböztették a jelenlegi vezetőség embereit az ellenzékiektől. Az ilyen apró manipuláció olyan szegényes és kicsinyes lelkek mulatsága, akik teljességgel méltatlanok arra, hogy az ő jelentéktelenségük miatt szenvedjen a szakma érdeke. Tapintatlanságot és szűk látókört annyit találtunk már bizonyos körökben, hogy ezek újabb kivirágzása se minket, se a szakma más figyelőit nem lephetett meg. Most azonban egyéb hangoknak adunk helyet, olyanoknak, amelyek a jövőre is fontosak és irányadók lehetnek, amikor már más vezetőség méltóbb kezekkel fogja irányítani a mi szakmánk ügyeit. Visszatartottuk eddig az ideérkezett panaszokat, tiltakozásokat, indítványokat és eszméket, hiszen ártottunk volna a jótékony céloknak. Most összefoglalva adjuk őket, mint az utolsó báli számot, valamit, ami a szupé-csárdás után kell hogy következzék. Több demokráciát és több tapintatot a mi bálunk megrendezésében, vezető urak! Budapestnekésavidéknekigen előkelő, modern és művelt szakemberei voltak jelen a családjaikkal ezen a bálon és teljesen igazolták az aggodalmakat, amelyek elhangzottak jóelőre. Valóságos nagyzási mánia és feltűnési viszketeg tombolt ezen a bálon s épp azok részéről, akiknek a jó példát kellett volna adniok az ellenkezőre. Az arany-lamé és türkiszkék kazak- csodák, meg a többi csillogó és méregdrága holmik teljesen olyan képet adtak ki, mintha ez a mi mulatságunk versenyt akart volna támasztani a Széchenyi-bálnak, az arisztokraták és sokszoros milliárdosok fölvonulásának. Roppant boldogok voltunk a bálon, látva a kifinomult ízlésnek és mindannak a tobzódását, ami drága és raffináltan újszerű. íme, a magyar szállodai, vendéglős- és fogadósipar mire képes! Elegancia, pazarlás, ízlés! Csakhogy.. . A megjelenteknek bizony több mint 50°/o-a megmaradt a szolid, kulturált ipari elegancia mellett. Se nekik, se az ő szépséges asszonyaiknak, leányaiknak nem tellett talán arra az eszeveszett fényűzésre, amely hivalkodóan dobbant ki eléjük. Különösen óriási rés tátongott a vidék elegánciája és a legmagasabb színvonal között, — olyan, mintha Hamupipőkék vonultak volna fel a tündérkertbe. És manapság, sajnos — hiába szépek a Hamupipőkék! ízlésességével és diszkrét finomságával mégis föltűnt néhány olyan vezető család, amely bizony köztudomás szerint zsebébe dughatta volna a bál hivalkodóit. Ezek nem túlozták a pompát, sőt szerényen öltözködtek, a hölgyeik is, finoman arra gondolva, minek kivonulni pazar díszekben mint a páva, és megszégyeníteni azokat, akik nem bírják velünk a versenyt? Keserűen vált szét a báléj hangulatában az ő megszokott és sajnos, szinte megrögződő kaszt-rendszerébe a mi egész szakmánk. Első-, másod- és harmadrendű báli vendégseregek alakultak ki, amelyek egyáltalán nem, vagy csak kényszeredett udvariassággal ismerték meg Gyártja: Fleischmann, Polaosek és Társa Budapest, VII., Holló-utca II. Telefon: József 128—60, József 123—67 nsacKnra egymást. Nem jól volt ez így és nem jól van ez így, rendező urak. Hiába méltóságos valaki és egész környezete, azért a mi szakmánkban, a mi bálunk parkettjén nem szabad hogy megközelíthetetlen magasságokba vitorlázzon föl és udvartartásszerű vonulásokkal szellőztesse a maga különállóságát és vezérkarának uralmát. Hiába sokszoros milliárdosok azok a családok, akiknek a női tagjai teint-glazurba és sokmilliós ruhacsodákba burkolva lebegtek köztünk, nem szabad az anyagi fölényüket ennyire íitogtatniok. Akik fényűzni és hivalkodni akarnak, azok menjenek el jövőre a Széchenyi-bálra (ha tudnak), de a Vendéglős-bál maradjon meg a régi egyszerűségében, puritán, demokrata elvei mellett, hogy senkinek se legyen oka szégyenkeznie avult szabású frakkja, kopott szmokingja, kisleányainak egyszerű ruhácskái miatt! A mi szakmánk legnagyobb átka eddig is az volt, hogy ezer kaszt és érdekkör küzd benne, a nagytőke a kisiparral, anélkül, hogy akár a szakképzettségben, akár a lelki műveltségben, minden esetben éppen a nagyüzem volna előnyben. Sem ok, sem jog nincsen rá, hogy ezeket a keserű ellentéteket szerencsétlen kezek bevigyék a mi báljaink parkettjére és állandósítsák a mulatságaink között. Ellenkezőleg! Az legyen a cél, hogy legalább itt tűnjenek el arra a rövid pár órára a mesterséges válaszfalak, a kartársak, családjaik, csak a szakma többi emberét, hozzájuk tartozót lássák mindenkiben, aki ótt mozog. De elismerjük, mindezt nem lehet egy báléj keretében elvégezni. Itt nem a szinesszalagos rendezőségnek kell akcióba lépnie. Máshol dől el az a harc. Amikor a vendéglős- és szállodai ipar végre föleszmél, minő szakadékok felé sodorják a meg nem felelő kezek, és kiadja a jelszót: Más vezetőséget!
