Vendéglősök Lapja, 1925 (41. évfolyam, 1-24. szám)
1925-07-20 / 14. szám
XXXXI. ÉVFOLYAM 14. SZÁM 1915. JÚLIUS 30 TEW»ÉCtL#.,iIÍLLé-, KÁVÉiIPABI ÉR KÉKOAKDARÁOI RZASLAP M. kir. postatakarékpénzt. csekksz. 45.255 Megjelenik havonta kétszer, 5-én és 20-án Előfizetési díj félévre _ 150.000 korona AL APÍTOTTA: IHÁSZ CÍTÖKGT Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, IX., YIOLA-UTCA 3. SZÁM Telefonszám: „József“ 22 — 81 Egyfázisú vagy sokfázisú a forgalmi adó, végeredményében a legkényelmetlenebb és a legigaztalanabb az összes adónemek között. És be kell vallanunk, hogy nagyon csekély könnyítést látunk az egyfázisos rendszerben, amelyet tulajdonképpen alig értenek meg még a szakemberek is. A reform megvalósulása esetén a termelőnek kellene fizetnie a forgalmi adót és a többi eladónak és vevőnek semmi köze sem lenne az adók lefizetéséhez. A termelő természetesen azután áthárítja ezt a lefizetett forgalmi adót a kereskedőre, az pedig a vevőre, de így legalább meg van az az előny, hogy csak egyetlen egyszer kerül egyféle árúért a forgalmi adó az államkasszába. Végeredményében tehát a forgalmi adó így is, úgy is csak a vevőt terheli, de amíg a vevőig elér az árú, addig bizony nagy összegeket kell előlegezni a termelőnek vagy a kereskedőnek, mert a kincstár nem vár a befizetésre. Ez az előlegezés természetesen a mi szakmáinkat is érintené, hiszen a vendéglős drágábban kapná a bort, élelmiszert, minden árút, mert hozzászámolnák a termelőktől és a közvetítőktől már a kincstárba befizetett forgalmi adót. Az így megdrágult árú a vendéglős nyakán volna mindaddig, amíg a vendég vagy a vevő át nem venné, el nem fogyasztaná és a kifizetésnél megtérítené az előlegezett összeget is. Előnye volna azonban a rendszernek, hogy nem kellene külön könyvvezetés, az átalányok bonyolult rendszere és sok más alkalmatlanság, elmaradnának a forgalmi adóellenőrök is és elmaradna az adóel- titkolási vádaskodásokkal járó sokféle veszedelem is. Mert hiszen csak a termelő titkolhatná el az adó elől a terményét, ő lenne a felelős anyagilag és büntetőjogilag is érte. A vendéglős, szállodás és kávéházi iparra az volna a legmegfelelőbb, ha a forgalmi adó mint adónem, teljesen megszűnnék. És volna is rá mód, annyi bizonyos. A Népszövetség elé terjesztett leg- utöbbi/államszámadásunk arról ad hírt, hogy Magyarország népe sokkal több adót fizet, mint amennyi szükséges volna, úgy- annyira, hogy sor kerül az adók fokozatos leépítésére. Már pedig, ha van adónem, amely teljesen megérett a leépítésre, az éppen a fényűzést, meg a forgalmi adó. Elsősorban természetesen a forgalmi adó, mert ez egyetemesen sújtja mind a közönséget, mind pedig a termelőt, az összes közvetítőkkel, kereskedőkkel és árúsokkal egyetemben. A legrégibb adójogi tétel volt, hogy a fogyasztási adók a legigazságtalanabb adónemek. Sajnos, már a békeidőben is éppen ezekkel az igaztalan adónemekkel volt a legtöbb dolga a mi iparainknak. A forgalmi adó pedig ma sem más, mint burkolt fogyasztási adó, amelyben azután összesülnek az összes fogyasztási adók minden igazságtalanságai. Aki szükségletet adóztat meg, az eltávolodik az igazságtól, mert csak a vagyonok bizonyos hányada vonható el adó fejében. Ha tehát csakugyan meg lesz az egyfázisú forgalmi adó, az könnyítés lehet számunkra, elismerjük. De nem akkora könnyítés, hogy érte érdemes volna letennünk a fegyvereinket és óhajtásainkat elhallgatnunk. Tovább kell követelnünk a forgalmi adók teljes megszüntetését és harcolnunk érette! Vasárnapi munkaszünetre kényszerítik a vendéglőket és a korcsmákat? Különös törvénytervezet. — Nagy riadalom a szakmában. — A két reggeli óra veszedelemben. Végre megtörtént az a döntő lépés, amely az egész szakmát csatasorba kényszeríti. Amíg csak olyan testetlen árnyak támadták a mi iparágainkat, aminő az antialkoholizmus, prohibició és más hasonlók, addig megelégedhettünk a védekezés legenyhébb eszközeivel. Most azonban már hűsba-vérbe vágó dolgokról van szó. A magyar kormány belátásától függ, hogy az a vakmerő és szerencsétlen tervezet, amely egész szakmákat van hivatva tönkretenni, testet ölthet-e vagy sem. És éppen ezért a vendéglős- és korcsmárosiparnak még nem kell kétségbeesnie. A kormány, amely azért van, hogy az ország polgárainak a javát akarja, az összes elfogulatlan tényezők meghallgatása után egészen bizonyosan el kell hogy vesse a vendéglők és korcsmák vasárnapi zárására vonatkozó törvénytervezetet. Amíg azonban ez megtörténik, addig a szakmának ugyancsak talpon kell lennie és megragadnia minden alkalmat, hogy megvilágítsa az illetékesek előtt azokat a számba is alig vehető súlyos károkat, amelyek a vasárnapi zárás által nemcsak a vendéglős- és korcsmáról ipart, hanem az egész ország közönségét is érik. A kereskedelmi miniszter tervezetet dolgoztatott ki a vendéglők és korcsmák vasárnapi munkaszünetéről. A tervezet már elkészült és megküldetett a kereskedelmi és iparkamaráknak véleményezés végett. A vitatás alatt levő tőrvénytérv szerint a vendéglőket és a korcsmákat vasárnap reggel 7 óra előtt nem szabad kinyitni. Kivételt tesznek a pályaudvarokon és a hajóállomásokon levő vendéglőkkel, a folytonos üzemű gyárak kantinjaival és á vásárcsarnokokban, valamint a piactéren elhelyezett vendéglőkkel, amelyek vasárnap már reggel öt órakor kinyithatnak. A kézre azonnal ráismerünk, amely ezt a tervezetet kieszközölte. Az amerikai antialkoholista mozgalom, amely el akarja hitetni a világgal, hogy az ember azért iszik, mert — korcsma van. És hogy, ha a munkás szombat délben megkapva a heti fizetését, vasárnap délelőttig nem mehet korcsmába, akkor boldog lesz, elégedett, megtartja a pénzét és hasznos dolgokra költi el, talán a családjára. Anélkül, hogy érinteni akarnánk azt a dolgot, hogy felnőtt és kenyérkereső ember fölött jogosult-e az ilyenféle gyámkodás, rá kell mutatnunk arra, hogy a korcsma nélküli Amerika szörnyű leckékben tanulja meg az antialkoholizmus túlzásainak csapásait. Ez év július 4-én több mint 800 amerikai polgár halt meg alkőholmérgezésben és tízezrekre rug a megbetegedettek száma, akik a szabad Amerika szabadságünnepét otthon ülték meg. Korcsmákban semmi esetre se juthatott volna ennyire a dolog, csak ott, ahol csak titokban lehetett inni. A vendéglőktől és a korcsmáktól két igen hasznos és fontos órát akar elvenni ez a terv. Legyünk őszinték. A szakmabeli üzemek jórészét egyáltalán nem fogja érinteni ez a reggeli tilalom, de a többi üzemet annál végzetesebben érheti, amelyeknek a közönsége bárminő okok miatt is kora reggel keresi föl a barátságos asztalokat. Két eset lehetséges. Vagy nagyjelentőségű ez a kétórai zárási tilalom és akkor tönkreteszi a korcsmáros szakmát, titkos ivásra, otthoni részegeskedésre kényszeríti a hajnali közönséget s akkor végzetesen káros. Vagy alig érint egy-két üzemet, azokat azonban teljesen tönkreteszi és akkor haszontalan, fölösleges és mégis káros. Végső eredmény mindenesetre csak az lehet: hogy a tervezetre nincs, nem is lehet szükség. A mi szakmáink részére egyáltalán nem kell gondoskodni »vasárnapi munka^zünetről", arról a kétórás munkaszünetről, amely csak jövedelemcsökkentő, bosszantó és provokáló. A kormánynak arra is kell nagyon figyelnie,
