Vendéglősök Lapja, 1925 (41. évfolyam, 1-24. szám)

1925-01-05 / 1. szám

2 VENDÉOLŐSÖK LAPJA Készít: Alpacca ürméríéket, tölcséreket, kávés és teáskannákat, teaszü- rőket mindenféle fazonban ::::::::: KLEIN JAKAB alpacca eztistárugyár Budapest Vili. Losonczy-utca 15. sz. Készít: Pecsenyéstálak 26— 56 cm-ig, halastálak, tésztástálak minden nagyságban. Rende- léstazonnal eszközlök az az óvatos nemtörődömség adta meg, amely- lyel a vezetőség az én és még egynéhány kar­társam ügye iránt viseltetett. — Az elmúlt évben kivetettek rám „Ital­mérési illeték“ címén 1400 arany koronát, mig a békeévekben ugyanilyen címen 400 koronát szedtek be tőlem. Ez a hallatlan differencia, amely a békeévi illeték és a jelenlegi értékelés közt származott, oly nagy, hogy azt egy kitűnő forgalmú üzlet sem bírná el, kiváltkép nem az enyém, amely Budán lévén, szezonhoz van kötve. Ugyanakkor több budai vendéglős kar­társam jött hozzám, mint a kerületi ipartestület elnökéhez, hogy hasonlókép elképesztően magas italmérési illetéket szabtak ki rájuk és miután az egyenkénti fellebezés eredményében nem bíznak, kértek arra, hogy testületileg lépjünk fel az illetékes pénzügyi hatóságoknál és szám­szerű adatokkal, bizonyítékokkal, őket belátásra bírjuk. — Az egyöntetű fellépést az említett oknál fogva én is helyesnek tartottam, de ezt az „Országos Szövetségben keresztül láttam kivi­hetőnek. Érintkezést kerestem a vezetőség tag­jaival, de az illető urak nagyhangú Ígéreteken kívül nem mozdultak meg érdekünkben. Sokáig vívtam ezt a szélmalom-harcot, mig rájöttem, hogy meddő küzdelemre vállalkoztam. Lemond­tam. Budai kartársaim nem fogadták el lemon­dásomat, de engem nem lehetett marasztalni, hiába kérleltek. És nem is akarok addig részt venni az ügyek intézésében, amig a kis emberek érde­keit komolyan a szivükön viselő urakat nem látok a „Szövetség“ vezetőségi tagjai közt, akiket az „Országos Szövetség“ vezetősége, a jelenlegei összetételében fájdalommal nélkülöz. Az egészben az leginkább sajnálatos, hogy ilyen esetekben az a jóakaratu és képzett szakember, aki agilitásában és erélyében bizakodva megkísérli a lassú akció képességű egyesülés meg mozdítását, ha nem ér el sikert, elveszti a kedvét és visszavo­nul a szakma vezetéséből. Pedig az alvóknak kel­lene visszavonulniok, a túlontúl óvatoskodóknak, hogy ne ezek maradjanak a porondon és negátol­ják az aktivak küzdelmét a szakma igazáért! Felhívás! Lapunk mai számához postatakarékpénztári befi­zetési lapot mellékeltünk. Tisztelettel kérjük nb előfize­tőinket, hogy előfizetési dijaikat mielőbb szíveskedjenek beküldeni. Napjainkban a sivár gazdasági helyzet minden üzemet kényszerű összevonásra késztet A Vendlég- lösölk Lapja nagy életerejét bizonyítja az a tény, hogy ugyanakkor kereteit kibővítve többet, szebbet, nagyobbat nyújt mint eddig. így viszonozva azt az odaadó szer etetet és ragaszkodást amivel a szakma a VentJéglösöK Lapjával szemben viseltetik, Dacára annak, hogy terjedelemben 3 szorosát adja az eddiginek előfizetési dija a régi marad 150.000 korona félévre Csupán azt kéri a lap az ö megértő olvasó­táborától, hogy viszonzásképen ne késlekedjen az előfizetési dij beküldésével, melyet a mellékelt csekklapon díjmentesen eszközölhet. Kartársi üdvözlettel VENDÉGLŐSÖK LAPJA kiadóhivatala Milyen legyen a szaksajtó? Észreveszik, hogy mik a hibák. Innen is, onnan is, jön a végekről egy-egy szakvélemény, egy-egy hozzászólás, amely igazán alapos és szer­fölött találó. Minden szakma szellemi életében ki­alakul elöbb-utóbb egy olyan tudatosság, amely érezni kezdi, mire volna szüksége elsősorban. Először érzi, azután követeli is. A szállodás, vendéglős és kávéházi iparnak a magyar szaksajtója kétségtelenül nem tudott eddig mindenben lépést tartania szakma rohamos előre­haladásával és fejlődésével. A szakma lelkes hívei­nek nem egy keserű percet szerzett már, hogy végigszemléihette a szomszédos, idegen államok páratlanul fejlett és hatalmas szaksajtóját, a könyv- nyivastagságu svájci, osztrák és német füzeteket az ottani vendéglős, kávés és szállodai ipar szolgá­latában, vagy megcsodálhatta a spanyol, olasz és francia szaksajtót az ő páratlan finomságú aibum- szerü kiállításában, színes képeivel, modern tech­nikájával. A magyar szállodai vendéglős és kávé­házi ipar, sajnos nincsen egyelőre olyan fényes anyagi helyzetben, hogy szaksajtóját áldozat- készségével hasonló nívóra emelje, de már eddig is kialakult benne az óhajtás, hogy az élen lássa ezt a sajtót olyan magaslaton, amelyen csak el­képzelhető az adott viszonyok közt is ezeknek az eszközöknek a fölhasználásával. Milyen legyen hát az a szaksajtó, amelyet a magyar szállodai, vendéglős és kávéházi ipar meg­felelőnek tarthat céljai szolgálatára? A Vendéglősök Lapja, amely nagy múltjához, s a szakma szolgálatában eltöltött hasznos negy­venegy esztendejéhez méltó módon készíti elő a jövendőjét is, körkérdést intézett a szakma ki­válóságaihoz, azokhoz a szakemberekhez, akik­nek iparunk a jelenlegi fejlettségét köszönheti. A beérkezett válaszokból tanulságos és hatalmas képe bontakozik ki a jövendőnek, mert a feleletek teljes egészében megadják az ideális szaklap körvonalait. Összegezve az adottválaszo­kat, a szakma ezeket követeli a szaksajtójától: 1. Legyen mindenekelőtt és mindenek fölött független.Független minden irányban,politikailag és szervezetileg egyaránt. Semmiféle vezetőség és semmiféle érdekcsoport ne sajátíthassa ki a szak­lapot, mert az akkor már nem a szakma céljait szolgálja, hanem idegen érdekeket. Ez az a követelmény, amelyhez bámulatra- méltó egyöntetűséggel ragaszkodott a szakma minden kiválósága. Semmiféle „hivatalos lap“, amely a mindenkori vezetőség szócsöveéssemmi- féle hivatalból ellenzéki „kis borzas“ nem tudja megütni azt a hangot, amelyet egy egész szakma a magáénak fogadhat el. Hiszen magától értető­dik ez az elsőrangú közlemény. Kétségtelen,hogy a „legjobb és legagilisabb“ vezetőség igazán múzeumi ritkaság. A mi szakmánk legfőbb hibája például, hogy vannak rendkívüli praktikus érzékkel megáldott emberei, akiknek minden sikerül, mert sikerülnie is kell — sajnos, ezek a praktikus emberek a szakma vezetése ügyeivel egyáltalán nem foglalkoznak vagy sokkal kevésbé, mint kellene. A másik csoport viszont: a theoretikus szak­embereké. Ezek mindent nagyon jól tudnak elmé­letben, de nincsen gyakorlati érzékük. Sajnos : ezek azok, akik ugyancsak ráérnek ahoz, hogy vezessék a szakmát. Az igazán jó szaklap nem függhet az egyik csoporttól sem. Független őszintességgel kell el­mondania az igazat a hibás vagy a szakma több ségével ellentétes állást foglaló vezetőségről, de ha az mégis produkál valamit, azt is regisztrál­nia kell. Épen ezért csak a nem szakember tud meg­lepődni vagy épenséggel fölháborodni azon, hogy az igazán jó szaklap nem mar állandóan egyes személyeketvagy intézményeket. Nem köpönyeg­forgatást jelent az, ha az újság egyszer megdicséri az egyik vagy másik vezetőt, ha eredményeket produkált, más dolgokban viszont, amelyekben kétségtelenül hibásnak mutatkozik, — alaposan nekitámad. Sohasem a személy a fontos, hanem a szakma érdeke! Mindazonáltal természetszerűleg: lehet­nek egyesek, akik igazán nem nyereségei a szak­mának.Miért vannak ezek a vezetőségben ? Miért főzik ezek a maguk kis levesét annál a hatalmas­nak szánt tűznél,amelynek az egészszakmát mele­gíteni kellene? Nem hajsza, csak a szükséges el- távoiitási akció kezdődik tehát meg olykor-olykor az ilyenek ellen, akik tehetetleneknek, sőt esetleg ártalmasoknak bizonyultak a szakmára. Természetesen: minderre csak az igazán független sajtó képes, — hivatalos jellegű semmi­esetre sem, mert azt mindig rideg tendenciák kötik. Annak a célja minden egyes esetben az épen uralkodó helyzet fentartása. Az aztán egé­szen mellékes, hogy a helyzet árt-e vagy használ a szakmának. De az okvetlen ellenzéki sajtó is rengeteget árthat és hibázhat, hiszen vannak olyan helyzetek, amikor minden megtörténik, ami embe­rileg elképzelhető, még sincsen eredmény. Az általános élegedetlenség szitása ilyenkor ugyan­csak elitélendő a szakma érdekeinek a szempont­jából. 2. Legyen a szaksajtó általános és kimerítő A magyar szállodai, vendéglős és kávés ipar hely­zetére és szakadozottságára páratlanul jellemző magának a szaksajtójának az elosztottsága is. Az egyes ágaknak mtnd külön és különvált apró lapjai vannak, amelyek élesek és kíméletet nem ismerőek ugyan a maguk kis körében, de az általános, nagy érdekekre semmiféle tekintet­tel nincsenek és nem is lehetnek. Viszont még ezek a kicsi és élesen el­határolt hatáskörű lapok sem ölelik föl teljesen még a sajátmaguk számára elfoglalt szakmákat sem. Nem adnak róla összefoglaló képet, ahogy a véletlen összesodorja, úgy telnek meg a ha­sábjaik, igy aztán kicsúszik belőlük rengeteg olyan, aminek benne kellene lennie. Épen a magyar szakma helyzetét jellemzi az a tény, hogy a szakma egyes ágai minden esetben csak egymásnak ártanak, ha nem egyez-

Next

/
Thumbnails
Contents