Vendéglősök Lapja, 1925 (41. évfolyam, 1-24. szám)
1925-01-05 / 1. szám
2 VENDÉOLŐSÖK LAPJA Készít: Alpacca ürméríéket, tölcséreket, kávés és teáskannákat, teaszü- rőket mindenféle fazonban ::::::::: KLEIN JAKAB alpacca eztistárugyár Budapest Vili. Losonczy-utca 15. sz. Készít: Pecsenyéstálak 26— 56 cm-ig, halastálak, tésztástálak minden nagyságban. Rende- léstazonnal eszközlök az az óvatos nemtörődömség adta meg, amely- lyel a vezetőség az én és még egynéhány kartársam ügye iránt viseltetett. — Az elmúlt évben kivetettek rám „Italmérési illeték“ címén 1400 arany koronát, mig a békeévekben ugyanilyen címen 400 koronát szedtek be tőlem. Ez a hallatlan differencia, amely a békeévi illeték és a jelenlegi értékelés közt származott, oly nagy, hogy azt egy kitűnő forgalmú üzlet sem bírná el, kiváltkép nem az enyém, amely Budán lévén, szezonhoz van kötve. Ugyanakkor több budai vendéglős kartársam jött hozzám, mint a kerületi ipartestület elnökéhez, hogy hasonlókép elképesztően magas italmérési illetéket szabtak ki rájuk és miután az egyenkénti fellebezés eredményében nem bíznak, kértek arra, hogy testületileg lépjünk fel az illetékes pénzügyi hatóságoknál és számszerű adatokkal, bizonyítékokkal, őket belátásra bírjuk. — Az egyöntetű fellépést az említett oknál fogva én is helyesnek tartottam, de ezt az „Országos Szövetségben keresztül láttam kivihetőnek. Érintkezést kerestem a vezetőség tagjaival, de az illető urak nagyhangú Ígéreteken kívül nem mozdultak meg érdekünkben. Sokáig vívtam ezt a szélmalom-harcot, mig rájöttem, hogy meddő küzdelemre vállalkoztam. Lemondtam. Budai kartársaim nem fogadták el lemondásomat, de engem nem lehetett marasztalni, hiába kérleltek. És nem is akarok addig részt venni az ügyek intézésében, amig a kis emberek érdekeit komolyan a szivükön viselő urakat nem látok a „Szövetség“ vezetőségi tagjai közt, akiket az „Országos Szövetség“ vezetősége, a jelenlegei összetételében fájdalommal nélkülöz. Az egészben az leginkább sajnálatos, hogy ilyen esetekben az a jóakaratu és képzett szakember, aki agilitásában és erélyében bizakodva megkísérli a lassú akció képességű egyesülés meg mozdítását, ha nem ér el sikert, elveszti a kedvét és visszavonul a szakma vezetéséből. Pedig az alvóknak kellene visszavonulniok, a túlontúl óvatoskodóknak, hogy ne ezek maradjanak a porondon és negátolják az aktivak küzdelmét a szakma igazáért! Felhívás! Lapunk mai számához postatakarékpénztári befizetési lapot mellékeltünk. Tisztelettel kérjük nb előfizetőinket, hogy előfizetési dijaikat mielőbb szíveskedjenek beküldeni. Napjainkban a sivár gazdasági helyzet minden üzemet kényszerű összevonásra késztet A Vendlég- lösölk Lapja nagy életerejét bizonyítja az a tény, hogy ugyanakkor kereteit kibővítve többet, szebbet, nagyobbat nyújt mint eddig. így viszonozva azt az odaadó szer etetet és ragaszkodást amivel a szakma a VentJéglösöK Lapjával szemben viseltetik, Dacára annak, hogy terjedelemben 3 szorosát adja az eddiginek előfizetési dija a régi marad 150.000 korona félévre Csupán azt kéri a lap az ö megértő olvasótáborától, hogy viszonzásképen ne késlekedjen az előfizetési dij beküldésével, melyet a mellékelt csekklapon díjmentesen eszközölhet. Kartársi üdvözlettel VENDÉGLŐSÖK LAPJA kiadóhivatala Milyen legyen a szaksajtó? Észreveszik, hogy mik a hibák. Innen is, onnan is, jön a végekről egy-egy szakvélemény, egy-egy hozzászólás, amely igazán alapos és szerfölött találó. Minden szakma szellemi életében kialakul elöbb-utóbb egy olyan tudatosság, amely érezni kezdi, mire volna szüksége elsősorban. Először érzi, azután követeli is. A szállodás, vendéglős és kávéházi iparnak a magyar szaksajtója kétségtelenül nem tudott eddig mindenben lépést tartania szakma rohamos előrehaladásával és fejlődésével. A szakma lelkes híveinek nem egy keserű percet szerzett már, hogy végigszemléihette a szomszédos, idegen államok páratlanul fejlett és hatalmas szaksajtóját, a könyv- nyivastagságu svájci, osztrák és német füzeteket az ottani vendéglős, kávés és szállodai ipar szolgálatában, vagy megcsodálhatta a spanyol, olasz és francia szaksajtót az ő páratlan finomságú aibum- szerü kiállításában, színes képeivel, modern technikájával. A magyar szállodai vendéglős és kávéházi ipar, sajnos nincsen egyelőre olyan fényes anyagi helyzetben, hogy szaksajtóját áldozat- készségével hasonló nívóra emelje, de már eddig is kialakult benne az óhajtás, hogy az élen lássa ezt a sajtót olyan magaslaton, amelyen csak elképzelhető az adott viszonyok közt is ezeknek az eszközöknek a fölhasználásával. Milyen legyen hát az a szaksajtó, amelyet a magyar szállodai, vendéglős és kávéházi ipar megfelelőnek tarthat céljai szolgálatára? A Vendéglősök Lapja, amely nagy múltjához, s a szakma szolgálatában eltöltött hasznos negyvenegy esztendejéhez méltó módon készíti elő a jövendőjét is, körkérdést intézett a szakma kiválóságaihoz, azokhoz a szakemberekhez, akiknek iparunk a jelenlegi fejlettségét köszönheti. A beérkezett válaszokból tanulságos és hatalmas képe bontakozik ki a jövendőnek, mert a feleletek teljes egészében megadják az ideális szaklap körvonalait. Összegezve az adottválaszokat, a szakma ezeket követeli a szaksajtójától: 1. Legyen mindenekelőtt és mindenek fölött független.Független minden irányban,politikailag és szervezetileg egyaránt. Semmiféle vezetőség és semmiféle érdekcsoport ne sajátíthassa ki a szaklapot, mert az akkor már nem a szakma céljait szolgálja, hanem idegen érdekeket. Ez az a követelmény, amelyhez bámulatra- méltó egyöntetűséggel ragaszkodott a szakma minden kiválósága. Semmiféle „hivatalos lap“, amely a mindenkori vezetőség szócsöveéssemmi- féle hivatalból ellenzéki „kis borzas“ nem tudja megütni azt a hangot, amelyet egy egész szakma a magáénak fogadhat el. Hiszen magától értetődik ez az elsőrangú közlemény. Kétségtelen,hogy a „legjobb és legagilisabb“ vezetőség igazán múzeumi ritkaság. A mi szakmánk legfőbb hibája például, hogy vannak rendkívüli praktikus érzékkel megáldott emberei, akiknek minden sikerül, mert sikerülnie is kell — sajnos, ezek a praktikus emberek a szakma vezetése ügyeivel egyáltalán nem foglalkoznak vagy sokkal kevésbé, mint kellene. A másik csoport viszont: a theoretikus szakembereké. Ezek mindent nagyon jól tudnak elméletben, de nincsen gyakorlati érzékük. Sajnos : ezek azok, akik ugyancsak ráérnek ahoz, hogy vezessék a szakmát. Az igazán jó szaklap nem függhet az egyik csoporttól sem. Független őszintességgel kell elmondania az igazat a hibás vagy a szakma több ségével ellentétes állást foglaló vezetőségről, de ha az mégis produkál valamit, azt is regisztrálnia kell. Épen ezért csak a nem szakember tud meglepődni vagy épenséggel fölháborodni azon, hogy az igazán jó szaklap nem mar állandóan egyes személyeketvagy intézményeket. Nem köpönyegforgatást jelent az, ha az újság egyszer megdicséri az egyik vagy másik vezetőt, ha eredményeket produkált, más dolgokban viszont, amelyekben kétségtelenül hibásnak mutatkozik, — alaposan nekitámad. Sohasem a személy a fontos, hanem a szakma érdeke! Mindazonáltal természetszerűleg: lehetnek egyesek, akik igazán nem nyereségei a szakmának.Miért vannak ezek a vezetőségben ? Miért főzik ezek a maguk kis levesét annál a hatalmasnak szánt tűznél,amelynek az egészszakmát melegíteni kellene? Nem hajsza, csak a szükséges el- távoiitási akció kezdődik tehát meg olykor-olykor az ilyenek ellen, akik tehetetleneknek, sőt esetleg ártalmasoknak bizonyultak a szakmára. Természetesen: minderre csak az igazán független sajtó képes, — hivatalos jellegű semmiesetre sem, mert azt mindig rideg tendenciák kötik. Annak a célja minden egyes esetben az épen uralkodó helyzet fentartása. Az aztán egészen mellékes, hogy a helyzet árt-e vagy használ a szakmának. De az okvetlen ellenzéki sajtó is rengeteget árthat és hibázhat, hiszen vannak olyan helyzetek, amikor minden megtörténik, ami emberileg elképzelhető, még sincsen eredmény. Az általános élegedetlenség szitása ilyenkor ugyancsak elitélendő a szakma érdekeinek a szempontjából. 2. Legyen a szaksajtó általános és kimerítő A magyar szállodai, vendéglős és kávés ipar helyzetére és szakadozottságára páratlanul jellemző magának a szaksajtójának az elosztottsága is. Az egyes ágaknak mtnd külön és különvált apró lapjai vannak, amelyek élesek és kíméletet nem ismerőek ugyan a maguk kis körében, de az általános, nagy érdekekre semmiféle tekintettel nincsenek és nem is lehetnek. Viszont még ezek a kicsi és élesen elhatárolt hatáskörű lapok sem ölelik föl teljesen még a sajátmaguk számára elfoglalt szakmákat sem. Nem adnak róla összefoglaló képet, ahogy a véletlen összesodorja, úgy telnek meg a hasábjaik, igy aztán kicsúszik belőlük rengeteg olyan, aminek benne kellene lennie. Épen a magyar szakma helyzetét jellemzi az a tény, hogy a szakma egyes ágai minden esetben csak egymásnak ártanak, ha nem egyez-
