Vendéglősök Lapja, 1924 (40. évfolyam, 1-24. szám)
1924-07-05 / 13. szám
VENDÉGLŐSÖK LAPJA 9 vagy ezzel egy tekintet alá eső jogviszony esetében. II. A fogadós követelésének biztosítása. 2. §. A fogadósnak a vendég elszállásolásából és egyéb szükségleteinek fedezéséből eredő követelései biztosítására törvényes zálogjoga, a nyilvánvalóan a vendég által az elszállásolás körében okozott kár erejéig pedig visszatartási joga van azokon a dolgokon, amelyeket a vendég a fogadóba hozott. Három és félmilliárd beszállásolási hátralékot fizetett ki Budapest A szállodák egyhangúlag elutasították az uj fővárosi adótervezetet — Ováció Stein Sándornak a szakosztály ülésén A szállodai szakosztály e hó 2-án délután 4 órakor igen fontos ülést tartott' az Ipartestület helyiségeiben. A szokatlanul népes ülésen több mint félszázan voltak jelen és Palkovics Ede kormányfőtanácsos elnökölt. Síéin Sándor, a Royal-szálló igazgatója ismertette az uj rendelettervezetet, hogy a tervezet alapos megvizsgálására igen nagy szükség volt, mert könnyítések ürügye alatt olyan uj terhek beállítását kísérelte meg, amelyek végzetesek lettek. Az egyetlen könnyítés a tervezetben az, hogy a szállodák állandó lakói, ha külön kérvénnyel és ha adókönyvükkel igazolni tudják, hogy állandóan az illető szálloda ugyanegy szobájában laknak, megkapják a 20 százalékos fővárosi adó elengedését. De ha más szállodába, vagy ha a régi szállodájukban más szobába költöznek át, újból kell kérelmezniök az adó elengedést. Viszont a rendelet burkolt adóemeléseket is tartalmaz és uj terhekkel fenyegeti a szállodákat, különösen a büntetéseket kiszabó részekben. Ezeken jellemző az az elv, hogy a fővárosi szállodai adót ugyan a lakó, a szobabérlő köteles fizetni, de hogyha nem fizet, az összes pénzbeli és egyéb büntetések a szállodát, illetőleg ennek tulajdonosát terhelik. Stein Sándor apróra szedte, szétboncolta a furfangos tervet és az ő tiszta fejtegetései nyomán a szakosztály egyhangúlag visszautasította azt és tiltakozott ellene, mert súlyosabbnak látta az eddigi, elviselhetetlen rendszernél is. Ezután áttértek a programm örvendetesebb pontjára. Budapest székesfőváros és az állam évekig tartó huzavona után végre julius hó 1-én megfizették a szállodáknak azt a három és fél milliárd korona összegben mérsékelten valorizált beszállásolási és katonai szállásolási dijakat, amelyekkel adósok maradtak, s ezzel a tengeri kígyóvá kinyúlt ügy szerencsésen befejeződött. Orbán Ármin az Orient-szálló igazgatója köszönetét mondott a budapesti szállóipar nevében Stein Sándornak és a beszállásolási dij-ügyek elintézésére kiküldött bizottságnak a kedvező elintézéséért. Hangsúlyozta, olyan milliárdokat kapott meg a szállodai-ipar, amelyekre már keresztet vetett tulajdonképen, mert igazán nincs elkényeztetve az utóbbi időkben sikeres és szerencsés akciók által. Ez a siker azonban reményt ad a jövőre. A szakosztály köszönetét szavazott és meleg ovációt rendezett Stein Sándornak a kettős nagy munkáért. Anglia is? A szesztilalom-törvényjavaslat az angol parlamentben Oxford püspöke, dr. Burge, törvényjavaslatot terjesztett be, mely szerint Angliában a szeszfogyasztás korlátozását kell életbeléptetni. A püspök úgy képzeli a dolgot, hogy az egész országot kerületekre osztják ó# minden kerület rfégyévenkint szavaz, hogy szesztilalmas kerület akar-e maradni, vagy megengedi a bizonyos ellenőrzés alatt való fogyasztást, vagy pedig a szabad szeszforgalomra tér át? A parlamentben, különösen a felsőházban heves vita folyt az ügyről, melynek során érdekes adatok kerültek felszínre. Az egyik szónok hiteles adatokat mutatott fel arról, hogy amerikában mennyire nem válik be a szesztilalmi törvény. Philadelphiában, amelynek 1.800.000 lakosa van. 1922-ben, amikor tehát már életbelépett a szesztilalom, 36.000 részegségi eset fordult elő, mig ugyanabban az évben a 7 millió lakost számláló londonban az esetek száma nem érte el a 33 ezret. A javaslat mellett szólaltak fel majdnem kivétel nélkül az összes egyházi méltóságok, a vita azonban hosszúra nyulott és igy döntés az ügyben még nincs. Érdekes itt megemlítenünk a finnországi statisztikai viszonyokat, ahol 1919 óta szintén alkohol tilalom van. A finnországi statisztikai adatok szerint 1913-ban 100 százalékos alkoholra átszámítva az alkoholfogyasztás fejenkint 1 literre szállt le, tehát azt lehet mondani, hogy akkoriban Finnország Európának legjózanabb országa volt. 1919 junius hó 1-én életbelépett az alkoholtilalmi törvény és közvetlenül ezután a fogyasztás erősen elkezdett növekedni. Mig az 1919. év első felében részeg állapotban elkövetett bűnesetek száma csak 864 volt, ugyanez év novemberének végéig ezek már 54.445-re szaporodtak, tehát ijesztő módon növekedtek, különösen ha figyelembe vesz- szük, hogy az egész ország lakossága 3*5 millió lélek. Ugyancsak erősen megnövekedett a vámhivatalok által elkobozott szeszesitalok mennyisége. 1913-ban 4261 liter csempészárut, 1923-ban november hó közepéig 360.000 litert koboztak el, ezen mennyiségben ninncsenek a borok és likőrök beszámítva, úgyhogy ezeket is figyelembe véve sokkal nagyobb számot kapnánk. Magának a vámhivatalnak is a véleménye, hogy az elkobzott mennyiség az egész csempészett szeszmennyiségnek 10 százalékát teszi ki. Láthatjuk tehát, hogy soha annyi alkoholt Finnországban nem ittak és csempésztek, mintáz alkoholtilalom négy éve alatt.
