Vendéglősök Lapja, 1924 (40. évfolyam, 1-24. szám)
1924-07-05 / 13. szám
10 VENDÉGLŐSÖK lapja Az italmérési engedélyilieté- kek felemelése A m. kir. minisztérium 4600—M. E. rendelete A m. kir. minisztérium az italmérési engedélyilletékek és szeszesitalforgalmi illetékekre vonatkozólag a törvényhozás utólagos jóváhagyásától feltételezetten s következőket rendeli : I. Az 1921. évi IV. t. cv 19. §-ának első bekezdésében meghatározott hét osztálynak megfelelő évi illetéktételek a korlátlan kimérőkre nézve a következők : 1. Budapet székesfőváros területén : 1400, 1000, 600, 400, 200, 100 vagy 60 aranykorona, 2. a törvényhatósági joggal felruházott vagy rendezett tanácsú városokban és oly községekben, amelyek törvényhatóságnak vagy törvényszéknek székhelyei, hibban az esetben, j?a népességük : a) 20.000 léleknél nagyobb: 600. 450, 300, 200, 150, 100 vagy 50 aranykorona, b) 10.000—20.000 lélekből áll: 400,300,200, 150, 100, 80 vagy 40 aranykorona, c) 10.000 léleknél kisebb: 300, 225, 150, 100, 80, 60 vagy 30 aranykorona, 3. más községekben abban az esetben, ha népességük: ű) 20.000 léleknél nagyobb: 300, 225, 150, 100, 80, 60 vagy 40 aranykorona, b) 20.000 lélekből áll vagy ennél kisebb: 200, 150, 100, 80, 60, 40 vagy 20 aranykorona. II. A korlátolt kimérőkre és kismértékben való elárusítókra nézve a hét osztálynak megfelelő illeték-tételek az 1921: IV. t.-c. 19. §-ának II—VII. pontjaiban felsorolt jogosítványokhoz képest a fenti I. pontban meghatározott tételek azon megfelelő százalékban állapíttatnak meg, mely százalék az illető jogosítványra a most idézett II—VII. pontban meg van határozva, igy pl. azokra nézve, akik álló és ülő vendégek részére való poharazásra jogosultak, továbbá azokra a bármilyen elnevezésű fűszer, csemege, illetve vegyeskereskedésekre (szatócsokra) nézve, akik csak poharazással vagy csak kismértékben való elárusitással foglalkoznak: az idézett törvény 19. §. V. pontjában foglaltakhoz képest a fenti I. alatt megállapított tételek 50%-ában, vagyis Budapest székesfőváros területén : 700, 500, 300, 200, 100, 50 vagy 30 aranykoronában stb. IV. A korlátlan kimérésre szóló engedélyek után megállapítandó illetéknek minden 500 lélek után: 1. Budapest székesfőváros területén legalább 300 aranykoronát, 2. a törvényhatósági joggal felruházott, vagy rendezett tanácsú városokban és oly községekben, amelyek törvényhatóságnak vagy törvényszéknek székhelyei, abban az esetben ha népességük á) 20.000 léleknél nagyobb, legalább 150 aranykoronát, b) 10.000—20.000 lélekből áll, legalább 100 aranykoronát és c) 10.000 léleknél kisebb, legalább 80 aranykoronát, 3. más községekben abban az esetben, ha népességük: ű) 20.000 léleknél nagyobb, legalább 80 aranykoronát, b) 10.000—20.000 lélekből áll, legalább 60 aranykoronát és c) 10.000 léleknél kisebb, legalább 40 aranykoronát kell kitennie. FIGYELŐ A sör után fizetendő kincstári részesedés és a söradó újabb szabályozása. A belföldön termelt vagy a külföldről behozott sör után söradó és kincstári részesedés cimén a sörlé minden hektoliterje és a százfoku cukormérő minden foka után (hektoliterfok-extrakttartalom) összesen 15 fillért kell aranykorona értékben fizetni. Az állami kölcsönre 1924 junlus 30-ika után történő készpénzbefizetések elszámolásánál minden 100 (egyszáz) takarékkorona állandóan 125 (egyszázhuszonöt) papirkoronával szá- mittatik. Az aranykorona értékének az 1924, évi julius hónapjára való megállapítása. Az aranykorona értékben fizetendő adókra, illetékekre, általában minden aranykorona értékben fizetendő közszolgáltatásra, a m. kir. államvasutak díjszabásán alapuló összes bevételekre, továbbá a házbérekre nézve egy aranykoronának papirkoronára való átszámítási értéke 1924. év julius hónapjára 17.600 papirkorona. Családtagok és alkalmazottak napi ellátásának ellenértékét a forgalmi adó leróvása szempontjából 1924 julius hónapra a m. kir. adóügyi útmutató és ellenőrző hivatal a főbb alkalmazottak és családtagok után fejenként és naponként 27.200 korona, a többi alkalmazottak után fejenként és naponként 18.700 korona átalány- összegben állapította meg. Eszerint a családtagok és alkalmazottak után ezen összeget mint bevételt kell a napi bevételhez hozzáadni és az igy kapott A kir. hivatal 65164—1823. sz. végzésében foglalt rendelkezés alapján azon vendéglősök és szállodások, akik üzletükben meleg ételt nem árusítanak, csupán a család és esetleges alkalmazottak részére főznek, nem kötelesek a családtagok és esetleges ellátásban levő alkalmazottjuk napi ellátásának költségeit a forgalmi adó alaphoz számítani. Kötelesek azonban az utóbbiak is az üzletben a vendégek részére kiszolgált, úgyszintén a család és alkalmazottak részére az üzletből elvont mindennemű hideg étel és ital után is az eladási ellenértéket külön tétel alatt bevezetni.
