Vendéglősök Lapja, 1924 (40. évfolyam, 1-24. szám)
1924-12-05 / 23. szám
XXXX. évfolyam. 23. szám. 1924. december 5. Vendéglő, szálló, kávés Ipari és közgazdasági szaklap M’ kir. postatakarék csekk szám 45.255 Megjelenik havonta 2-szer 5. és 20-án Előfizetési dij félévre 150.0C0 korona. — Alapította IHÁSZ GYÖRGY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IX., Viola-utca 3 Telefon: József 142—59 Véget érnek az italmérési reviziók Miért vonták be az engedélyeket? — A pénzügyminisztérium és az 1921. IV. törvénycikk — Meghosszabbított határidők — Az u| engedélyesek nem ismerik a törvényt Mint illetékes helyről értesülünk, a pénzügyminisztérium által annakidején elrendelt általános italmérési revízió az utolsó heteit járja. A szakmának ez a hosszú idő óta fenyegető réme tehát ezzel az esztendővel, vagy a legrosszabb esetben 1925 első néhány hetével végleg elvonul a szakma feje felől, miután hatalmas pusztítást vitt végbe a legvirágzóbb iparágak között. A szakmának az italméréssel foglalkozó ágazatai a kormányzat részéről főleg a következő ügyosztályok felülbirálatai alá tartoznak: A földmivelésügyi minisztériumban a Vili. főosztály, főnöke Mayer Henrik országos szőlészeti és borászati főfelügyelő. A szakmát a főosztály 2. számú ügyosztálya érdekli főleg, amelyben az osztályvezetőn kívül egy miniszteri titkár működik. A pénzügyminisztériumban a IX. és X. főosztályok foglalkoznak az italmérési ügyekkel. A IX. főosztályban az a) ügyosztály a szeszadó és szeszjövedéki kihágási ügyeket intézi Négy miniszteri tanácsos, egy pénzügyi titkár, egy számviteli tanácsos és egy miniszteri számtiszt a személyzet, az osztályvezető pedig Szabó László min. tanácsos. A b) ügyosztály szakmája a bor és sörfogyasztási adó, előadója Lukács Pál. Két miniszteri titkárt, egy pénzügyi titkárt és számviteli főtitkárt foglalkoztatnak ezek az ügyek. Az italmérési ügyek tulajdonképeni főszakosztálya azonban mégis a pénzügyminisztérium X. főosztálya. Dr. Wenczel Gusztáv h. államtitkár itt az osztályvezető és dr Heíny Zoltán min. osztálytanácsos a segítője. Ezek az ügyosztályok dirigálták végig — természetesen a vidéki pénzügyigazgatóságok igen jelentékeny hatáskörében, — a revíziót és mindazt, ami vele összefügg. Úgy a vidékről, mint a fővárosból ^tömérdek panasz érkezett a revíziós munkálatok ellen. Üldözést, tendenciát találtak, illetőleg láttak az akcióban mindazok, akiket ebből kifolyólag bármiféle károsodás ért. Az italjjiérési jogok elvonásai, a súlyos büntetések, amelyek a szakmát érték, sokak, különösen a tájékozatlanok szemében oda fejlesztették a dolgot, hogy a felülvizsgálatokat hajsza- szerűnek tartották és úgy érezték, hogy teljesen megingott alattuk a jogbiztonsági alap. A pénzügyigazgatóságok ilyen irányú működése és döntései ellen a fellebbezések, panaszok hosszú sora került feljebb és van még mindig elintézés alatt. A szakmát azonban okvetlenül nagyon fogja érdekelni az a felfogás, amellyel ezeknek a fellebbezéseknek a legfőbb fórumai intézik az ügyeket és amellyel a revízió folyamán gyűjtöttek tapasztalatokat. Az eddigiek szerint ez a vélemény alakult ki mértékadó helyen. — Az italmérési engedélyjogosultak — vagy hanyagságból, vagy tudatlanságból, — de igen jelentős mértékben nem ismerik a tulajdonképeni italmérési törvényt. Ez a legfőbb oka annak, hogy aztán nagy meglepetés a számukra a pénzügyigazgatósági eljárás és egész jóhiszemű lehet a fölháborodásuk is, amellyel ilyenképen a kikerülhetetlen bírságolásokat és a jogelvesztési döntéseket fogadják. — Nyugodtan elmondhatjuk pedig, hogy az az italmérő, aki az 1921. évi IV. törvénycikket ismeri és annak rendelkezéseit betartotta, semmiféle üldöztetést nem szenvedett és semmi sérelem nem érte. — Ha ilyenekről tudomást szereznének a minisztériumok illetékes ügyosztályai, a legszigorúbban és a legerélyesebben járnának el, és a bűnösök semmiesetre sem menekülnének a jól megérdemelt bünhödés nélkül. Sajnos, az érem másik oldala az igaz: hogy az italmérők igen nagy százaléka a hivatkozott törvény rendelkezéseit nem tartja be a megfelelő szigorúsággal és pontossággal. — Ennek aztán az az eredménye, hogy igenis állandóan rászorulnak a pénzügyőrségek és pénzügyigazgatóságok jóakaratára és elnézéseire. Ha aztán egy vagy más okból elmarad az amúgy sem egészen legális jóakarat, — akkor a hozzászokott italmérésekben egyszerre kész a baj. — Az engedélykiadásoknál is rengeteg sok sérelmet panaszolnak föl. Pedig ehelyett jobb volna, ha iparkodnának figyelmesen megismerni a törvényt. A törvény szerint ugyanis nem kaphatnak italmérési engedélyt:
